I hope U like it! :)
Eltelt két hét, mióta Ash megpróbált megerőszakolni. Jakekel kicsit eltávolodtunk egymástól, most már csak egy rövid csókot kapok tőle. Mikor emiatt hisztizek mindig azt mondja, hogy nem akar semmit sem elsietni. Csak ezzel az a baj, hogy engem megőrjít. Viszont már napok óta nem láttam. Akárhányszor hívom, mindig Billy veszi fel a telefont, és azt mondja Jake őr járaton van. Csakhogy ez nem igaz. Felhívtam Seth-et és ezen a héten Paul őrjáratozott . Nagyon aggódok és a legrosszabb, hogy nem tudok semmit tenni. Ha Jake nem akar látni, akkor nem mehetek oda hozzá hisztizni, hogy mi baja van velem. Hisz Ő mondta, hogy nem akar semmit sem elsietni. Éppen lefelé igyekeztem a lépcsőn amikor beleütköztem Rose nénibe.
-Nessie, kicsim minden rendben van?-kérdezte aggódva. Roasliet imádom tényleg, csak az a baj vele, hogyha Jacobot szóba hozom rögtön eltorzul az arca. Nagyot sóhajtottam.-Jakekel van valami??-kérdezte. A hangjában a bánatot véltem felfedezni. Hirtelen meglepetéstől vezérelve kaptam fel a fejemet. Rose néni elkerekedett szemeimen jót mulatva, bekísért a szobájukba.-Gyere kincsem, ülj le.-engedelmeskedtem és helyet foglaltam a kanapén. A szoba egyszerűen volt berendezve. Fehér kanapé, májva színű fal és szőnyeg a halvány színű parkettán. A szoba másik felén a falakat ablakok váltották fel. Az ajtó mellé egy fehér szekrény volt állítva, tele könyvekkel-köztük naplóm feliratú kis füzetkékkel- és képekkel, amelyen családunk tagjai voltak.-Mondd el mi bánt!-hangja lágyan csengett, egész nap eltudtam volna hallgatni.
-Hát az van, hogy már egy hete nem láttam Jaket. Hiába hívom Billy veszi fel és azt mondja őr járaton van, de Seth azt mondta Paul van ezen a héten. És kezdem úgy érezni, hogy Jake direkt kerül, hogy nem szeret és van valaki más...-lehajtottam a fejemet. A gondolattól is megfájdult a szívem. Ha Jake nincs velem semmi értelme az életemnek.
-Jajj kincsem...Tudom, hogy Jake szeret. És lehet hogy azért kerül, mert kell neki egy kis idő. Amióta elraboltak tudod milyen ideges és feszült lett. Csak egy kis pihenés és kis távollét és minden rendbe jön. Higgy nekem Nessie. Jake nagyon is szeret...-mosolygott rám megértően.
-Hogy-hogy most hirtelen véded őt?? Eddig annyira utáltad és azt akartad, hogy minél távolabb legyen tőlem!-éreztem, hogy megremegek. Rose ezt észre vette és magához szorított.
-Igen...de látom, hogy neked Ő fontos és ha ahhoz, hogy boldog légy Jacob kell, akkor kedvesebb leszek vele!-Rose lágyan ringatni kezdett és én éreztem, hogy lassan elalszok. Mély álomba szenderültem nénikém védelmező karjaiban.
****
Nem tudom mennyit alhattam, de arra ébredten, hogy egy meleg kéz simogatja az arcomat. Mikor kinyitottam a szememet Jaket pillantottam meg. Látván, hogy felébredtem egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.
-Na, felébredtél Csipkerózsika!?-mondta kuncogva. Lassan felültem és körbe néztem. Rosék szobájában voltam, de nénikém sehol. Ásítottam egyet, majd újra az előttem térdelő személyre pillantottam. Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem Jake az, hogy itt van.
-Jake?-kérdeztem óvatosan, mintha bármikor eltűnhetne.
-Igen! Hús vér formámban!-vigyorgott.
-Jake!!!-kiáltottam boldogan, és nyakába ugrottam.-Ha ez álom nem akarok felébredni...-suttogtam kedvesem forró bőrébe. Olyan jó volt újra karjaiba omlani, érezni a közelségét.
-Ha az akkor én sem...-lehelt egy csókot ajkaimra.-Nessie, nézd sajnálom, hogy eddig nem tudtál elérni, hogy nem hívtalak, nem kerestelek, nem szóltam. De a történtek után kellett egy kis idő, hogy ne boruljak ki a legkisebb dolgoktól. Annyira sajnálom...hallottam, hogy kerestél és azonnal jöttem. Rosalie megmutatta hol vagy és láttam, hogy alszol és...-nem érdekeltek a kifogásai. Itt volt és ez épp elég. Azonnal ajkai után kaptam és ő viszonozta azt. Lágy csókunk egyre hevesebb, szenvedélyesebb lett, végül eltoltam magamtól.
-Annyira hiányoztál...-suttogtam. Válasza egy újabb heves csók volt, amit egy 'nekem is'-nek értelmeztem. Lassan ennek a csóknak is vége lett. Jake homlokát enyémnek támasztotta. Csukott szemmel hallgattuk egymás gyors szívverését és felületes légzését.
-Kezdjük tiszta lappal....-szólalt meg szerelmem. Én nem szóltam semmit. Némaságom beleegyezés volt, majd arcunk újra közeledett a másikéhoz.
