Szünetel!

Sziasztok! 
Mint tudjátok holnap megkezdődik az iskola, és rengeteg tanulni valóm lesz! Ezért az oldal pár hónapig szünetel! Nem nyáron vagy tavasszal fogom folytatni, nagy valószínűséggel Október 26.-tól! Mivel rengeteg fellépésem, próbám lesz és még a suli is közre játszik, nem lesz időm fejezetet írni, de ha még is akkor egy egy rész felkerül, de ne várjatok feji özönt! XD Szóval Október 26.-tól újra blogolás!
Gréti

18. Fejezet - Végzetes hiba? /2. rész/

Sziasztok! Most egy kicsit előbb hoztam a frisst, mert nem biztos, hogy a hétvégén fel tudtam volna rakni a búcsú miatt. Na mind 1 remélem tetszik! Puszi

Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Az oldalam szúrt, a levegőt kapkodtam, mire a Cullen házhoz értem. Berontottam az ajtón, és Carlisle dolgozójába futottam. Lefektettem Heidit a kórházi ágyra, és aggódva a kezét fogtam. A szíve utolsó dallamai elhalkultak, légzése abba maradt. Ekkor a nagyapám sietett mellénk.
-Mi történt?-kérdezte orvosi hanglejtéssel, majd amikor meglátta a harapás nyomokat Heidi nyakán, rémült tekintettel rám nézett.-Renesmee...ezt...te....-kérdezte remegő hangon, mire én csak egy aprót bólintottam. Nem bírtam a szemébe nézni, képtelen voltam, mert tudtam, hogy szégyent hoztam a családra. Ittam egy ember véréből, aki mellesleg az egyik legjobb barátom lett. A szemembe könnyek szöktek és próbáltak utat törni maguknak, de magamban tartottam. Nem engedem, hogy bárki sírni lásson. Most nem.-Nessie....Heidi...
-Nem! Az nem lehet! Csak lehet tenni valamit!
-Sajnálom kicsim, de semmit, hacsak...nem lesz...
-vámpír...-fejeztem be a mondatot. Nem akarom elveszíteni. Nem! Ez az egyetlen megoldás...Könnyes szemmel bólintottam, majd Carlisle eltűnt és egy méreggel teli injekciós tűvel tért vissza. A tűt a harapásom nyomába mélyesztette, majd hallottam, amint a tűzes méreg bekerül Heidi testébe. Ez után már nem sokra emlékszem. Csak a fájdalmas sikításokra, melyeket Heidi hallatott, miközben a teste, mint partra vetett hal vonaglott a kórházi ágyon. Nem hagytam magára végig mellette voltam, és fogtam a kezét. Jake azért néha bejött és hozott ételt, és még amire szükségem volt. De én csak néztem barátnőm szenvedését, amit én okoztam neki.


/Heidi szemszöge/
Merültem. Egyre lejjebb öntudtalanságom tengerének legmélyebb zuga felé. A sötétség csak húzott és húzott, mintha soha nem akarna elengedni. A karom, a lábam, a nyakam, az egész testem lángolt. Ordítani akartam, de nem találtam az ajkamat. Némán néztem a sötétséget körülöttem. Csak a sikoltások zaja hallatszik semmi más. Egy nő sikolt, de vajon ki? A lángok ismét elborítottak, de most még tüzesebben szorítottak, magukhoz. Minden egyes pillanatban arra gondoltam, bárcsak meghalnék, bárcsak vége lenne ennek a szenvedésnek. Kiáltani akartam, és hallani Nessie hangját, ahogy megnyugtat, de semmi. Csak a sikolyok, és a mérhetetlen nagy fájdalom, amit a testemben éreztem. Majd a tűz visszavonult a lábamból, és a karomból egyenesen a mellkasomba. Azt hittem itt és most vége van, de hatalmasat tévedtem. A tűz egyenesen a szívembe mart, mint kígyó a zsákmányába, hogy megbénítsa, és felfalja. A tűz most engem akart felfalni. Szépen lassa fogait a szívembe mélyesztette. A mérhetetlen fájdalom a mellkasomban minden egyes pillanatot meghosszabított. Egy másodperc egy egész évnek tűnt. Lassan csillapodott a fájdalom, mire én fáradtan hevertem öntudatlansáom tengermélyén. De ekkor valami éles nyilallást éreztem a szívembe, amire megdermedtem. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, csak fáradtan vártam a halált. Egy életnek tűnő perc alatt éreztem, ahogy megáll a szívem. Majd halálos csend. Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-kérdeztem magamban, bár nagyon is jól tudtam a választ. A szemem nem mertem felnyitni, féltem mindentől ami ott vár. Hiszen tudtam mi lett belőlem, ahogyan azt is, hogy többé nem leszek olyan, mint régen. Végül erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet. Láttam minden egyes porszemet a levegőben, hallottam az erdőben csiripelő madarak hangját, szívdobogását, és szárny csapásait. Minden egyes hang bántotta a fülemet. Mint egy maxra hangosított erősítő a fülem mellett. A szemem még érzékeny volt a fényre, ezért kezemmel kicsit megdörzsöltem, majd újra felnyitottam. A látásom, a hallásom ezerszer jobb, mint eddig volt. Nem csoda, hiszen vámpír lettem. Nem rémültem meg ettől, egyszerűen elfogadtam. Ha így kell élnem hát legyen. De vajon jó leszek-e vámpírnak? És mi van ha nem fogadnak be? Lassan jobbra fordítottam a fejem az ágyon és Nessiet láttam meg, amint édesen alszik az ágy melletti fotelban. Tehát végig itt volt. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. Nessie megmentette az életemet, és ezért örökké hálás leszek neki.

18. Fejezet - Végzetes hiba?/1.rész/

/Nessie szemszöge/
Éppen rohantam haza fele az erdőben, amikor sírásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang, ezért egyre közeledtem hozzá. A sűrű bokrok között megláttam Heidit. Ledermedve láttam, hogy Heidi ruhája darabokban, ráadásul barátnőmnek, több nyílt sebe is van.
-Heidi!-kiáltottam, és már ott is voltam mellette. Letérdeltem, és magamhoz öleltem.
-Nessie!-bújt hozzám, én pedig átkaroltam. Aztán valami édeskés illat csapta meg az arcomat. Heidiből áradt. A nyakára néztem. Egy vágott seb, és a vér, mint kis patak csordogált lefele a nyakán. Édeskés illata vonzott engem.  Torkomat kaparta a szomjúság olyasmi iránt, amit már rég nem kóstoltam. Ember vért.
-Heidi....mi történt....-mondta levegő vétel nélkül. Bár nekem egy kicsit rosszabb, mert nem tudom örökké visszatartani, hiszen csak félig vagyok vámpír és az emberi énemnek szüksége van az oxigénre. 
-Ash...és...aztán...elvette...elvette tőlem...az életemet...nem...vagyok...más...mint....mint....egy...halandó-zokogott. Tehát ezért érzem azt a mérhetetlen vágyat a vére után! Mert ember. Nem bírtam tovább kapkodtam a  levegő után. Ezzel is egy baj volt. Újra megéreztem azt az édeskés illatot. Az mutató ujjamat végig húztam az egyik nyílt sebén. Az ujjamon most egy piros vércsepp volt, melyet egy ideig csak nézegettem. Oldalra döntött fejjel figyeltem ahogy lassan, akárcsak a könny végig folyik az ujjamon, majd a tenyeremben megáll. Vágytam rá, hogy megízlelhessem azt a csodát, hogy végre olthassam szomjamat. Csak ez függött a szemem előtt: VÉR VÉR VÉR!!!! Nyelvemmel, érzékien lenyaltam az ujjamon maradt vért, majd újra a nyílt seben húztam végig, és ismét megkóstoltam. Tökéletes!-gondoltam magamban. Lassan Heidi nyaka felé hajoltam, hogy belemélyesszem szemfogaimat, a mikor egy hang kiáltott a fejemben: HAGYD ABBA! EZ NEM TE VAGY!!!! De figyelmen kívül hagytam. A torkomból egy halk morgás tört elő, majd fogaimat Heidi húsába mélyesztettem. Lassan elkezdtem szívni a vérét, miközben barátnőm felsikoltott a fájdalomtól. Próbált szabadulni az ölelésemből, rúgott, ütött, kapálózott, minden csinált, de egyik sem hatott. Vámpír erőm előtört, és egyre csak kívánta Heidi vérét. A zamatos vér lassan végig folyt torkomon, ezzel megbizsergetve egész testem. Úgy éreztem erőre kapok, és nem akartam megállni. Egyre jobban szívtam Heidi nyakát, amikor valaki hátulról megragadott, és eldobott. Heidi  ájultan zuhant a földre, ajkai kék színben pompáztak, bőre szürke és áttetsző, és a nyakán egy harapásnyom, melyből a firss vér csordogál. Az egész arcom tiszta vér, lassan érzékien letöröltem, majd beszívtam édes illatát. De én csak néztem zsákmányom, le sem vettem róla a tekintetemet, mígnem egy hatalmas vöröses barna farkas nem lépett elém. Szemében a fájdalom, az aggódás, és a szerelem mutatkozott. De nem érdekelt, csak a vér az ami vonzott, semmi más. A vér által szerzett erőm egyre erősödött, és azt kívántam, bárcsak még többet kapnék. Gyorsaságom bevetve Heidi mellet voltam ismét, fogaim éppen a nyakát érintették, amikor a farkas ellökött, és rám morgott. Élén gyűlölködő morgás tört ki belőlem.
-Tűnj el az utamból, te korcs!-morogtam. És nekilódultam. A farkas az utamat állta így nem volt mást tenni. Egy jól irányított mozdulattal, nekilöktem az egyik fának, de egy másik ugyanezt tette velem. Hányan vannak? Ugrottam fel, és támadó állásban körbenéztem. 1 2 3 4 5 6 7 8 9....9 farkas. Ennyivel is simán elbírok. Érzetem, hogy gyengülni kezdek. Se szó se beszéd tudtam mi kell nekem. Lassan tettem egy lépést Heidi fele, mire a vöröses barna farkas leterített. Két hatalmas mancsa a kezeimet fogta le, szemei  bocsánatkérőek. 
-Jake....-suttogtam.-Mi mi történt?-a fejemet pont Heidi felé fordítottam.-Ne...ne....ne...!!!!-kiabáltam. Jake tudta, hogy most már magamnál vagyok, ezért eleresztett. Odafutottam Heidihez és magamhoz öleltem.-Annyira sajnálom....én....-a könnyeim utat törtek maguknak. Zokogtam. Carlisle. Felkaptam Heidit, és a Cullen ház fele kezdtem rohanni, mögöttem pedig a 9 farkas. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Végzetes hibát követtem el! Akármit tesznek velem a farkasok, megérdemlem. Bántottam a barátnőmet, és még Jeket is. Nem érdemlem meg, hogy éljek! Itt kell hagynom őket, hogy ne tegyek tönkre újra mindent! Ez az egyetlen megoldás....


FOLYTATJUK...