Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet kívánok! :)
Írótársaim nektek külön kívánok Kellemes Karácsonyi ünnepeket, Boldog Újévet, Rengetek Komit é
puszi mindenkinek!
s Rendszeres Olvasót!! :) 

Sziasztok!

Sziasztok!
Kedves barátnőm írt egy rövid (extra rövid) történetet, amit szeretnék nektek megmutatni.


"Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy lány...úgy hívták hogy Gréti...egy nagyon magas toronyba volt bezárva és egyszer jött a szőke (Beni) herceg és csókjával bearanyozta a lány életét..."




Kérlek írjatok Kommenteket, hogy drága barátosném folytassa-e írói tevékenységeit. Ha igen az Ő ötletei a Holly McQueen - Egy farkas történetének a főszálon futó cslekménye lesz! Mindenkinek köszönöm! :)

20. Fejezet - Minden olyan gyorsan történik...

Meghoztam a Frisst! I hope U like it!

Egy erős ütést mértek a tarkómra és én elvesztettem az eszméletemet. Órák hosszat csak a sötétséget láttam magam előtt. Semmi mást. Éreztem, hogy valami meleg folyik végig az arcomon egészen az ajkamig. Éreztem a vér rozsdás és sós ízét. Beleremegett a testem, de a szemem nem tudtam felnyitni. Zsibbadt testtel vártam, hogy valami történjen. Aztán valaki felemelte a karomat, majd leejtette.
-Most mit...mit akarsz vele tenni?-hallottam meg egy lány hangját. Reszketett.
-Megvárom amíg felébred...-mondta halál nyugodtan egy másik hang.
-De...de így gyorsabban végeznél...ellenkezni fog ha felébred...-a lány próbálta valamiről meggyőzni az ismeretlen alakot. Ezt a mondatot egy ördögi nevetés követte.
-Éppen az a lényeg Drága Heidi.-Heidi!!! Ne!!!-kiáltottam magamban.- Hogy ellenkezzen, hogy szenvedjen!-morogta a másik alak.
-Akkor várunk...-adott egy lemondó sóhajt Heidi.


/Néhány óra elteltével/


Nem hallottam semmit, egy szuszogást sem. Úgy gondoltam most van itt az ideje, hogy körülnézzek. Lassan kinyitottam a szemem. Egy sötét alagsorban voltam, csak egy kis ablakon tört be a fény. A sötét sarkokon kívül mindent megvilágított. A falakon szakadt poszterek, a falnak lökve egy kettétört csócsó asztal. Mindent romba döntöttek. Csak egy hatalmas francia ágy maradt épen a szoba másik felében. Szépen lassan feltámaszkodtam. A fejem hasogatott. Az arcomon alvadt vér, a torkom kapart. Egy fájdalmas nyögést adtam ki, amikor megtapintottam azt a pontot a fejemen, ahol eltaláltak. Előkotortam a telefonom a zsebemből és kutatni kezdtem a telefon könyvben. Megtaláltam Jake számát és megnyomta a hívás gombot. Ám mielőtt a fülemhez emelhettem volna valaki megszólalt.
-Látom felébredtél...-kuncogott a férfi, majd kilépett a sötét sarokból. Arcára halványan esett a fény.-Hogy érzed magad Nessie?-vigyorgott.
-Ash!! Te szemét!! Hova hoztál??-a telefon halkan kicsöngött a kezemben. Felpattantam, majd üvölteni kezdtem.-Eressz el te szemét!!!
-Csak miután az enyém lettél!!-nekem ugrott. Megragadta a derekamat és az ágyra dobott. A telefont elejtettem, és kétségbe esett sikoltozásba kezdtem.-Nessie, ah nyugton maradsz nem fog fájni! Annyira!!-kiabálta Ash. Letépte rólam a felsőmet, és csókolgatni kezdett. Én ütöttem, rúgtam, karmoltam. Mindent megtettem amit tudtam. Fölém magasodott, majd lecsapott az ajkaimra. Erőszakkal falta azokat, és én tehetetlen voltam. Hiába, minél jobban ellenkeztem annál erőszakosabb volt. Egy erős rántással letépte rólam a nadrágomat. Felsikoltottam. Lehámozta magáról az ingét, majd a nadrágját. Csak egy bokszer volt rajta. Könnyezni kezdtem. Nem! Nem akarom!! Ekkor kivágódott az ajtó és egy hatalmas vörös farkas rontott be. Megragadta Ash-t és a szoba másik felébe hajította. Majd jött a többi hatalmas állat. Jake!!! Hálás voltam. A vörös farkas odajött és orrával mutatta, hogy üljek fel a hátára. Gyorsan felugrottam, majd kivágtattunk az ajtón egyenesen ki az erdőbe. A ház, ahova be voltam zárva egy erdő közepén terült el. A fák kör formát alkotva vették körbe a házikót. Kívülről egy nagyon kis aranyos kunyhónak tűnt, de belülről egy rém álom volt. Jake csak rohant előre, én pedig erősen kapaszkodtam, hogy ne essek le. Egy ismerős környékre értünk és Jake lassított, majd megállt. Leugrottam a hátáról. Farkasom elrohant, hogy visszaváltozzon. Felismertem a környéket. A Black ház melletti kis erdőben voltunk.Pár másodperc múlva ember alakban tért vissza, egy barna térdnadrágot viselt. Odasietett hozzám és magához ölelt.
-Jól vagy?-suttogta a hajamba.
-Azt hiszem...-mondtam reszketve. Lassan elengedett, és végig nézett rajtam. Elvörösödtem, hiszen csak egy fehérnemű volt rajtam. Kezeimmel eltakartam melleimet, mintha segített volna valamit.
-Jól nézel ki!-nézett újra végig rajtam és egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Még jobban elvörösödtem. Úgy éreztem magam, mint egy rák.-Gyere, menjünk be!-bólintottam, ő átkarolt és bementünk a Black házba. Megkönnyebbültem, mivel Billy nem volt otthon, így nem kellett megmagyarázni, hogy mért vagyok félig meztelen. Leültem a kanapéra, míg Jake kihozott nekem egyet a pólói közül.-Vedd fel! Nehogy megfázz.-adta oda nekem. Gyorsan felvettem. Kicsit nagy volt rám, na jó szinte lógott rajtam a póló. Persze Jake szerint nekem még ez is jól áll. A kanapén ücsörögtünk.
-Jake! Honnan tudtad, hogy hol...?-elcsuklott a hangom, nem tudtam befejezni a mondatot. Bevillant a kép, amikor Ash fölém magasodik és meg akar erőszakolni. Lehajtottam a fejem, hogy Jake ne lássa könnyeimet, melyeket próbáltam visszatartani kisebb-nagyobb sikerrel. Jake kezét az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.
-Nessie, biztos minden rendben??
-Ühüm...-bólintottam.
-Nessie, látom, hogy nem így van! Mit tett veled??
-Majdnem...megerőszakolt....-nyögtem ki. Hallottam, amint Jake morogni kezd. Kezemet végighúztam izmos karján.-Jake...nyugodj meg...nem történt semmi...épp időben érkeztetek...-közelebb húzódtam hozzá. Ajkai rátaláltak az enyémekre. Ismét bevillant az a pillanat, amikor Ash rám mászott, majd megcsókolt. Erőszakosan. Elhúzódtam Jaketől.
-Mi baj?-kérdezte rémülten.
-Jake...nekem ez nem megy....-jelentettem ki félve, mégis komolyan.

Folytatjuk...
Komment!! :))

Sorry

Bocsi mindenki de elszállt a netem. most is egy internetkávézóból írok! szóval valószínűleg (ahogy a szüleim "megjósolták") hétfőn/kedden már lesz net!Szóval amint lesz azonnal felrakom a frisst! mindenkitől még egyszer bocsi!!hozom amint tudom!!
Gréti

19. Fejezet - Az áruló

 Meghoztam az új fejezetet! Bocsi a RENGETEG késésért, de a suli kicsit nehéz.  

I hope U like it! :)

/Nessie szemszöge/
 Már hetek teltek el, mióta Heidiből vámpír lett. Nyugalommal töltött el a gondolat, hogy ő nem bánja, de vajon tényleg így van? Holnap végre iskolába mehetünk, mivel Heidi megtanulta kontrollálni az erejét. Jake is legtöbbször itt van nálunk, de ezen a héten járőrözik. Éppen Carlisle irodájába menet valami furcsaságra bukkantam. Egy levél. A lépcsőn. Az ÉN nevemmel. Felvettem a kis papír borítékot, ám gyorsan el is rejtettem a farmerem zsebébe, mivel Emett vágtatott lefelé a lépcsőn.
-Szia Nessi! Nem jössz vadászni??-csillogott mackó nagybácsim szeme.
-Nem, köszi Emett! Inkább kihagyom!-mosolyogtam, majd kikerültem és folytattam utamat Carlislehoz. Beléptem az irodát és a folyosót elválasztó ajtón. Erős kórházi illat csapott az arcomba. Carlisle az asztalánál ült, elmélyülve egyik könyvében. Lassan lépkedtem közelebb nagyapámhoz, majd leültem a vele szemben lévő székbe. Csendben ültem és vártam,hogy elmondja mit akar. Körbenéztem a hatalmas szobában. A a falat óriási könyvespolcok takarták, amik előtt Carlisle íróasztala állt. A szoba másik fele egy kórházi rendelőre hasonlított.
-Nessie...Heidiről lenne szó...-kezdett bele mély, csöndes hangján, s közben lassan felnézett kopott, régi könyvéből. Nyugtalanul ültem a székben.-Ő nem olyan, mint mi. Vagyis nem teljesen!
-Nem egészen értem miről beszélsz! Nagyapa ha azt akarod, hogy Heidi elmenjen akkor...
-Nem erről van szó...-szakított félbe. Lassan letette a könyvet, felállt és az ablakhoz sétált.-Heidi is vámpír ez igaz. De Ő különleges. A szeme kék és, mint azt te is észre vetted, az átváltozás utáni pár napban sem volt vörös a szeme.-Carlisle hangja halkulni kezdett. Azt mondta Heidi különleges...Ezek szerint én nem vagyok az? Nagyapa szavai egybeolvadtak, semmit nem értettem és nem is érdekelt. Majd újra erősödött a hang. Kezdett valami értelme lenni a mondatnak.-Nos azt szeretném, ha Heidit megtanítanád azokra amiket mi tudunk! 
-Például?-vontam fel a szemöldököm.
-Hogy állat vérrel táplálkozzon...ne fedjen fel minket és...
-Nagyapa! Heidi eddig sem volt átlagos ember! Alak váltó volt, de aztán jött ez az Árny vagy mi a szösz és elvette tőle! Ezért kellett Heidinek vámpírrá változnia....meg az én vérszomjam miatt...-lehajtottam a feje. Fájt az emlék.
-Nessie! Nem a te hibád! Az az lény... ÁLLJ! Árnyat mondtál??-kerekedett el Carlisle szeme, és hangja hirtelen megváltozott. Lassan bólintottam, mire Carlisle hirtelen a könyvespolcnál termett és kutatni kezdett a könyvek között. Úgy gondoltam jobb ha most tovább állok, mielőtt egy repkedő könyve fejbe talál. Kiosontam a dolgozóból és a szobám felé vettem az irányt.


/Másnap/


Reggel korán keltem, ahogy Heidi is. Mikor kikeltem az ágyból már felöltözve állt az ablaknál és nézett kifelé.
-Heidi, minden rendben?-kérdeztem, miközben a ruháimmal a fürdőbe indultam.
-Persze-mondta monoton hangon. Én csak megvontam a vállam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és visszamentem a szobámba. Ledobtam a pizsamámat a ágyra és az asztalomra helyezett levélhez sétáltam. Ez az a levél amit tegnap találtam. Féltem kinyitni, de aztán mégis rászántam magam. Vagyis rászántam volna, ha Heidi nem jelenik meg hirtelen. Gyorsan elrejtettem az íróasztal fiókjába és, mint aki semmit nem csinált az asztalnak támaszkodtam.
-Mehetünk??-nem nézett rám. Szomorkásan a padlót fürkészte.
-Persze! Menjünk, csak elkérem aputól a kocsit!-elindultam az ajtó felé, de Heidi visszafogott.
-Ne! Menjünk futva!-végül rám emelte kék szemét, és keményen megszorította a kezem. Felszisszentem a  fájdalomtól, mire azonnal elengedett.-Bocs.
-ÁÁ semmi baj!!-vigyorogtam.-Nem direkt csináltad!-Elindultunk lefelé a lépcsőn, és mielőtt kimentünk volna az ajtón anyunak megmondtam, hogy futva megyünk és majd suli után jövök. Anya csak bólogatott nyomott egy puszit az arcomra aztán már futottunk is Heidivel az erdőben. Már vagy az út felénél járhattunk, amikor barátnőm hirtelen megtorpant. Visszafutottam hozzá, hogy megtudjam mi történt.
-Heidi! Mi a baj??-tettem a vállára a kezemet. Dühös pillantással jelezte, hogy hagyjam békén, aztán megragadta a karom és átdobott a válla fölött. Az egyik fának ütköztem, és hallottam amint csontjaim fájdalmasan roppannak egyet. Lecsúsztam a fa törzsén és összegörnyedve próbáltam felntápászkódnia  földről.-Heidi! Mi volt ez? Mi bajod van??-felületesen lélegeztem, aztán hallottam amint egy ág reccsen a hátam mögül. Nem Heidi volt, hisz ott állt előttem, hanem...Ash...Gyűlölet söpört végig rajtam. Heidi szánakozva, könnyes szemmel nézett rám.
-Szervusz kincsem!!-simította meg az arcomat Ash.-Hogy vagy manapság?
-Ne érj hozzám te szemét!!!-keltem ki magamból.-Heidi! Miért?? Miért tetted ezt???-üvöltöttem könnyes szemmel. Úgy éreztem ennyi volt. Heidi elárult.
-Nessie...te ezt nem értheted!! Ash segít nekem! Segít, hogy ne legyek kegyetlen vérszívó!!-kiabálta. Megfagyott bennem a vér. "Kegyetlen vérszívó"-csak ez visszhangzott a fejemben.

Remélem nem nagy kérés, de lécci komizzatok!:)  Gréti

Szünetel!

Sziasztok! 
Mint tudjátok holnap megkezdődik az iskola, és rengeteg tanulni valóm lesz! Ezért az oldal pár hónapig szünetel! Nem nyáron vagy tavasszal fogom folytatni, nagy valószínűséggel Október 26.-tól! Mivel rengeteg fellépésem, próbám lesz és még a suli is közre játszik, nem lesz időm fejezetet írni, de ha még is akkor egy egy rész felkerül, de ne várjatok feji özönt! XD Szóval Október 26.-tól újra blogolás!
Gréti

18. Fejezet - Végzetes hiba? /2. rész/

Sziasztok! Most egy kicsit előbb hoztam a frisst, mert nem biztos, hogy a hétvégén fel tudtam volna rakni a búcsú miatt. Na mind 1 remélem tetszik! Puszi

Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Az oldalam szúrt, a levegőt kapkodtam, mire a Cullen házhoz értem. Berontottam az ajtón, és Carlisle dolgozójába futottam. Lefektettem Heidit a kórházi ágyra, és aggódva a kezét fogtam. A szíve utolsó dallamai elhalkultak, légzése abba maradt. Ekkor a nagyapám sietett mellénk.
-Mi történt?-kérdezte orvosi hanglejtéssel, majd amikor meglátta a harapás nyomokat Heidi nyakán, rémült tekintettel rám nézett.-Renesmee...ezt...te....-kérdezte remegő hangon, mire én csak egy aprót bólintottam. Nem bírtam a szemébe nézni, képtelen voltam, mert tudtam, hogy szégyent hoztam a családra. Ittam egy ember véréből, aki mellesleg az egyik legjobb barátom lett. A szemembe könnyek szöktek és próbáltak utat törni maguknak, de magamban tartottam. Nem engedem, hogy bárki sírni lásson. Most nem.-Nessie....Heidi...
-Nem! Az nem lehet! Csak lehet tenni valamit!
-Sajnálom kicsim, de semmit, hacsak...nem lesz...
-vámpír...-fejeztem be a mondatot. Nem akarom elveszíteni. Nem! Ez az egyetlen megoldás...Könnyes szemmel bólintottam, majd Carlisle eltűnt és egy méreggel teli injekciós tűvel tért vissza. A tűt a harapásom nyomába mélyesztette, majd hallottam, amint a tűzes méreg bekerül Heidi testébe. Ez után már nem sokra emlékszem. Csak a fájdalmas sikításokra, melyeket Heidi hallatott, miközben a teste, mint partra vetett hal vonaglott a kórházi ágyon. Nem hagytam magára végig mellette voltam, és fogtam a kezét. Jake azért néha bejött és hozott ételt, és még amire szükségem volt. De én csak néztem barátnőm szenvedését, amit én okoztam neki.


/Heidi szemszöge/
Merültem. Egyre lejjebb öntudtalanságom tengerének legmélyebb zuga felé. A sötétség csak húzott és húzott, mintha soha nem akarna elengedni. A karom, a lábam, a nyakam, az egész testem lángolt. Ordítani akartam, de nem találtam az ajkamat. Némán néztem a sötétséget körülöttem. Csak a sikoltások zaja hallatszik semmi más. Egy nő sikolt, de vajon ki? A lángok ismét elborítottak, de most még tüzesebben szorítottak, magukhoz. Minden egyes pillanatban arra gondoltam, bárcsak meghalnék, bárcsak vége lenne ennek a szenvedésnek. Kiáltani akartam, és hallani Nessie hangját, ahogy megnyugtat, de semmi. Csak a sikolyok, és a mérhetetlen nagy fájdalom, amit a testemben éreztem. Majd a tűz visszavonult a lábamból, és a karomból egyenesen a mellkasomba. Azt hittem itt és most vége van, de hatalmasat tévedtem. A tűz egyenesen a szívembe mart, mint kígyó a zsákmányába, hogy megbénítsa, és felfalja. A tűz most engem akart felfalni. Szépen lassa fogait a szívembe mélyesztette. A mérhetetlen fájdalom a mellkasomban minden egyes pillanatot meghosszabított. Egy másodperc egy egész évnek tűnt. Lassan csillapodott a fájdalom, mire én fáradtan hevertem öntudatlansáom tengermélyén. De ekkor valami éles nyilallást éreztem a szívembe, amire megdermedtem. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, csak fáradtan vártam a halált. Egy életnek tűnő perc alatt éreztem, ahogy megáll a szívem. Majd halálos csend. Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-kérdeztem magamban, bár nagyon is jól tudtam a választ. A szemem nem mertem felnyitni, féltem mindentől ami ott vár. Hiszen tudtam mi lett belőlem, ahogyan azt is, hogy többé nem leszek olyan, mint régen. Végül erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet. Láttam minden egyes porszemet a levegőben, hallottam az erdőben csiripelő madarak hangját, szívdobogását, és szárny csapásait. Minden egyes hang bántotta a fülemet. Mint egy maxra hangosított erősítő a fülem mellett. A szemem még érzékeny volt a fényre, ezért kezemmel kicsit megdörzsöltem, majd újra felnyitottam. A látásom, a hallásom ezerszer jobb, mint eddig volt. Nem csoda, hiszen vámpír lettem. Nem rémültem meg ettől, egyszerűen elfogadtam. Ha így kell élnem hát legyen. De vajon jó leszek-e vámpírnak? És mi van ha nem fogadnak be? Lassan jobbra fordítottam a fejem az ágyon és Nessiet láttam meg, amint édesen alszik az ágy melletti fotelban. Tehát végig itt volt. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. Nessie megmentette az életemet, és ezért örökké hálás leszek neki.

18. Fejezet - Végzetes hiba?/1.rész/

/Nessie szemszöge/
Éppen rohantam haza fele az erdőben, amikor sírásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang, ezért egyre közeledtem hozzá. A sűrű bokrok között megláttam Heidit. Ledermedve láttam, hogy Heidi ruhája darabokban, ráadásul barátnőmnek, több nyílt sebe is van.
-Heidi!-kiáltottam, és már ott is voltam mellette. Letérdeltem, és magamhoz öleltem.
-Nessie!-bújt hozzám, én pedig átkaroltam. Aztán valami édeskés illat csapta meg az arcomat. Heidiből áradt. A nyakára néztem. Egy vágott seb, és a vér, mint kis patak csordogált lefele a nyakán. Édeskés illata vonzott engem.  Torkomat kaparta a szomjúság olyasmi iránt, amit már rég nem kóstoltam. Ember vért.
-Heidi....mi történt....-mondta levegő vétel nélkül. Bár nekem egy kicsit rosszabb, mert nem tudom örökké visszatartani, hiszen csak félig vagyok vámpír és az emberi énemnek szüksége van az oxigénre. 
-Ash...és...aztán...elvette...elvette tőlem...az életemet...nem...vagyok...más...mint....mint....egy...halandó-zokogott. Tehát ezért érzem azt a mérhetetlen vágyat a vére után! Mert ember. Nem bírtam tovább kapkodtam a  levegő után. Ezzel is egy baj volt. Újra megéreztem azt az édeskés illatot. Az mutató ujjamat végig húztam az egyik nyílt sebén. Az ujjamon most egy piros vércsepp volt, melyet egy ideig csak nézegettem. Oldalra döntött fejjel figyeltem ahogy lassan, akárcsak a könny végig folyik az ujjamon, majd a tenyeremben megáll. Vágytam rá, hogy megízlelhessem azt a csodát, hogy végre olthassam szomjamat. Csak ez függött a szemem előtt: VÉR VÉR VÉR!!!! Nyelvemmel, érzékien lenyaltam az ujjamon maradt vért, majd újra a nyílt seben húztam végig, és ismét megkóstoltam. Tökéletes!-gondoltam magamban. Lassan Heidi nyaka felé hajoltam, hogy belemélyesszem szemfogaimat, a mikor egy hang kiáltott a fejemben: HAGYD ABBA! EZ NEM TE VAGY!!!! De figyelmen kívül hagytam. A torkomból egy halk morgás tört elő, majd fogaimat Heidi húsába mélyesztettem. Lassan elkezdtem szívni a vérét, miközben barátnőm felsikoltott a fájdalomtól. Próbált szabadulni az ölelésemből, rúgott, ütött, kapálózott, minden csinált, de egyik sem hatott. Vámpír erőm előtört, és egyre csak kívánta Heidi vérét. A zamatos vér lassan végig folyt torkomon, ezzel megbizsergetve egész testem. Úgy éreztem erőre kapok, és nem akartam megállni. Egyre jobban szívtam Heidi nyakát, amikor valaki hátulról megragadott, és eldobott. Heidi  ájultan zuhant a földre, ajkai kék színben pompáztak, bőre szürke és áttetsző, és a nyakán egy harapásnyom, melyből a firss vér csordogál. Az egész arcom tiszta vér, lassan érzékien letöröltem, majd beszívtam édes illatát. De én csak néztem zsákmányom, le sem vettem róla a tekintetemet, mígnem egy hatalmas vöröses barna farkas nem lépett elém. Szemében a fájdalom, az aggódás, és a szerelem mutatkozott. De nem érdekelt, csak a vér az ami vonzott, semmi más. A vér által szerzett erőm egyre erősödött, és azt kívántam, bárcsak még többet kapnék. Gyorsaságom bevetve Heidi mellet voltam ismét, fogaim éppen a nyakát érintették, amikor a farkas ellökött, és rám morgott. Élén gyűlölködő morgás tört ki belőlem.
-Tűnj el az utamból, te korcs!-morogtam. És nekilódultam. A farkas az utamat állta így nem volt mást tenni. Egy jól irányított mozdulattal, nekilöktem az egyik fának, de egy másik ugyanezt tette velem. Hányan vannak? Ugrottam fel, és támadó állásban körbenéztem. 1 2 3 4 5 6 7 8 9....9 farkas. Ennyivel is simán elbírok. Érzetem, hogy gyengülni kezdek. Se szó se beszéd tudtam mi kell nekem. Lassan tettem egy lépést Heidi fele, mire a vöröses barna farkas leterített. Két hatalmas mancsa a kezeimet fogta le, szemei  bocsánatkérőek. 
-Jake....-suttogtam.-Mi mi történt?-a fejemet pont Heidi felé fordítottam.-Ne...ne....ne...!!!!-kiabáltam. Jake tudta, hogy most már magamnál vagyok, ezért eleresztett. Odafutottam Heidihez és magamhoz öleltem.-Annyira sajnálom....én....-a könnyeim utat törtek maguknak. Zokogtam. Carlisle. Felkaptam Heidit, és a Cullen ház fele kezdtem rohanni, mögöttem pedig a 9 farkas. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Végzetes hibát követtem el! Akármit tesznek velem a farkasok, megérdemlem. Bántottam a barátnőmet, és még Jeket is. Nem érdemlem meg, hogy éljek! Itt kell hagynom őket, hogy ne tegyek tönkre újra mindent! Ez az egyetlen megoldás....


FOLYTATJUK...

17. Fejezet - Pizsama Party

 /Jacob szemszöge/
Nessie mindent elmondott nekem a buliról. Na és persze ki szervezi? Az a mindenlében kanál, energiabomba Alice. Megfordult a fejemben, hogy talán nem kéne lemenni a partra, de aztán mégis rászántam magam. Csak néhány percbe telt és már a parton is voltunk. A parton egy hatalmas pavilon lett felállítva. Nessievel kézenfogva sétáltunk egészen Alicékhez. Jared és Embry futottak vigyorogva hozzánk. Gratuláltak Nessienek és nekem. Ördögien vigyorogtak rám, ami azt jelenti, tudnak mindent. Persze ez nem volt kérdés, hisz minden látnak, és éreznek ami a fejemben történik. Látták az első csókunkat Nessievel, a tegnap estét. Minden egyes pillanatot. Lassacskán szállingóztak az emberek a buliba. Egy hosszú barna hajú lány boldogan ugrándozva ment oda Nessiehez.
-Jaj Nessie, annyira örülök, hogy meghívtál!-ölelte meg, szerelmem pedig boldogan ölelt vissza.
-Én is örülök, hogy eljöttél! Remélem jól fogod érezni magad!-mondta azzal beszélgetésbe elegyedtek. Alice és Jasper voltak a felügyelők-úgymond- de ahogy láttam ők is élvezik a bulit. Jasper persze vigyázott a kajára, és ha egy falkabeli is többet evett a kelleténél, annak a fejére sózott egyet, na persze csak diszkréten.
-Te Jake! Ki az a csaj ott Nessievel?-biccentett a fejével Heidi felé Jared.
-Óó...ő Nessie egyik barátnője, a suliból....asszem együtt járnak bioszra, vagy mit tudom én...-mondtam.-Mért? Bejön?
-Csinos....de....nem is tudom....
-Beszélj vele!
-Nem!-fordult vissza Sethékhez.
-Mi van haver beijedtél? Hé srácok a falkában van egy nyúl is!-viccelődtem, mire Jared dühösen a vállamba bokszolt.
-Ez nem vicces, és nem vagyok nyúl! Majd táncolni hívom!-tette karba a kezét.
-Akkor itt az ideje! Van zene!-mondta Seth, aki eddig egy árva szót sem szólt.-Te Jake! Nem baj, ha elhívom Nessiet táncolni!
-Dehogy haver, menj csak!-kacsintottam. Seth elment, hogy felkérje Nessiet táncolni, épp ahogy Jared Heidit. Egy lassú szám ment. Nessie és Seth beszélgettek. Set persze megint vörös lett, mint a rák. De ez így is volt mindig, ha egy csajjal beszélt, vagy táncolt. Nessie arca sugárzott a boldogságtól, ugyanakkor valami zavarta. Szemében a zavarodottság tükröződött. Amint vége lett a számnak, Nessie megköszönte Sethnek a táncot, és Heidi után kutatott.
-Nem rég ment el sétálni....-mondtam miközben átöleltem Nessie derekát, így húzva őt közelebb magamhoz.
-Kivel?
-Jareddel....nagyon furán viselkedik a srác...
-Nem csak ő....-mondta. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Vajon ezt most  Heidire értette? Van valai különös abban a lányban. Már a szemében is. Na mind egy. Alicenek köszönhetően a parton aludtunk, mivel az idegesítő energiabomba és halálnyugodt társa -komolyan néha az idegemre megy a nyugottságával- lecsatolható függönyöket szereltek a pavilonra. Az egész hely elég volt 10 embernek, de talán még többen is elfértünk volna. Jared és Heidi jóban lettek. Egymás mellé feküdtek, és az este még egy kicsit hablatyoltak. Nessie a karjaimban aludt el, és rám is gyorsan rám talált az álom. Érdekes este volt, túl gyorsan eltelt, de megérte, mert mindenki jól szórakozott. Másnap reggel, mint mindenki más jó későn ébredtem. A parton már el volt pakolva, és Nessie és Alice már a reggelin ügyködött. Mindenki derűs arccal ébredt, főleg Heidi és Jared. Tegnap este túl gyorsan aludtam el, így nem hallottam mi van kettejük között. Reggeli után, mindeki haza indult. Kivéve a falkát Alicet, Jaspert, és Nessiet. Jared és Heidi öleléssel köszöntek el egymástól, amire az egész falka szeme kikerekedett. Na egy estére haggyuk magára a srácot, és becsajozik! Na nem baj!
-Hé Jared! Mi történt az este?-édeklődtem falkatársamtól.
-Haver! Ma délután találkozunk! Olyan csodálatos ez a lány! Ahogy beszél, ahogy nevet, és....
-És... ő a bevésődésed!
-Ig...Mi?-akadt meg. Nem bírtam ki. Ezen a reakción röhögnöm kellett.
-Haver ne vágj már ilyen képet! Bevésődtél!-röhögtem.
-Ki vésődött be kibe?-kérdezte szerelmem és átkarolta a derekam. Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Mire szerelmem elpirult.
-Jared, méghozzá a legjobb barátnődbe Heidibe!
-Mii?-vigyorgott.-De aranyos....-ölelte meg Nessie Jaredet. Barátom is magáhozhúzta Nessiet, és kinyújtotta a nyelvét.
-Ezt neked haver, még a csajod is elhagy!!-viccelődött. Most mind a hárman nevetésben törtünk ki.
-És mikor találkoztok??-Nessie nagyon ráállt a témára. Gondolom szeretné ha a barátnője boldog lenne.
-Ma délután!-válaszolt diadalmasan Jared.
-Akkor  megkeresem és kifaggatom! Na meg felkészítem a randitokra!-odajött hozzám szerelmem és ajkát az enyémre nyomta. Lágy csókja mézédes volt, de cak egy röpke pillanatig tartott. Mikor ajkai elváltak enyémektől, nem bírtam, többet akartam, ezért visszahúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Srácok! oké, hogy együtt vagytok, de nem előttem, oké?-tetette a hányingert Jared. Nessie még egy puszit lehetl számra, és futott is az erdőbe. Csak néztem ahogy szerelemm lassan eltűnik a rengetegben.

ÚJ BLOG!

Sziasztok!
Bele kezdtem egy új blogba! Persze mind a 2-t írom majd, de valószínűleg a másikkal többet foglalkozok majd, még nem tudom! Szóval a lényeg: Új blogom van és szeretném ha benéznétek!
http://elveszettsziv-fanfic.blogspot.com/
Remélem tetszik majd a történet! És olvassátok majd!
puszi Gréti

16. Fejezet - Pizsama party

 

Korán reggel van, mi ez a zaj? Aztán rájöttem, hogy kopognak. Kiszabadítottam magam Jake öleléséből, és az ajtóhoz baktattam. Kinyitottam az ajtót, és egy kéz kirántott a folyosóra.
-Alice! Mit csinálsz?-kérdeztem két ásítás között.
-Nessie, mit mond neked az a szó, hogy pizsama party?!-ugrándozott előttem Alice.
-Hogy jobb, ha nem tudom miről van szó! Mit tervezel?-karomat összefontam mellemen, és várakozón nagynénémre néztem. Alice olyannyira izgatott volt, hogy nem tudott egyetlen szót sem mondani.-Alice bökd már ki!-úgy tűnik az izgatottság ragadós, mert kezdtem én is kicsit nyugtalan lenni.
-Arról lenne szó, hogy ma este egy kis pizsama bulit tartanánk. Persze Belláék nem jönnek, mert milyen az ha az ember, vagyis félvámpír gyerek szülei is ott vannak!!!-hadarta el gyorsan. Én meg csak néztem rá bambán, mint aki most tudta meg, hogy életben van. 
-Szóval apáék enm lesznek itt, de akkor hol lesznek?-már-már annyira nem értettem az egészet, hogy muszáj volt hülyeségeket kérdeznem.
-Butus! Ők lesznek itt, mi pedig lenn a parton! A First Beachen! De te csak élvezd a napot, én majd mindent elintézek!
-Alice! Meghívnék én is valakit!-néztem rá kedvesen. 
-Kit?-kérdezte félre billentett fejjel.
-Heidit! Ő az én osztálytársam, és szeretném, ha.....
-Emiatt ne aggódj, majd én felhívom!
-De Alice, hogy tartunk mi pizsama partyt a parton?-na ezt tényleg tudni akartam. Megértem, ha valaki otthon a szobájában tart pizsama bulit, de a parton hogy lehet?
-Nessie, csak bízd rám, rendben?-abban a pillanatban el is tűnt. Gondolkodón vissza sétáltam a szobámba, és leültem az ágy mellé. Csak néztem ki a fejemből, észre sem véve az aggódó Jaket.
-Nessie, minden oké?-kérdezte, amire én ugrottam egyet ijedtemben. 
-Semmi...igazán semmi.-nyomtam egy puszit ajkaira, és elindultam a szekrényemhez.


/este/


Mindent elmondtam Jakenek amit tudnia kellett erről a buliról. Csak néhány perc kellett és már a parton is voltunk, ahol megláttam egy hatalmas pavilont. Úgy tűnik Alice tényleg ért ezekhez a dolgokhoz. Kézen fogva sétáltunk egészen odáig. Embry, és Jared futott vigyorogva hozzánk. Gratuláltak Jakenek és nekem. Ördögi vigyorukat próbálták leplezni, nem túl nagy sikerrel, de az biztos, hogy készülnek valamire. 
Elkezdődött a buli, lassan Heidi is megérkezett, és boldogan ugrált oda hozzám.
-Jaj Nessie, annyira örülök, hogy meghívtál!-ölelt meg. Boldogan öleltem vissza, hiszen ő az egyetlen barátom a suliból.
-Én is örülök, hogy eljöttél! Remélem jól fogod érezni magad!
Alice tervet készített az estére. Jasper is ott volt, ő állt a grillnél őrizve azt nehogy valami csoda folytán eltűnjenek onnan. Én Heidivel beszélgettem miközben a fiúk megvacsoráztak.
-Nessie, mi van Ashsel? Össze jöttetek?-kérdezte komoran. Valami nagyon fura, ahogyan Heidi Ashről beszél, mintha tudná ki is ő valójában.
-Ööö...hát én...-a beszélgető Jakere néztem, és végig gondoltam ezt az egészet.-Tudod Heidi Ash más mint a többi srác, akárcsak Jake, de Ash....mit tudsz róla?-vágtam a közepébe. Megleptem Heidit.
-Nessie, nem értem mire gondolsz!
-Heidi valami mindig elgondolkoztat. Te nem olyan vagy, mint a többi ember, mert....
-Mert nem vagyok ember....-mondta elhaló hangon. Azt hitte megdöbbenek, ehelyett mosolyogva bólintottam.
-Igen....tényleg nem vagy ember?-komoly bezsélgetésbe keveredtünk. Elindultunk a part felé, hogy senki se hallja miről van szó.
-Én egy vérfarkas vagyok! Ami csak teliholdkor változik át....Ash pedig egy Árny, aki a különleges/ritka lényekre vadászik.
-És rád is vadászott?-néztem rá döbbenten.
-Igen...rád is? Te mi vagy, hogy...
-Félig ember, félig vámpír....-vágtam közbe.-És Ash pedig....
-Nessie táncolunk?.jött oda hozzám Seth. Nem mondhattam nemet, ezért bólintottam.
-Igen...majd még befejezzük....-mondta a vállam fölött Heidinek, akit éppen akkor kapott el Jared.Tánc közben Seth furán méregetett, enm tudtam mi baja.
-Seth mért nézel rám olyan furán?-kérdeztem.
-Ja semmi, csak eddig észre sem vettem milyen jól nézel ki!-mondta Seth. Arcán piros foltok mutatkoztak.
-Köszönöm...-mosolyodtam el. Mikor véget ért a szám megköszöntem Sethnek a táncot, és Heidi után kutattam.
-Nem rég ment el sétálni....-mondta Jake miközben átölelte a derekamat.
-Kivel?
-Jareddel....nagyon furán viselkedik a srác...
-Nem csak ő....-mondtam. Elgondolkoztam, vajon mi üthetett Sethbe. Olyan furcsán viselkedik mostanában. Alicenek köszönhetően, a parton tudtunk aludni. A nagy pavilon amit építettek elég volt 10 embernek, sőt lecsatolható függönyöket is felszereltek. Hát köszönöm Alice ezt a csodás estét. Heidi és Jared jóban lettek, talán még több is mint barátság. Sok mindent kiderítettem új barátnőmről, és még Ashről is, és nagyon jól éreztem magamat.
Másnap reggel én ébredtem legelőször, na persze leszámítva Alicet és Jaspert, akik els em aludtak. Hárman elkezdtünk vámpír gyorsasággal pakolni. én még mindig nem voltam olyan gyors, mint a vámpírok, és valószínüleg nem is leszek, ezért félgőzzel pakoltam. A part rendbetétele közben észre vettem egy üveget. A part fele mutatott, pontosan abba az irányba, oda ahol Hedidiről megtudtam, hogy vérfarkas. Boldog mosoly jelent meg az arcomon. Felkaptam az üveget és a zsákba dobtam. Ez volt eddigi életem legszebb Piszama Partyja, és soha nem fogom elfeledni.

Remélem tetszett a feji....és ez az uccsó, amikor 5 komit kérek, és utána felteszem! A továbbiakban remélem ugyanilyen szép számban kapok majd!
puszi 

15. Fejezet - Érzés

/Nessie szemszöge/
Pár perc múlva a házunk előtt parkoltunk, Jake leállította a motort, és bementünk a házba.
-Megjöttem....-mondtam. Anya egy pillanat alatt ott termett mellettünk, és aggodalmasan körbeugrált.
-Kicsim milyen volt a randi? Ash kedves volt? Hogy érezted magad? Mért Jake hozott haza?-az utolsó kérdésnél gyanúsan nézett Jakere, majd rám.-Nessie...
-Jó volt a randi, kár, hogy meg kellett szakítani, amm Ash először kedves volt, de aztán meg bunkó, deee jól éreztem magam, mert nagyon jó volt  a napom...és Jake azért hozott haza mert.....-tértem ki anya kérdései elől de az utolsó megfogott.-mert...
-Mert egyedül akart hazajönni, én meg kocsival voltam, és elhoztam.
-Persze közben beugrottatok hozzátok, és ott...-mondta mérgesen apa. Hát anyának se kellett több, azonnal megragadta a kezemet, és a kanapéhoz száguldott, mielőtt apa befejezhette volna.
-Mesélj el mindent! Jake te is gyere ide!-szólt barátomnak, így megmentve őt apától. Egyenlőre. Leült mellém, és megfogta a kezemet. Még mindig belepirulok, hevesen ver a szívem, ha hozzám ér, de mit tehetnék? Miután elmeséltük az egész "mesét" anyának, persze úgy adtuk be, hogy Ash bunkón viselkedett, én meg könnyezve mentem a városban. Mégsem mondhatom el, hogy ő az az árnyék, ebben még nem vagyok teljesen biztos. Anyáék - bár vonakodva- de megengedték, hogy Jake itt aludjon. Most hogy Jacobbal járok, nem igazán merik beengedni a szobámba. Persze megígértük, hogy semmi hülyeséget nem csinálunk, különben is apa mindenről tudna. A szobában ülve sokáig csak néztünk ki a fejünkből, míg végül én törtem meg a csendet.
-Mit szoktunk csinálni, amikor itt alszol?-kérdeztem kicsit zavarban, mert most minden más. Nem barátként vagyunk itt, annál több. Szerelmesekként. Furcsán hangzik, de így van. Jake közelebb húzódott és farkas szemet nézett velem. Lehajtottam a fejem, és a földet néztem.-Csak mert furcsa, hogy csendben nézünk ki a fejünkből és...-nem tudtam befejezni a mondatok, mert Jake ajkait az enyémre tapasztotta. Lehunytam a szemem, és átadtam magam az érzéseimnek. Karommal átfontam nyakát, kezei a derekamon, úgy húzott közelebb magához. Csókunk egyre követelőzőbb, és szenvedélyesebb lett, miközben Jake az ágyra döntött. Kezei a pólóm alá vándoroltak, míg az enyémek izmos mellkasát és vállát fedezték fel. Állj!-kiáltotta bennem egy vékony hang. Neked ennél több kell!-mondta egy másik kicsivel mélyebben. Hangok veszekedését hallottam a fejemben, de a vékony hangnak engedelmeskedtem. Lassan eltoltam magamtól Jaket, és gyönyörű vágyakkal teli csillogó szemeivel találtam szemben magam.
-Megígértük, és apa....
-Tudom Nessie....és hidd el semmire nem készültem! Szeretlek Renesmee Carlie Cullen.
-Szeretlek Jacob Black.-majd újra szenvedélyes csókban forrtunk össze.



/Jacob szemszöge/
Beültünk a kocsiba, és én már indultam volna, amikor Nessie megszólalt.
-Igen...-mondta halványan elpirulva.
-Mit igen?-kérdeztem értetlenül, mert nem értettem a lényeget. Kíváncsian lestem Nessie minden egyes mozdulatát. Nem tudom mire értette!!
-Igen, nagyon szeretnék veled járni!-mondta mosolyogva. Minden kétségem elszállt, amikor ki mondta. A boldogság egy hatalmas zuhatagként ömlött szívembe, megbizsergetve vele egész testemet. Ereimben hirtelen a vér hevülten száguldott végig, szívemet a szerelem perzselte, és nem akarta elengedni. Lassan és mosolyogva hajoltunk egymás felé. Lázasan csókoltam szerelmemet, és magamhoz húztam. Ez egy valóra vált álom. A szerelmemet, akire évek óta várok, végre a karomban tarthatom. De ha mégis álom lenne, akkor soha nem akarok felébredni.
Pár perc alatt a Cullen házhoz értünk, majd besétáltunk.
-Megjöttem.-jelentette ki Nessie. Bella egy szempillantás alatt ott termett és a mai napról kérdezte.
-Kicsim milyen volt a randi? Ash kedves volt? Hogy érezted magad? Mért Jake hozott haza?-az utolsó kérdésnél gyanúsan nézett rám, majd Nessiere.-Nessie...
-Jó volt a randi, kár, hogy meg kellett szakítani, amm Ash először kedves volt, de aztán meg bunkó, deee jól éreztem magam, mert nagyon jó volt  a napom...és Jake azért hozott haza mert.....-Nessie eddig egész jól válaszolgatott, de megakadt. Nem tudta mit válaszoljon az utolsóra. Gyorsan pörgött az agyam. Valamit ki kell találnom. Meg van!-mert...
-Mert egyedül akart hazajönni, én meg kocsival voltam, és elhoztam.
-Persze közben beugrottatok hozzátok, és ott...-mondta mérgesen Edward miközben a felém tartott. Bella pillanatokon belül felfogta miről karattyolt Edward, és már is rángatta Nessiet a kanapéhoz. Néha már komolyan úgy viselkedik, mint Alice, az a kis energiabomba.
-Mesélj el mindent! Jake te is gyere ide!-kiáltott Bella, és én már mentem is. Megmenekültem Edward öklei elől, egyenlőre. Nagy nehezen mindent elmeséltünk, minden kis részletet, kivéve Asht. Én abban voltam jobb ha tudják mi történt, de Nessie meséje szerint Ash csak bunkó volt, és ő könnyezve ment a városban. Nem értem mért nem akarta elmondani, de nem szóltam bele. Nagy nehezen rávettük Belláékat, vagyis Edwardot - Bellának semmi kifogása nem volt- hogy itt aludjak. Edwardnak is csak egy kikötése volt.
-Nem csináltok semmi hülyeséget!-nyomta meg a hülyeség szót. Tudtam mire gondol, és én sem sietném el nehogy azt higgye. Lassan felsétáltunk Nessie szobájába, és ott halál csendben ültünk, míg végül Nessie megszólalt.
-Mit szoktunk csinálni, amikor itt alszol?-kérdezte elpirulva, zavartan. Tudtam, és éreztem is hogy furcsa most a helyzet, hogy nem úgy vagyunk itt mint régen. vagyis bizonyos értelemben igen. Még mindig barátok voltunk de annál sokkal több volt a kettőnk viszonyában. Szerelem. Közelebb csúsztam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mit akarok most tenni, csak azt, hogy mondanom kell valamit, de Nessie megint megelőzött. A fejét lehajtva a padlót fixírozta. Lassan hajoltam felé, majd lehunytam a szemem, és az ajkai felé közeledtem. Nem kellett szem, hogy tudjam, hol van,csak éreztem. Az édes lehelete, és ahogyan beszél egyszerűen felkavaró.-Csak mert furcsa, hogy csendben nézünk ki a fejünkből és...-Félbeszakítottam a mondatát, azzal, hogy megcsókoltam. Ajkaink szerelmes táncot jártak. Karjait a nyakam köré fonta, ahogy a bőre az enyémhez ér ereimben száguld a vér, és szívem ki akar ugrani a helyéről. Közelebb húztam magamhoz, nem akartam elengedni SOHA. Majd egy pillanat leforgása alatt csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amint az ágyra döntöttem. Kezeim akaratlanul a pólója alá vándoroltak, de Nessie sem maradt nyugton. Kezeivel hol a vállamat, és a hátamat, hol pedig mellkasomat simogatta. Majd hirtelen eltolt magától. Szemében a mérhetetlen vágy és szerelem csillogott. Ahogy ezt megpillantottam, testemet elöntötte az a bizsergés, amit mindig érzek ha rám néz.

-Megígértük, és apa....
-Tudom Nessie....és hidd el semmire nem készültem! Szeretlek Renesmee Carlie Cullen.
-Szeretlek Jacob Black.-mondta, és abban a pillanatban újra szenvedélyes, vad csókban forrtunk össze. 

"Amit iránta érzek, az az érzés leírhatatlan, de egy biztos, hogy soha, de soha nem fogok senkit úgy szeretni, mint az én Nessiemet."

Elnézést, hogy nagyon elkéstem a fejivel, de beteg voltam és nem engedtek géphez. Remélem tetszik a feji, és lécci 5 komit kérek. És ha most szép számban kapok, akkor még a következő fejinél lesz megszabva, és utána folyamatosan jönnek majd. Előre is köszönöm! Puszi

14. fejezet - Alkonyat

-Aha...-mondta Jake, és ismét ajkamat kényeztette. Újra heves csókban forrtunk össze. Nem tettem semmit. Hagytam, hogy eldöntsön a kanapén, és nyakamat kényeztesse csókjaival. Apró sóhajok hagyták el az ajkamat, mire Jake keze derekamról egyre lejjebb vándorolt, majd combomon állapodott meg.
-Jake...-nyögtem. Mire hirtelen felnézett. Tekintetünk összefonódott. Lassan felültem, és közel húzódtam Jacobhoz.- Apa biztosan aggódik....-kezdtem bele, de Jake félbeszakított.
-Haza viszlek....-sóhajtott.
-Neee!-meglepetten nézett rám.-Vagyis...nem maradhatnék? Semmi kedvem haza menni....
-De Edward ideges lesz, és akkor nem engedi, hogy találkozzunk. Ebben biztos vagyok! Habár ennek sem fog örülni...-nézett rám vágyakozva.
-Akkor....mi lenne, ha....-tartottam szünetet.
-Ha? Ha mi?
-Ha te aludnál ott nálunk?-vigyorogtam rá. Nem tűnt rossz ötletnek. Biztos voltam benne, hogy Billy megengedi. Hogy apa? Az már nem biztos....Elbizonytalanodtam.
-Rendben...-halottam meg Jake szavait, így visszatértem a valóságba. Egymásra mosolyogtunk.
-Jake...
-Mi van? Mondd Nessi...-ölelt magához.
-Akkor....mi most...-vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.-Mi most járunk, vagy mi?-kérdeztem, de nem néztem rá. Az arcom már így is lángolt, ha ránéznék akkor fel is robbanna a szégyentől.
-Szeretnéd?
-Mi?-kaptam fel a fejemet, és barátomra néztem.
-Nessie, szeretnél velem járni? Mert én....-és akkor megcsörren a telefon. Jake morgolódott majd felvette. Félig vámpír létemre is hallottam a legkisebb suttogást is, így tudtam ki hívta Jaket. Billy, hogy ott marad Charleinál, mert későn lesz vége a meccsnek. Elmosolyodtam. Hallottam, amint Billy azt mondja:
"-Fiam, ha nem akarsz egyedül maradni otthon, menj át az egyik barátodhoz, vagy akár a Cullenékhez is." Annyira megörültem ennek, hogy akaratom ellenére is vigyorogva felugrottam. Jake jött vissza kaján vigyorral az arcán. Próbáltam leplezni boldogságomat, így felvettem egy közömbös hangot, és hátat fordítottam neki, hogy ne lássa a vigyort az arcomon.
-Ki volt az?-kérdeztem, de Jake tudta, hogy mindent hallottam. Hátulról átölelt, és az arcát a nyakam mélyedésébe rejtette.
-Apa-morogta a bőrömbe....-Menjünk!-Kimentünk a kocsijához, és beültünk.
-Igen...-néztem rá.
-Mit igen?
-Szívesen járnék veled!-azzal mind a ketten elmosolyodtunk. Jake lassan felém hajolt, és pedig felé, és újra forró égető csókját élvezhettem. Lassan elhúzódtunk egymástól, és néztük a naplementét. Alkonyat. Apáék mindig ilyenkor váltak el egymástól, de mi nem. Mi egészen mások vagyunk.


Sajnálom az most rövid lett! De ma este ennyi telt tőlem! Mindenkitől elnézést kérek, de a kövi fejit hosszabbra írom, Ígérem!
Komikat attól még kérek, de ehhez a fejihez nincs megszabva! A hétvégén felrakom a kövit! puszi

13. Fejezet - A CSÓK

Meghoztam a folytatást! Sajnálom, hogy szüneteltettem, de sok volt a dolgom, de most itt van! Remélem tetszik!

Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm. Ash eszméletlenül feküdt a földön, és én a padon ülve figyeltem, ahogyan légzése lassan leáll. Dermedten ültem. Nessie mozdulj már meg!-ordította egy hang a fejemben, de a másik a szívem azt mondja, hogy ÁLLJ! Hogy nem mehetek közelebb. Mégis megtettem. Oda rohantam Ash-hez, és letérdeltem mellé. A légzése teljesen leállt, arca fehérebb volt, mint az enyém, ajka kékellett, és a szíve már egyáltalán nem dobogott. Nem kaptam levegőt, és kezdtem úgy érezni megfulladok. Ám ekkor Ash árnyéka elszökkent mellőle. Ugrottam egyet ijedtemben. Ash árnyéka mozog? Felpattantam és hátrálni kezdtem, majd az erdőbe futottam. Hallottam, hogy valami utánam rohan, majd megragad. Ösztönösen vágtam oda egyet, s mikor elengedett odébb ugrottam és támadó állásba helyeztem testem.

-Áúúú!

-Jake? Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Őrjáraton voltam, amikor észre vettem, hogy félve rohansz az erdőben!-jelentette ki és az állát fogta.

-Óó sajnálom! Nagyon fáj?-léptem hozzá közelebb, és megérintettem az arcát. Valamiféle bizsergést éreztem. Most tudtam mit akarok. Azt akarom, hogy Jake átöleljen, hogy szorosan eggyé olvadjunk, hogy érezzem a közelségét. És abban a pillanatban, mintha kimondtam volna, Jake magához vont, és szorosan átkarolva letérdelt velem a fűbe.-Én igazán sajálom, azt hittem va...valaki más fut mögöttem.....

-Itt van?-ugrott fel hirtelen barátom, és két morgás közt körbepáztázta az erdőt.

-Nem! Csak azt hittem....Jake...Ash...Te jó ég! Ash!-ugrottam fel én is és futottam vissza a játszótér felé. Úgy 10 méterre lehettem a játszótól, mikor kiabálást hallottam.

-Nessie! Nessie! Hova tűntél? Nessie!-ez Ash! De hát az alőbb még...holtan feküdt a földön...Én meg ott hagytam. Szégyelltem magamat, hogy ott mertem hagyni, inkább meg kellett volna védenem. De mit tehettem volna? A válasz: SEMMIT. Kiértem a fák közül, és Ash dühödt pillantásával találtam szembe magam. Hirtelen elhomályosult minden, és én a földre rogytam. Valaki szólongatot.Meddig aludhattam?-Nessie...Nessie...Elmegyek fagyiért és te elájulsz itt nekem!? Nagyon aggódtam!-lassan felnyitottam szemeimet, és Ash arcát látva elfogott a félelem.

-Ööö....sajnálom...én nem emlékszem mi történt.

-Semmi baj...Nyugodj meg!-a félelem egyre jobban tombolt bennem. Minden izmom görcsbe rándult, akárhányszor vissza akartam emlékezni arra, mi is történt.-Fagyit?-dugta az orrom alá a fagylaltot.

-Öhömm....-felültem, elvettem  a fagyit, és kellemesen elfogyasztottuk. Pár perc múlva szakadni kezdett az eső. Én berohantam egy fa alá, ahova épphogy nem esett be . Ash csatlakozott, és kihasználva az alkalmat szorosan nekem simult. Arca lassan közeledett az enyém felé. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ!!-üvöltött bennem egy hang. Próbáltam elfordulni, de lehetetlennek tűnt. Próbáltam balra-jobbra, de semerre. Kapálózásomból Ash azt szűrte le, hogy már alig bírom. De persze nála jó értelemben, míg nálam inkább, hogy hadd szabaduljak ki. Mikor már csak pár milliméter választott el attól, hogy megcsókoljon, hangos morgást hallottam. Szemem szinte kipattant a helyéről, és csak azt láttam, hogy Ash ugrik egyet. Tátott szájjal néztem Ashre, majd arra, aki a fák közül lépkedett elő.

-Jake!-kiáltottam. Ash észrevette milyen boldog vagyok Jake láttán, és neki rohant legjobb barátomnak. Persze ez rossz ötlet volt. Jake egyetlen ütéssel a földre teperte, és  Ash félig eszméletlenül feküdt a földön. Ám ekkor osztálytársam megmozdult. Arcára a mérhetetlen düh és gyűlölet ült ki. Megrémültem. Szemei most vörös színben égtek, pont, mint a sötét alaknak. És ekkor belémhasított a felismerés. Ez az egész végig csak egy játék volt. Csak egy báb voltam, akit kedvére mozgatott. Bedőltem minden egyes mozdulatának, és szavának. Ash volt az. Ő figyel már kiskorom óta, Ő tette tönkre a plüss farkasomat, Ő küldte a gyűrűt, és a leveleket. És Ő volt az, aki üldözött engem, és elfeledtette velem, hogy mi történt. a fejem zsibbadni kezdett a sok emléktől. Könnyek szöktek a szemembe, de nem engedtem, hogy végig follyanak arcomon, most nem. Felületesen vettem a levegőt. Mélyeket szippantottam, hogy ne legyen urrá rajtam a bosszú, amit kiskorom óta rejtegetek. De csak nem sikerült. Mint a vulkánból a magma, úgy tört elő belőlem a vágy, hogy megölhessem. Jake és Ash már nagyban küzdöttek, amikor elordítottam magam.
-Te álnok, szemét! Hogy merted? Hogy merted ezt tenni velem? Én bíztam benned, de te végig csak játszottál velem!!! Mit akarsz tőlem?- Jake meglepődve nézett rám, míg Ash álnok arca égett a gyűlölettől.
-Olyan ostoba vagy Nessie! Olyan hiszékeny és ostoba! Természetesen....
-Az életemet, igaz? Meg akarsz ölni!!!
-Nem teljesen....Inkább meg akarlak jelölni!-vigyorgott rám. Megjelölni? Ha jól tudom lefordítva annyit tesz: szülj nekem gyereket, és örökre az enyém leszel! De én nem teszem meg! Soha!
-Na azt lesheted! Készülj a halálra!!-üvöltöttem, és neki rontottam Ashnek. Éreztem, ahogy az izmaim megfeszülnek, fogaimról az ajkam hátrahúzódik, és vicsorítok. Úgy festettem, mint egy igazi vámpír. Gyors voltam, Ash minden lépését követni tudtam, de ő gyorsabb volt. Minden ütésem, rúgásom, minden ellen, amit tettem eltudott ugrani. aztán egy ütéssel a földre terített. Hallottam egy hatalmas morgást, majd még egyet és egyszerre többet is. Felugrottam, és megfordultam. Hat hatalmas farkassal találtam szembe magam. Itt volt Sam, Quil, Embry, Jared, Paul, és persze Jake is. Aztán csatlakozott, még két farkas Seth és Leah. Mind vicsorítva néztek farkasszemet Ashsel. Majd megindultak felé, kivéve egyet, Jaket. ő odajött hozzám, és az orrával mutatta, hogy másszak fel a hátára. Nem haboztam sokat. Bár aggódtam a farkasokért, tudtam minden rendben lesz velük, és legyőzik Asht. Jake nekiiramodott. Futott, és futott egyre beljebb az erdőben, egészen a Black házig. Leugrottam legjobb barátom hátáról, míg ő a sűrűbe futott átváltozni. Fél perc sem telt el és már ott állt mellettem.
-Menjünk be!-mondta és a bejárat felé terelt.
-Nem lesz baj, hogy nem szóltunk Billynek?-kérdeztem ártatlanul.
-Billy nincs itthon. Charlienál van, és nézik a meccset.-vigyorgott rám, majd bevezetett a házba.-Ülj le, mindjárt hozok valamit inni....-és már el is tűnt a konyhában. Körbe néztem a nappaliban. Nem volt se nagy se kicsit, pont olyan amilyen Billyéknek megfelelő. A Tv mellett két kép volt elhelyezve. Az egyiken Jake kiskorában, a másikon pedig Jake nővére Rachel. amióta Paul és Rachel együtt vannak, sokkal többet látom Jake nővérét. Nagyon aranyos és szép nő.
Leültem a kanapéra, és Paulékra gondoltam. 
-Remélem nem lesz semmi bajuk!
-Ne aggódj Ness, minden rendben lesz! Nem vagyunk puhányok, mint amennyire te gondolod!-mondta Jake, majd a kezembe nyomott, egy teli pohár narancslevet. Kicsit megszaglásztam, majd megkóstoltam a sárga löttyöt, és meglepődtem, hogy mennyire jó íze van. Megdöntöttem a poharat, és az utolsó cseppig ki ittam. Oda fordultam Jakehez, hogy megköszönjem, mire barátom arcán egy kaján vigyor jelent meg.
-Te aztán meg tudod lepni az embert, illetve vérfarkast.-mondta Jake, és kacagott egyet.
-Hát ehhez hozzá kell szoknod, ha velem leszel, mint.....-megakadtam. Nem tudtam folytatni. Azt akartam mondani, mint barátom, de nem tudtam. Gombóc nőtt a torkomba, megrémültem. Nem tudtam pontosan mit érzek. Kavargott a fejemben a barátság, de a szívemben nem csak ez, hanem egy sokkal erősebb kötelék.
-Mint mi, Nessie?-nézett rám kíváncsian, majd mikor látta kétségbeesett arcomat hangulata megváltozott. Komoly volt. Minden érzése, kiült az arcára. Az aggódás, a figyelem, a törődés, a....szerelem? Meghökkenve néztem farkasszemet Jakkel. Arca lassan közeledett az enyémhez. Ajka csak pár centire volt az enyémtől. Habozott, nem tudta, hogy reagálok majd, ahogy én sem. Most mi legyen? A múltkor elkerültem ezt a fázis, pedig ínyemre volt. De most mit tegyek? Elhajoljak, vagy tegyem meg azt amire már hetek óta vágyok. Az első csókom. Neki adnám az elsőt? Igen. Neki adnám akár a századikat is, mert... mert.... Szeretem! Igen! Szerelmes vagyok Jacob Blackbe! De nem tudom, hogy kell....még soha nem csókolóztam. Egy pillanatra meginogtam, amit Jake is észrevett és egy kicsit eltávolodott tőle. De újra erőt vett rajtam a szenvedély és a vágy. Jacob újra közel hajolt, ajkain már majdnem összeértek, mikor ismét habozott, nem tudta mit tegyen, de én igen. A tudás hirtelen tört utat magának, így én Jakehez hajoltam, és ajkamat az övéhez érintettem. Ereimben lüktetett a vér, szívem ki akart ugrani a helyéről, nem bírtam tovább magammal, elvesztettem az uralmat a testem felett. Ajkaink lágy táncot jártak, majd vágyaktól izzóan egyre követelőzőbbek lettek. Karomat a nyaka köré fontam, és hozzá simultam Jakehez. Jake egyik keze a csípőmet, másik a hátamat kényeztette. A bőröm bizsergett ahol Jake megérintette, de élvetem a közelségét  Majd mikor nyelve szabad utat kapott a számba, a szenvedély a tetőfokára ért. Most szó szerint egyszerre izzott és vibrált  köröttünk a levegő. Ajkain csak néhány másodpercre váltak szét levegő hiány miatt, de utána újból egybe forrtunk. Így csókolóztunk egész addig, amíg én hülye módon meg nem szólaltam.
-Haza kell mennem....




Folytatjuk....

Remélem tetszett, írjatok komikat! 5 komi a min. de örülnék ha többet kapnék ;) és mielőbb, mert már le akarom írni a kövi fejezetet! (5 komi és jön) puszi

AZ OLDAL JELENLEG SZÜNETEL!

13. Fejezet - A CSÓK

Hoztam egy kis ízelítőt, mivel nincs időm megírni a vizsgák miatt! De amint végeztem velük hozom a frisst! Talán még lehet, hogy előbb is!

Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm. Ash eszméletlenül feküdt a földön, és én a padon ülve figyeltem, ahogyan légzése lassan leáll. Dermedten ültem. Nessie mozdulj már meg!-ordította egy hang a fejemben, de a másik a szívem azt mondja, hogy ÁLLJ! Hogy nem mehetek közelebb. Mégis megtettem. Oda rohantam Ash-hez, és letérdeltem mellé. A légzése teljesen leállt, arca fehérebb volt, mint az enyém, ajka kékellett, és a szíve már egyáltalán nem dobogott. Nem kaptam levegőt, és kezdtem úgy érezni megfulladok. Ám ekkor Ash árnyéka elszökkent mellőle. Ugrottam egyet ijedtemben. Ash árnyéka mozog? Felpattantam és hátrálni kezdtem, majd az erdőbe futottam. Hallottam, hogy valami utánam rohan, majd megragad. Ösztönösen vágtam oda egyet, s mikor elengedett odébb ugrottam és támadó állásba helyeztem testem.

-Áúúú!

-Jake? Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Őrjáraton voltam, amikor észre vettem, hogy félve rohansz az erdőben!-jelentette ki és az állát fogta.

-Óó sajnálom! Nagyon fáj?-léptem hozzá közelebb, és megérintettem az arcát. Valamiféle bizsergést éreztem. Most tudtam mit akarok. Azt akarom, hogy Jake átöleljen, hogy szorosan eggyé olvadjunk, hogy érezzem a közelségét. És abban a pillanatban, mintha kimondtam volna, Jake magához vont, és szorosan átkarolva letérdelt velem a fűbe.-Én igazán sajálom, azt hittem va...valaki más fut mögöttem.....

-Itt van?-ugrott fel hirtelen barátom, és két morgás közt körbepáztázta az erdőt.

-Nem! Csak azt hittem....Jake...Ash...Te jó ég! Ash!-ugrottam fel én is és futottam vissza a játszótér felé. Úgy 10 méterre lehettem a játszótól, mikor kiabálást hallottam.

-Nessie! Nessie! Hova tűntél? Nessie!-ez Ash! De hát az alőbb még...holtan feküdt a földön...Én meg ott hagytam. Szégyelltem magamat, hogy ott mertem hagyni, inkább meg kellett volna védenem. De mit tehettem volna? A válasz: SEMMIT. Kiértem a fák közül, és Ash dühödt pillantásával találtam szembe magam. Hirtelen elhomályosult minden, és én a földre rogytam. Valaki szólongatot.Meddig aludhattam?-Nessie...Nessie...Elmegyek fagyiért és te elájulsz itt nekem!? Nagyon aggódtam!-lassan felnyitottam szemeimet, és Ash arcát látva elfogott a félelem.

-Ööö....sajnálom...én nem emlékszem mi történt.

-Semmi baj...Nyugodj meg!-a félelem egyre jobban tombolt bennem. Minden izmom görcsbe rándult, akárhányszor vissza akartam emlékezni arra, mi is történt.-Fagyit?-dugta az orrom alá a fagylaltot.

-Öhömm....-felültem, elvettem  a fagyit, és kellemesen elfogyasztottuk. Pár perc múlva szakadni kezdett az eső. Én berohantam egy fa alá, ahova épphogy nem esett be . Ash csatlakozott, és kihasználva az alkalmat szorosan nekem simult. Arca lassan közeledett az enyém felé. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ!!-üvöltött bennem egy hang. Próbáltam elfordulni, de lehetetlennek tűnt. Próbáltam balra-jobbra, de semerre. Kapálózásomból Ash azt szűrte le, hogy már alig bírom. De persze nála jó értelemben, míg nálam inkább, hogy hadd szabaduljak ki. Mikor már csak pár milliméter választott el attól, hogy megcsókoljon, hangos morgást hallottam. Szemem szinte kipattant a helyéről, és csak azt láttam, hogy Ash ugrik egyet. Tátott szájjal néztem Ashre, majd arra, aki a fák közül lépkedett elő.

-Jake!-kiáltottam. Ash észrevette milyen boldog vagyok Jake láttán, és neki rohant legjobb barátomnak. Persze ez rossz ötlet volt. Jake egyetlen ütéssel a földre teperte, és  Ash félig eszméletlenül feküdt a földön.

Remélem elég jó az ízelítő! Ígérem sietek a frissel! De azért Kérek Komikat! (ha lehet) Puszi

12. Fejezet - A randi

Az idő mintha megállt volna, arcunk mérhetetlen lassúsággal közeledett egymáshoz. Kopogásra lettem figyelmes, így gyorsan elfordultam Jaketől. A szívem még hevesen vert. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam, és zihálva nyitottam ki azt.
-Nessie, minden rendben van? ÓÓ szia Jake!-jött be anya a szobámba.-Hát te mi járatban?-Jakere kaptam a tekintetem. 'Ó kérlek istenem, add hogy ne árulja el! Kérlek!'
-Nessie, félt egyedül és felhívott!
-Mitől?-nézett rám.
-Tudod Bella! Sötét van és esett sz eső! Na meg ti is elmentetek vadászni, és.... Nessie megijedt, ezért!-mosolygott. egy hálás pillantást küldtem felé, hogy megmentette az életem, de attól félek, ki kell engesztelnem.
-Értem....Billy tudja, hogy itt vagy?
-Neeemm....
-Jake....szerintem menj haza! Egy: aludnod kell! Kettő: holnap suli! Három: Billy aggódni fog!
-Jól van! Megyek!-elindult felém, nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. És én még mindig ott álltam az ajtóban, mérhetetlenül nagy csalódással. Jake meg akart csókolni, és persze a szüleimnek most kellett hazajönniük. de mért gondolok én ilyeneket!?
-Nessie! Minden rendben?-kérdezte anyu. Láttam  a szemében az aggódást. tudtam, hogy csak jót akar, és azt bízzak meg benne, osszam meg vele a gondomat, de ezt most nem lehetett. Csak bólintottam egyet, hogy minden okés, és lefeküdtem az ágyamra.-Jól van! jó éjt kicsim!-ő is adott egy puszit, és ment a dolgára.






A plafont vizsgálgatva furcsa dolgok kavarogtak a fejemben. Ash, ahogyan megpuszil, majd Jake ahogy ugyanezt teszi! Két fiú, akik talán kedvelnek engem, de Jake a legjobb barátom! Ő...biztos nem gondol rám úgy, mint talán Ash....Lassan lehunytam a szemem és újra az erdőben futottam. Egészen a tengerpartig. Lágy szellő csapott az arcomba, és táncoltatta hosszú hullámos fürtjeim. Éreztem a tenger sós illatát, és hallottam halk morajlását is. Elindultam a hatalmas kékség felé, hogy belesétáljak, de valami mintha visszatartott volna. A kék tenger hirtelen vörössé változott. A szél hatalmas erővel küzdött valami ellen. És én csak néztem, ahogy szétesik körülöttem a világ. Aztán mégis erőt vettem magamon, és belesétáltam a vörösen izzó óceánba. Az ég villámokat szórt a part felé. A szél a fákat ostromolta, s az óceán a medrétől akart megszabadulni, hogy végre kitörhessen és elmoshasson mindent. És akkor maga a víz a mélységbe rántott. Nem kaptam levegőt. Szörnyülködve néztem, amint az utolsó oxigén távozik a tüdőmből. Mintha megmérgeztek volna a tüdőm égett, és szúrt. Aztán elsötétült minden.






Hirtelen ébredtem fel, s ugrottam ki az ágyból. Igaz megszédülve, de talpon maradtam. Nem emlékeztem semmire a tegnapból, csak arra, hogy szakadt az eső. Az órára néztem...fél 9.
-Óó a fene vigye!!! Hogy a ménkü esne belé!-a szobámban rohangáltam ide-oda és szedtem össze a cuccaimat. Gyorsan felöltöztem és kifésültem a hajamat. Lerohantam a földszintre, és felkaptam az egyik kocsikulcsot a nappali asztaláról. Mivel Esme ma nincs itthon, és futva nem tehetem meg az utat, csak a kocsi jöhet szóba. Beszálltam Rosalie piros BMW-jébe, és kitolattam a garázsból. A rükfercből 4-esbe kapcsoltam és már száguldottam is az országúton. Elképesztő milyen könnyű autót vezetni, de az is lehet, hogy ez családi vonás. A családból mindenki imádja a kocsikat, és a gyorshajtást. Ne meg persze egyedül anyunak van jogsija. Kb 5 perc lehetett mire találtam egy parkolóhelyet, és leparkoltam Rose néni kocsiját. Felkaptam a táskámat az anyósülésről és rohantam a suliba. Az első órámat a Törit lekéstem, de a matekról nem maradok le. Sajnos! Miért nem tudtam tovább aludni?!






Éppen becsöngetésre értem a teremhez. Gyorsan beslisszoltam és az asztalom felé vettem az irányt. Jake már ott ült, és mosolyogva beszélgetett egy szőke hajú lánnyal. Mit sem törődve kettejükkel leültem az asztalhoz és a táskámban kezdtem kutatni.
-Szia Nessie! Bemutatom neked Scharlotte-ot! Scharlotte ő itt Nessie!
-Szióka!-köszönt a lány kicsit undorodva. Rá néztem és unott képet vágtam.
-Hello....-mondtam közömbösen és visszafordultam a táskámhoz.
-Hé, ki ez a liba?....-suttogta oda Jakenek. Tudom, hogy Jake nem hagyja hogy így beszéljen rólam egy lány vagy akárki, és vissza fog vágni.
-Nem liba, ő csak a legjobb barátom!-mondta. Na ennél azért többet vártam. Dühödten az asztalra csaptam a könyvemet. A szemem villámokat szórt, de nem néztem rájuk. Nem értem! én most féltékeny lennék? Hogy Jake nem velem beszélget, hogy nem rám villantja azt az észveszejtően szívdöglesztő mosolyát? 






Elkezdődött a matek óra, és Scharlotte visszaült a helyére...az első padba! Háhá messze ül Jaketől! Na most meg kárörvendő vagyok! Ilyen nincs! Jake egy félbehajtott cetlit tolt a füzetemre. Leemeltem és elolvastam.

"Nessie! Péntek van! Nincs kedved lejönni La Pushba? :D"

Gondolkodtam. valami rémlik, hogy nekem mintha programom lenne, vagy valami. Ash....villant át az agyamon. Ma vele randizom. Gyorsan fogtam egy tollat és ráírtam, hogy:

"Nem lehet dolgom van! Sajnálom!"

Összehajtottam a levelet, és visszacsúsztattam Jakenek. Ő kinyitotta és szomorú arccal bólintott egyet. A többi órám gyorsan telt. Ebédnél, kivételesen nem egyedül ültem. Egy Heidi nevű lány ült mellém. Nagyon kedves, és vicces. Miközben ettünk segített nekem, hogy megértsem az egyik matek egyenletet, amire az órám éppen nem figyeltem.
-Most már érted, Renesmee?-kérdezte Heidi.
-Igen, köszönöm, de szólíts Nessienek!-csak bólintott. Rásandítottam Jakere, aki a barátaival hülyéskedett. Amikor tekintetünk találkozott, elfordultam, és Heidire mosolyogtam. Csengetésig beszélgettünk mindenféléről. Megtudtam például, hogy van egy öccse, aki most 14 éves, és úgy hívják Stephen. A szülei elváltak, és ő él az apjával Stephen pedig anyjával. 




Ebéd után volt még egy biológiám, amin Heidi szintén ott volt. Úgy döntöttünk, hogy egymás mellé ülünk. Éreztem valami különöset Heidiben, mintha nem olyan lenne, mint a többiek. Mikor már csak pár perc választott el a kicsengetéstől, Heidi egy levelet csúsztatott mellém, amin az én nevem virított. Ránéztem, de ő csak mosolyogva bólintott egyet. Nem értettem miért bólint, de azért kinyitottam a levelet.

" Nessie!

Alig várom már, hogy vége legyen az utolsó óránknak! Nagyon szeretnék veled lenni! És ha nem baj kiterveltem, hogy hova mehetnénk ma!

Ash"

Tátott szájjal meredtem a levélkére., mígnem a csengetés vert fel ebből a félkómából. Heidivel összepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk a parkoló fele.
-Ömmm Nessie....
-Hm?
-Ki küldte a levelet?-nézett rám kíváncsian.
-Ash...-arca hirtelen megdermedt, és félelem ült ki rá.-Mi baj van Heidi? Valami rosszat mondtam?
-Nem, nem dehogy! Csak nem érzem jól magam.....de figyelj Nessie....akármit is írt, vagy mondott az a gyerek! Ne higgy neki! És ne menj vele sehova! Kérlek!
-Mi van veled?
-Nessie!-hallottam meg Ash hangját a hátam mögül.-Szia!-köszönt, mikor odaért mellénk.-Heidi...-mondta, majd biccentett egyet.
-Ash....-Heidi hangja remegett.
-Mehetünk?-nézett rám Ash.
-Pe-persze....Akor majd beszélünk Heidi! Szia!-megöleltem.-Vigyázok!-súgtam oda neki.


 
A piros BMW-hez sétáltunk.
-Szóval, hazaviszem  a kocsit, és utána találkozunk!
-És mi lenne, ha utánad mennék, és onnan mennénk arra a helyre?
-Ez sem egy rossz ötlet! rendben gyere utánam!-beszálltam a piros sportkocsiba, és beindítottam a motort. Lassan hajtottam kifele, míg megvártam Ash-t. Majd mind a 2-en rátapostunk a gázpedálra. Az elágazásnál, mondtam neki, hogy várjon meg, mert eléggé rossz az út, és ne kelljen neki 2-szer végig mennie. csak bólintott, én pedig extra gyorsasággal hajtottam haza. Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskámat, felhúztam egy miniszoknyát, és egy fehér inget, és futottam le a földszintre. Mikor kiléptem az ajtón, úgy döntöttem túl feltűnő lenne, ah gyorsan ott lennék, ezért csiga tempóban, majdnem minden második fánál megálltam. Hosszú 15 perc elteltével Ash autójához értem, és beszálltam a kocsiba. 
-Hűűű! Igazán sexy vagy!-lepődött meg Ash.
-Köszönöm! Mehetünk?
-Igen persze!-és már indultunk is a titkos helyre. 10 perc alatt ott is voltunk. 






-Egy játszótér?-mosolyogtam.
-Rossz hely?-kérdezte bűnbánóan.
-Nem dehogy! Ez csodálatos!-kiszálltam a kocsiból, és leültem az egyik hintára. Ash is csatlakozott és együtt hintáztunk.-Ez gyönyörű!-szakítottam meg a csöndet.
-Nem! te vagy gyönyörű!-mondta és lassan felém hajolt. Még nem állok készen mondtam magamnak, és elfordultam. Ash vissza húzódott, és sóhajtott egyet. Halk morgást hallottam az erdő felől. Oda kaptam a fejem és megláttam egy csoki barna szempárt. Hosszú percekig néztem az erdőt, a tulajdonosért kutatva, de senki. Felkeltem a hintából, és leültem az egyik padra.
-Sajnálom!-mondta Asha, és leült a pad másik végébe.
-Semmi baj, csak ez túl gyorsan jött, és megijedtem!
-Ha most és lassan történne, akkor is megijednél?-közelebb csúszott.Azt akartam mondani igen, de egészen mást mondtam.
-Próbáljuk ki!-egy ismerős illatot éreztem. A sötét alak itt van. Nagyon közel. Lehunytam a szemem. Nem érdekel. Ash-sel vagyok és ezt a napot semmi sem ronthatja el. Nem éreztem semmit, nem éreztem hogy megcsókolt volna, ezért kinyitottam a szemem. Felsikoltottam.-Ez nem lehet! Nem!Nem!

Ezer bocs, h nincs csók, de azt ki kell érdemelni! Remélem tetszik! Komikat!(5 db) Puszi

11. Fejezet - Egy őrült nap 2. rész

 Megtorpanva álltam, fel nem tudtam fogni, hogy most mi lesz. És egyáltalán miért akar apa Jakkel "beszélni".

-Apa....-kezdtem bele, de rám sem bagózott.-Apa!-kiáltottam. Elkapta a fejét Jakeről, és rám nézett.-Apa, mi ez az egész? Mi folyik itt?

-Nessie, ezt....ez most nem a te dolgod!-morcoskodott, majd tekintete szinte villámot szórt Jake felé.

-Jake! Ha apa nem, akkor te mondd meg!-kérleltem.-Tudni akarom mi folyik itt.

-Nessie, ez bonyolult. És Edwardnak igaza van.-fordult apámhoz, aki meglepetten vizsgálgatta.Csak mindketten bólintottak, majd édesapám nyugodt léptekkel távozott a szobámból. Nem hiszem el! Az előbb még azt hittem verekedés lesz, és most meg kiderül, hogy egy bólintás és le van tudva. Férfiak!!-morcoskodtam magamnak. Jake leült az ágyamra, és megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek le én is. Lassan oda sétáltam, és helyet foglaltam. Jake arcát kémlelve azon gondolkodtam: 'Vajon mit gondolhatott Jake, hogy apa hirtelen megnyugodott?!'  Meguntam. Hátradőltem az ágyra és a plafont bámultam. Jake nagyot sóhajtott, mire én felültem és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

-Jake! Nagyon kérlek! Mondd el mi folyik itt!

-Nem lehet!-fordult el tőlem. Aha! Szóval rólam van szó!

-Jó! De ne várd, hogy ezentúl veled lógok!

-Most azért, mert nem  mondom el mi a helyzet?-vonta fel mindkét szemöldökét.

-Nem! Nem csak azért! Azért is mert van valaki, akivel szívesen elmegyek Pénteken!-mosolyogtam. Péntekig már csak két nap. Azt meg simán kibírom.

-Hova mész te Pénteken? Kivel?-ugrott fel az ágyról. Tekintete az enyémbe fúródott, és mint az előbb a térdem remegni kezdett. Már megint mi van velem?

-Ez nem a te dolgod!-vágtam vissza, mire csak egy dühös pillantást kaptam.-Kölcsön kenyér visszajár!-azzal a gyorsasággal kiviharoztam a szobából, egyenesen anyát keresve. 

Nem azért mondtam ezt Jakenek, hogy dühös legyen, hanem, hogy kiderítsem ' Miért vagyok én ilyen furcsa, és ő miért!'. És ha másképp nem megy akkor ezekhez a dolgokhoz kell folyamodnom. Hirtelen beleütköztem valakibe.

-Emett! Szia! Nem láttad anyát?- néztem körbe hátha meglátom, de semmi. Újra ránéztem kedvenc nagybácsimra, akinek egy kaján vigyor terült el az arcán és a szemét forgatta.

-A szobájukban vannak, apáddal, de én a helyedben nem nyitnék be!!-röhögött, majd elviharzott mellettem. Miért ne mehetnék be? Most már rohantam anyuék szobájához, és benyitottam. Anyu és apu a gardróbban beszélgettek, de nem hallottam miről. Egy két szót azért ki tudtam venni a motyogásukból. Pár másodperc múlva, mikor apu meghallotta gondolatolvasásával, hogy itt vagyok abbahagyták és üdvözöltek.

-Nessie! Kicsim!

-Szia anya!-öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.-Szeretnék beszélni veletek!-néztem anyura majd apára. Apa arca hirtelen megkeményedett.

-Ülj le és mesélj el mindent!-mondta komoran, mire anya csak bátorítón megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett. Mély levegőt vettem és elmeséltem minden egyes részletet.

-És szeretnék elmenni Pénteken Ash-sel! Elmehetek?

-Én nem is tudom...még alig ismered ezt a fiút!

-Te sem ismerted annyira aput annak idején! Alig tudtál róla valamit, mégis elmentél vele vacsorázni! Én miért ne mehetnék el egy NORMÁLIS fiúval Pénteken?-érveltem Igazam volt. Anya arca először rémült volta, majd mikor befejeztem azt a megértő arcot öltötte magára amit úgy imádtam.

-Igazad van, kincsem. Aznap éjjel az egész életem megváltozott, és ennek örülök. Részemről rendben van. De csak akkor ha nagyon vigyázol magadra!-mondta enyhe szigorral a hangjában. Apa felé fordultam, hisz ő meg sem szólalt.-Nos, Edward!-nézett rá anyu.Apa megköszörülte a torkát, és rekedten így szólt.

-Én ebbe inkább nem szólok bele, úgy is alul maradnák!

-Ez egy igen?

-Nem szólok bele! Már mondtam!

-Akkor ez igen?

-Bella te döntesz!-biccentett anya felé apu, aki csak egy hatalmas mosoly kíséretében bólintott.

-Ezt igennek veszem!-ujjongtam.-De jó! Köszönöm!

* * * * * * * *

Aznap este nem aludtam. Végig csak a Péntek járt a  fejemben. Az a gondolat, hogy Ash-sel randizom nem hagyott nyugodni. Eddig tényleg úgy gondoltam ez nagyon jó lesz, de most már kezdek kételkedni magamban. Az ablakhoz sétáltam, s kinéztem rajta. A családom vadászik és én egyedül vagyok a hatalmas házban. Az erdő most nagyon sötétnek tűnt, olyan távolinak, és veszélyesnek, nem úgy mint általában amikor kedves, és hívogató. Most mintha inkább el akarna üldözni innen. Hosszú percekig néztem a sötét erdő mélyébe. Gondolatban egyre beljebb és beljebb mentem az erdőben, míg nem egy rétre értem. A fák kör alakban óvták ezt a helyet minden gonosztól, sikertelenül. Mert a sötét fák közül a leggonoszabb teremtmény lépett elő. A sötét árnyék, azé az ismeretlen alaké akitől már baba korom óta rettegek. Félek, hogy elragad a családomtól, Jaketől és a fél életemtől. Gonosz erők köröztek körülöttem, fejfájást okozva nekem. Az alak egyre közeledett. A sötét éjszakában csak egyvalami szúrt nekem szemet. A fogai. Olyan fogai voltak, mint egy vérengző vámpírnak. Nem vártam meg míg oda ér hozzám, inkább rohanni kezdtem vissza a testembe. Lélekben jártam csak azon a helyen, és mégis mintha ott lettem volna. Miféle képességem van nekem? Testembe visszatérve behúztam a függönyöket. A rettegés rám talált, hiszen a férfi akit az előbb "láttam" biztosan ide tart. 

Halottam, amint elered az eső. Az eső cseppek halk koppanással értek földet a tetőn és az ablakomon. A frász kerülgetett. A mobilomért nyúltam, amit Esme adott, hogyha bármi baj van hívjam. De most csak egyvalakire számíthattam. Bepötyögtem a számot, és tárcsáztam. Egyszer csöng....kétszer csöng....Háromszor csöng....Négyszer csöng....

-Haló?-kérdezte az álmos hang.

-Kérlek gyere ide gyorsan! Nagyon félek!-hadartam. A sírás kerülgetett, ami érezhető volt a hangomon.

-Nessie!? Mi történt?

-Kérlek! Gyere ide! Gyorsan!-most már sírtam. A könnyeim patakban folytak le arcomon.

-Rendben!-letettem a telefont és leborultam a földre. Zokogtam és zokogtam. Halk kopogtatásra lettem figyelmes. az ablakom felől jött. Az ütő megállt bennem. Nem mertem megmoccanni. Újra kopogtattak.

-Nessie! Én vagyok!-oda rohantam az ablakhoz elhúztam a függönyt és kinyitottam.

-Jake!-legjobb barátom beugrott az ablakon és én azon nyomban be is csuktam azt. Behúztam a függönyt és Jakere néztem. A haja, és a térdnadrágja tiszta víz. Izmos felsőtestén szintén esőcseppek  folytak végig. Olyan...émelyítően jól nézett ki. Karjaiba vetettem magam és elcsukló hangon suttogni kezdtem.-Köszönöm...-újra folytak a könnyeim. Jake magához szorított. Jó volt érezni forró bőrét az enyémen, arcát a hajamban, de leginkább a közelségét. 

Elengedtük egymást, és az ágyamhoz sétáltunk. Leültem rá Jake pedig a földre.

-Nessie! Mi trötént?-kérdezte újra.

-Az...Az az alak...láttam őt anyuék rétén....és én nagyon.... nagyon félek Jake!-lehajtottam a fejem. gyengének éreztem magam.- Sajnálom Jake, hogy ennyi baj okozok!

-Nem okozol egyáltalán semmilyen bajt! örülök hogy engem hívtál!-lehúzott maga mellé a földre. Fejemet széles vállára hajtottam, és kezdtem megnyugodni. Jake átkarolt és magához húzott. Karjai védelmező páncélként öleltek. Hozzábújtam, és én is átöleltem. Jake egy nagyot sóhajtott.

-Mi az Jake?-most én akartam neki segíteni. Annyi mindent megtett már értem, hogy most én akartam ugyan ezt tenni érte.

-Semmi...

-Jake! nekem igazán elmondhatod! Bennem megbízhatsz!-Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Elmerültem csoki barna tekintetében, szemei mágnesként vonzották az arcom. Megfeledkeztem mindenről, mindenkiről. Arról is hogy a sötét alak talán útban van a házunk felé.-Nekem...mindent....el...mond...hatsz....-Lassan, szaggatottan beszéltem, miközben arcunk közeledett egymás felé.

Én is szólok, hogy nem kapok elég kommentet, ígyhát szeretném megkérni minden drága olvasómat: Irjatok Komikat! 5 komment után felrakom a frisst, de addig nem. Bocsi, hogy ilyen vagyok, de alig kapok komit!!!!!

11. Fejezet - Egy őrült nap 1. rész

Esme nagyival megálltunk Forks egyetlen fagyizója előtt, ahol néhány idegen fiú bolondozott. Tétován kiszálltam Rose piros BMW-jéből, és az ajtó felé igyekeztem. Nem túl halk füttyentéseket hallottam. Ez nem nekem szól!-gondoltam magamban, de azért megfordultam. Az egyik srác azt mutatta, hogy hívjam fel?? De kedves...khm...Gúnyosan mosolyogtam egyet, majd besétáltam Esme után.

-Mit kérsz Renesmee?-nézett rám kerek szemekkel pót anyám.

-Hmmm....-Végig néztem mit lehet kapni, de egyik sem nyerte el a tetszésemet.-Hmm...

-Most akkor hümmögsz ahelyett, hogy választanál?-vonta fel mindkét szemöldökét.

-Nem igazán kívánom a fagyit....-motyogtam magam elé.-Inkább egy kólát kérek!-mutattam az italokra.

-Rendben...-sóhajtott nagyi, majd a pulthoz sétált. Én leültem az egyik asztalhoz, kinéztem az ablakon, és néztem az örökké felhőbe burkolt eget.-Tessék, a kólád!-tette le elém Esme. Biccentettem majd mit sem törődve az itallal tovább fürkésztem a külvilágot. A sötétszürke felhők eltakarták a napot, amely (ahogy mondani szokták) a reményt hozza el a szívünkbe, hogy van másik út....Vagy valami ilyasmi. Belekortyoltam a kólába, és Esmére pillantottam.

-Nagyi...-kezdtem bele halkan.

-Tessék!

-Van egy lány az iskolában, és egy fiú elhívta randizni....-ennél a szónál kissé rosszul éreztem magamat, mintha nem lenne helyes, az amit tenni készülök pénteken.-....de ő attól fél hogy a szülei nem engedik el. Mit tegyen, hogy mégis?

-Nessie, az a lány éppenséggel nem te vagy?

-Nem!-vágtam rá hirtelen, és ijedten felkaptam a fejemet.-De...igen...

-Nos, Nessie...majd meglátjuk hogy alakul, ha az az alak nem jelenik meg, meddig is?

-Péntek!

-Péntekig akkor rábeszéljük Belláékat, hogy engedjenek el....-mosolygott.

-Köszönöm!-öleltem magamhoz.-Mehetünk?

-Hová? Csak nem haza akarsz menni?

-De! Úgy volt, hogy Jakkel tanulunk holnapra....

-Akkor siessünk ne várassuk meg!-és azzal a lendülettel felálltunk, és indultunk a kocsihoz. Bepattantam a BMW-be, Esme beindította a motort és pár perc alatt már a Cullen ház előtt álltunk. Befutottam a táskámmal a házba, mindenkinek nyomtam az arcára egy puszit, még Jakenek is, akit észre sem vettem. Csak egy gyors puszit kapott és már futottam is fel az emeletre. A szobámba ért utol az eszem. Eddigi életemben még soha de soha nem adtam puszit Jakenek. Na mostanra már biztos, hogy Emett röhög ezen és kitárgyal mindent. Kopogtattak. Ijedtemben megpördültem, és nem tudom miért, de támadó állásba helyezkedtem. Mikor megláttam ki támaszkodik az ajtókeretnek, kiegyenesedtem, és egy icipicit zavarba jöttem.

-Szia.

-Köszönöm.

-Mit is?-néztem barátomra.

-Hmmm azt a puszit, igazán jól esett!-arcára kaján vigyor ült ki, amin nekem mosolyognom kellett.

-Ja! Hogy az! Az egy apró félreértés volt semmi más, nem is akartam neked puszit adni, mert én....De talán ez nem is érdekel....-halkultam el.

-Nessie, mi van veled?

-Velem? Igazán semmi!-Miért érzem úgy, hogy remeg a lábam?-kérdeztem magamtól, de még ezer és ezer kérdés tolongott bennem. Az ágyamhoz sétáltam és leültem.-Akkor tanulunk végre?-tereltem el a szót.

-Aha! Vágjunk bele!.lelkesedett Jake.

Fél óra múlva

-ÁÁÁ Nessie! Én ezt nem bírom tovább! Hagyjuk abba!-könyörgött Jake.

-Jake, most meg mi bajod? A fizikánál nem voltál ilyen!

-De ez BIOLÓGIA! És éppen ezek a fázis izék vannak! Egyáltalán nem értem!

-Jajj ne nyavajogj már! Csak 5 percet kérek!-mondtam, azzal átfutottam egyszer a szememmel a könyvet.-Kész is! Megtanultam!-vigyorogtam.

-Ez nem volt 5 perc...-mondta nagyot mondóan.

-Jó, ha gondolod kezdhetjük előről is, de akkor....

-Ne! Vagyis nem kell! Azt hiszem értem!-nem bírtam ki. Elnevettem magam Jake szánalmas arcán, majd egy puszit nyomtam arra. Nem csak Jake lepődött meg az előbb történteken, de még én is ledermedtem. Jake arca lassan közeledett.-Öööö....van még valami?-fordultam el.

-Nem hiszem...-mondta zavartan. Felfeküdt az ágyamra, és a plafont vizsgálgatta. Én az ablakhoz sétáltam, és az erdőt kutattam. Hátha látok valami érdekeset, ami eltereli a gondolataimat Jakeről. Majdnem meg-megcsókolt!-pánikoltam magamban. Bár lehet, hogy csak képzelődök!-nyugtattam magamat. Hirtelen egy ismerős árnyék jelent meg az ablakom alatt. Bár szemei pirosan égtek, mégis olyan ismerősek voltak, mintha láttam volna már csak barnában. És a mosoly is ismerős volt, az az apró mégis érzelmekkel teli mosoly. Azt is láttam valahol. És akkor beugrott. Én ismerem őt.

-Nessie...beszélnünk kell.-szakított félbe Jake. Megfordultam és elvesztem Jake sötét tekintetében.-Én...

-Igen?...-És hirtelen apa rontott be, őrjöngve a szobába.

-Jacob! Beszélnünk kell!-sziszegte. EZ EGY ŐRÜLT NAPSZÖRNYŰ!

                                                

                                                          * * * * * * * * * *

/Edward szemszöge/

 Nessie rohant be hirtelen az ajtón, és mindegyikőnk arcára nyomott egy puszit, még Jacobéra is. Meglepetten meredtem Jacobra. 'Na ez meglepett!'-hallottam meg Jake gondolatait, aki hirtelen mintha szóltak volna elindult Nessie után. 

-Hát ez meg....-indultam volna az emeletre utánuk, de Bella megállított.

-Drágám, nem lesz semmi baj! Nem mondja el...-lehelt egy apró csókot ajkamra feleségem. Kábultan álltam Bellával szemben, s mire feleszméltem nem volt rajtunk kívül senki a szobában.

-És ha...

-Tudni fogsz róla.-simított végig arcomon kedvesem.

-Ugye tudod, hogy ezzel veszel le a lábamról...-villantottam rá féloldalas mosolyomat.

-Most már tudom.-csókolt meg gyengéden. Tudom nem volt illendő, de annyira vágytam rá, annyira érezni akartam, hogy nem bírtam magammal. Ajkaim követelőzőbbek lettek, és ahogy gondoltam Bella viszonozta csókomat. Ajkaink vad táncot jártak, ki tudja mennyi ideig, amikor meghallottam Jacob hangos gondolatait. 'Majdnem megcsókoltam! Te jó ég! Ezt nem szabad! De el kell mondanom neki! Igen! Most kell elmondanom!' Most valósággal őrjöngtem. Lassan és gyengéden eltoltam magamtól szerelmemet.

-Edward mi történt?-kérdezte aggódva Bella.

-Jake el akarja neki mondani!-abban a pillanatban felrohantam a szobába, és még időben rontottam be.-Jacob! Beszélnünk kell!-sziszegtem a fogaim közt.

KOMIKAT KÉREK!