18. Fejezet - Végzetes hiba?/1.rész/

/Nessie szemszöge/
Éppen rohantam haza fele az erdőben, amikor sírásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang, ezért egyre közeledtem hozzá. A sűrű bokrok között megláttam Heidit. Ledermedve láttam, hogy Heidi ruhája darabokban, ráadásul barátnőmnek, több nyílt sebe is van.
-Heidi!-kiáltottam, és már ott is voltam mellette. Letérdeltem, és magamhoz öleltem.
-Nessie!-bújt hozzám, én pedig átkaroltam. Aztán valami édeskés illat csapta meg az arcomat. Heidiből áradt. A nyakára néztem. Egy vágott seb, és a vér, mint kis patak csordogált lefele a nyakán. Édeskés illata vonzott engem.  Torkomat kaparta a szomjúság olyasmi iránt, amit már rég nem kóstoltam. Ember vért.
-Heidi....mi történt....-mondta levegő vétel nélkül. Bár nekem egy kicsit rosszabb, mert nem tudom örökké visszatartani, hiszen csak félig vagyok vámpír és az emberi énemnek szüksége van az oxigénre. 
-Ash...és...aztán...elvette...elvette tőlem...az életemet...nem...vagyok...más...mint....mint....egy...halandó-zokogott. Tehát ezért érzem azt a mérhetetlen vágyat a vére után! Mert ember. Nem bírtam tovább kapkodtam a  levegő után. Ezzel is egy baj volt. Újra megéreztem azt az édeskés illatot. Az mutató ujjamat végig húztam az egyik nyílt sebén. Az ujjamon most egy piros vércsepp volt, melyet egy ideig csak nézegettem. Oldalra döntött fejjel figyeltem ahogy lassan, akárcsak a könny végig folyik az ujjamon, majd a tenyeremben megáll. Vágytam rá, hogy megízlelhessem azt a csodát, hogy végre olthassam szomjamat. Csak ez függött a szemem előtt: VÉR VÉR VÉR!!!! Nyelvemmel, érzékien lenyaltam az ujjamon maradt vért, majd újra a nyílt seben húztam végig, és ismét megkóstoltam. Tökéletes!-gondoltam magamban. Lassan Heidi nyaka felé hajoltam, hogy belemélyesszem szemfogaimat, a mikor egy hang kiáltott a fejemben: HAGYD ABBA! EZ NEM TE VAGY!!!! De figyelmen kívül hagytam. A torkomból egy halk morgás tört elő, majd fogaimat Heidi húsába mélyesztettem. Lassan elkezdtem szívni a vérét, miközben barátnőm felsikoltott a fájdalomtól. Próbált szabadulni az ölelésemből, rúgott, ütött, kapálózott, minden csinált, de egyik sem hatott. Vámpír erőm előtört, és egyre csak kívánta Heidi vérét. A zamatos vér lassan végig folyt torkomon, ezzel megbizsergetve egész testem. Úgy éreztem erőre kapok, és nem akartam megállni. Egyre jobban szívtam Heidi nyakát, amikor valaki hátulról megragadott, és eldobott. Heidi  ájultan zuhant a földre, ajkai kék színben pompáztak, bőre szürke és áttetsző, és a nyakán egy harapásnyom, melyből a firss vér csordogál. Az egész arcom tiszta vér, lassan érzékien letöröltem, majd beszívtam édes illatát. De én csak néztem zsákmányom, le sem vettem róla a tekintetemet, mígnem egy hatalmas vöröses barna farkas nem lépett elém. Szemében a fájdalom, az aggódás, és a szerelem mutatkozott. De nem érdekelt, csak a vér az ami vonzott, semmi más. A vér által szerzett erőm egyre erősödött, és azt kívántam, bárcsak még többet kapnék. Gyorsaságom bevetve Heidi mellet voltam ismét, fogaim éppen a nyakát érintették, amikor a farkas ellökött, és rám morgott. Élén gyűlölködő morgás tört ki belőlem.
-Tűnj el az utamból, te korcs!-morogtam. És nekilódultam. A farkas az utamat állta így nem volt mást tenni. Egy jól irányított mozdulattal, nekilöktem az egyik fának, de egy másik ugyanezt tette velem. Hányan vannak? Ugrottam fel, és támadó állásban körbenéztem. 1 2 3 4 5 6 7 8 9....9 farkas. Ennyivel is simán elbírok. Érzetem, hogy gyengülni kezdek. Se szó se beszéd tudtam mi kell nekem. Lassan tettem egy lépést Heidi fele, mire a vöröses barna farkas leterített. Két hatalmas mancsa a kezeimet fogta le, szemei  bocsánatkérőek. 
-Jake....-suttogtam.-Mi mi történt?-a fejemet pont Heidi felé fordítottam.-Ne...ne....ne...!!!!-kiabáltam. Jake tudta, hogy most már magamnál vagyok, ezért eleresztett. Odafutottam Heidihez és magamhoz öleltem.-Annyira sajnálom....én....-a könnyeim utat törtek maguknak. Zokogtam. Carlisle. Felkaptam Heidit, és a Cullen ház fele kezdtem rohanni, mögöttem pedig a 9 farkas. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Végzetes hibát követtem el! Akármit tesznek velem a farkasok, megérdemlem. Bántottam a barátnőmet, és még Jeket is. Nem érdemlem meg, hogy éljek! Itt kell hagynom őket, hogy ne tegyek tönkre újra mindent! Ez az egyetlen megoldás....


FOLYTATJUK...