19. Fejezet - Az áruló

 Meghoztam az új fejezetet! Bocsi a RENGETEG késésért, de a suli kicsit nehéz.  

I hope U like it! :)

/Nessie szemszöge/
 Már hetek teltek el, mióta Heidiből vámpír lett. Nyugalommal töltött el a gondolat, hogy ő nem bánja, de vajon tényleg így van? Holnap végre iskolába mehetünk, mivel Heidi megtanulta kontrollálni az erejét. Jake is legtöbbször itt van nálunk, de ezen a héten járőrözik. Éppen Carlisle irodájába menet valami furcsaságra bukkantam. Egy levél. A lépcsőn. Az ÉN nevemmel. Felvettem a kis papír borítékot, ám gyorsan el is rejtettem a farmerem zsebébe, mivel Emett vágtatott lefelé a lépcsőn.
-Szia Nessi! Nem jössz vadászni??-csillogott mackó nagybácsim szeme.
-Nem, köszi Emett! Inkább kihagyom!-mosolyogtam, majd kikerültem és folytattam utamat Carlislehoz. Beléptem az irodát és a folyosót elválasztó ajtón. Erős kórházi illat csapott az arcomba. Carlisle az asztalánál ült, elmélyülve egyik könyvében. Lassan lépkedtem közelebb nagyapámhoz, majd leültem a vele szemben lévő székbe. Csendben ültem és vártam,hogy elmondja mit akar. Körbenéztem a hatalmas szobában. A a falat óriási könyvespolcok takarták, amik előtt Carlisle íróasztala állt. A szoba másik fele egy kórházi rendelőre hasonlított.
-Nessie...Heidiről lenne szó...-kezdett bele mély, csöndes hangján, s közben lassan felnézett kopott, régi könyvéből. Nyugtalanul ültem a székben.-Ő nem olyan, mint mi. Vagyis nem teljesen!
-Nem egészen értem miről beszélsz! Nagyapa ha azt akarod, hogy Heidi elmenjen akkor...
-Nem erről van szó...-szakított félbe. Lassan letette a könyvet, felállt és az ablakhoz sétált.-Heidi is vámpír ez igaz. De Ő különleges. A szeme kék és, mint azt te is észre vetted, az átváltozás utáni pár napban sem volt vörös a szeme.-Carlisle hangja halkulni kezdett. Azt mondta Heidi különleges...Ezek szerint én nem vagyok az? Nagyapa szavai egybeolvadtak, semmit nem értettem és nem is érdekelt. Majd újra erősödött a hang. Kezdett valami értelme lenni a mondatnak.-Nos azt szeretném, ha Heidit megtanítanád azokra amiket mi tudunk! 
-Például?-vontam fel a szemöldököm.
-Hogy állat vérrel táplálkozzon...ne fedjen fel minket és...
-Nagyapa! Heidi eddig sem volt átlagos ember! Alak váltó volt, de aztán jött ez az Árny vagy mi a szösz és elvette tőle! Ezért kellett Heidinek vámpírrá változnia....meg az én vérszomjam miatt...-lehajtottam a feje. Fájt az emlék.
-Nessie! Nem a te hibád! Az az lény... ÁLLJ! Árnyat mondtál??-kerekedett el Carlisle szeme, és hangja hirtelen megváltozott. Lassan bólintottam, mire Carlisle hirtelen a könyvespolcnál termett és kutatni kezdett a könyvek között. Úgy gondoltam jobb ha most tovább állok, mielőtt egy repkedő könyve fejbe talál. Kiosontam a dolgozóból és a szobám felé vettem az irányt.


/Másnap/


Reggel korán keltem, ahogy Heidi is. Mikor kikeltem az ágyból már felöltözve állt az ablaknál és nézett kifelé.
-Heidi, minden rendben?-kérdeztem, miközben a ruháimmal a fürdőbe indultam.
-Persze-mondta monoton hangon. Én csak megvontam a vállam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és visszamentem a szobámba. Ledobtam a pizsamámat a ágyra és az asztalomra helyezett levélhez sétáltam. Ez az a levél amit tegnap találtam. Féltem kinyitni, de aztán mégis rászántam magam. Vagyis rászántam volna, ha Heidi nem jelenik meg hirtelen. Gyorsan elrejtettem az íróasztal fiókjába és, mint aki semmit nem csinált az asztalnak támaszkodtam.
-Mehetünk??-nem nézett rám. Szomorkásan a padlót fürkészte.
-Persze! Menjünk, csak elkérem aputól a kocsit!-elindultam az ajtó felé, de Heidi visszafogott.
-Ne! Menjünk futva!-végül rám emelte kék szemét, és keményen megszorította a kezem. Felszisszentem a  fájdalomtól, mire azonnal elengedett.-Bocs.
-ÁÁ semmi baj!!-vigyorogtam.-Nem direkt csináltad!-Elindultunk lefelé a lépcsőn, és mielőtt kimentünk volna az ajtón anyunak megmondtam, hogy futva megyünk és majd suli után jövök. Anya csak bólogatott nyomott egy puszit az arcomra aztán már futottunk is Heidivel az erdőben. Már vagy az út felénél járhattunk, amikor barátnőm hirtelen megtorpant. Visszafutottam hozzá, hogy megtudjam mi történt.
-Heidi! Mi a baj??-tettem a vállára a kezemet. Dühös pillantással jelezte, hogy hagyjam békén, aztán megragadta a karom és átdobott a válla fölött. Az egyik fának ütköztem, és hallottam amint csontjaim fájdalmasan roppannak egyet. Lecsúsztam a fa törzsén és összegörnyedve próbáltam felntápászkódnia  földről.-Heidi! Mi volt ez? Mi bajod van??-felületesen lélegeztem, aztán hallottam amint egy ág reccsen a hátam mögül. Nem Heidi volt, hisz ott állt előttem, hanem...Ash...Gyűlölet söpört végig rajtam. Heidi szánakozva, könnyes szemmel nézett rám.
-Szervusz kincsem!!-simította meg az arcomat Ash.-Hogy vagy manapság?
-Ne érj hozzám te szemét!!!-keltem ki magamból.-Heidi! Miért?? Miért tetted ezt???-üvöltöttem könnyes szemmel. Úgy éreztem ennyi volt. Heidi elárult.
-Nessie...te ezt nem értheted!! Ash segít nekem! Segít, hogy ne legyek kegyetlen vérszívó!!-kiabálta. Megfagyott bennem a vér. "Kegyetlen vérszívó"-csak ez visszhangzott a fejemben.

Remélem nem nagy kérés, de lécci komizzatok!:)  Gréti