New Blog

Kérlek titeket nézzetek be : IDE is!!

Új blog

 

Úgy döntöttem nem folytatom ezt a történetet. A magyarázat csak annyi, hogy már semmi újat nem tudok írni, amit valaki nem írt volna meg. Úgyhogy köszönöm, hogy eddig olvastátok.
Ugyanakkor szeretném, ha benéznétek IDE!! Ez az én új blogom. Ami új, hogy semmi  természetfeletti lény nincs benne, csak amolyan írni akarok és ez lett belőle féle, hát nevezzük novellának.
Mindenkinek köszönöm!

Újra?

Nahát! Úgy tűnik újra itt! Nos hosszú ideje bezártam a blogot, mert nem volt semmi ötletem. De rájöttem, hogy csak úgy otthagyni egy történetet, úgy, hogy meg sem próbáltam befejezni, IGAZSÁGTALAN. Igazságtalan a történettel és azokkal szemben akik olvasták. Szóval a kérdés az:

Újra nyitva?

 

Zárás!

Hát ez is eljött! Amikor ötlet és kedv nélkül nézegetem nap, mint nap a blogomat és azon tűnődöm "Mit is kezdjek vele?..." Mivel folytatni nem tudom, mert az ötlet, ami eddig megvolt, úgy döntött inkább tovább áll, én is úgy döntöttem, hogy tovább állok és bezárom a blogot. :( Hát sajnálom. Mindenkitől elnézést kérek, amiért ezt itt abbahagyom, de a Twilight már kicsit eltávolodott tőlem. Nem érzem úgy, hogy írnom kell. Nem tudok miről. Mert annyian írtunk/írunk egy ilyen fanficet, hogy a történeteinkben már nincs semmi egyedi- Veszünk egy kicsit onnét, csenünk egy kicsit innét és bár mindenki máshogy írja le és másképp építi be a történetébe...már nincs olyan ötlet, ami eddig ne lett volna. Szóval ennek a blognak a szerkesztését feladom...olvasgassátok ha van kedvetek és ha esetleg becsúszik egy két ötlet leírom és felteszem. De addig is a TI KÉPZELETETEKRE hagyom, hogy mi lesz ezután. :)

Díj! :3

Köszönöm a díjat HelloKitty-nek! :) Megtisztelsz!


Szabályok!
1. Tedd ki a lógót a blogra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
3. Írj ki 7 dolgot magadról!
4. Küld tovább 7 írónak! (Linkeld a blogjukat)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukot, hogy meglepetés várja őket nálad!


7 dolog rólam!
-Könyvmoly vagyok.
-Világéletemben álmodozó voltam, vagyok és leszek.
-Kedvenc állatom a farkas.
-Imádok minden művészettel kapcsolatos dolgot. (írás, ének, tánc, rajz...stb.)
-Van barátom, akit nagyon szeretek és képtelen vagyok elképzelni nélküle az életemet! ^^
-Le szeretném vágatni a hajam, mert túl meleg! xD
-(és végül) szeretném befejezni ezt a blogot, mert beleőrülök abba, hogy mindig új ötletek jönnek hozzá! xD


Akiknek küldöm!
Az a helyzet, hogy akiknek küldeném, már mind megkapták így minden egyes írótársamnak szeretném lélekben tovább adni! :):3


Csók bogárkáim! 

New Blog

És ismét!!! Igen egy újabb blog! De nem tudok mit tenni ezzel a fantáziával (ami néha elég bénuska), mert mindig van valami új...x"D

Ez a blog egy különleges képességekkel rendelkező lányról (Nora Harper) és egy átlagos fiúról (Adam Grimmie) szól.

Akit érdekel az LINK és jó olvasást! Remélem sokan lesztek!

Csók

Szégyen!

Nagyon szégyenlem magam. Újra kellett telepíteni a gépemet és elveszett a fejezet, így újra kell írnom...ami egy kis időt vesz igénybe! Tudom szemét vagyok, mert megígértem, és nagyon sajnálom. Amint leírtam az utolsó szót is felrakom!
Ezer csók

Idézet

A mai nap elég szörnyűre sikeredett...ezért valamiféle szöveg érlelődött a fejemben... Tömören... eléggé ki vagyok... 

"A szerelem néha teher, néha pedig a fellegekben jársz. Ez az egyetlen dolog, ami a legfájdalmasabb könnyet csalja az arcodra, de te mégis képes lennél Érte vagy akár Vele meghalni."

Balatonról!

Sziasztok!
Örömmel látom, hogy összejött a 6 komi! Nos amint lehet felrakom a már fejemben rég meglévő fejezetet, de sajnálatos módon, már jó ideje el vagyok zárva a civilizációtól. Nincsen mobil netem így most egy net kávézóból jelentkezem, a balatonról. Igen nyaralok, de úgy érzem a hideg miatt, mintha az Északi sarkra jöttem volna. Mivel elvagyok zárva a civilizációtól,ezért bogárkáim amint tudom hozom a fejezetet, addig is kellemes 30 fokokban gazdag nyarat kívánok nektek!! :D
Puszi Grétii

22. Fejezet - Vérszomj

Sziasztok! Visszatértem és sok hónap kihagyás után végre fel tudtam rakni a következő fejezetet. Nagyon jó vagyok! :D Ez most hosszabb lett, mint az előző, ahogy ígértem. Mondjuk a cím nem igazán azt fejezi ki, amiről ez a rész szól, de azért nagyjából erről van szó. Szóval jó olvasást és kérlek írjatok kommentet!

puszii Grétii

-Gyerekek! Ami azt illeti a mai biológia óra másképp lesz megtartva.-fújta ki reszelősen a levegőt a biológia tanár. Az osztály összenézett, nem értettük, hogy pontosan miért is lesz más. Talán ki megyünk az udvarra, vagy mindenki beszélgethet kedvére?-A mai óra a szexuális felvilágításról fog szólni...-mindenki meglepődött, kivéve a foci csapat tagjait, akik hangosan felnevettek, és tudtam, hogy nem azért, mert viccesnek találják, hanem, mert zavarba hozhatják a lányokat. Miközben mindenki sutyorogni kezdett, hogy vajon pontosan mit is akarhat még elmondani a szexualitásról Mr. Cole, valaki kopogott az ajtón. A kilincs lenyomódott és egy fiú lépett be a terembe. Furcsa mégis kielégítő látványt nyújtott, ahogy arcába lógó barna, göndör haja kissé eltakarta a gyönyörű tengerkék szemeit. Nem tudtam levenni róla a szemem, arca napsütött, és mosolya elképesztő. Odasétált a tanári asztalhoz, majd átadott egy papírt Mr. Colenak, akik bólogatva, elfogadta azt, és ráírt valamit.-Osztály bemutatom nektek a legújabb diákunkat, Daniel Sparksot.-mondta Mr. Cole, majd megmutatta Danielnek az újdonsült helyét. Kíváncsi voltam ki mellé ültetik, aztán kis fázis késéssel rájöttem, hogy csak mellettem van üres hely. Amióta Heidi átállt Ash oldalára egyikük sem jött suli, amit egyáltalán nem bántam. Nem tudtam volna minden egyes nap szembenézni azzal a ténnyel, hogy meg akar ölni. Bár még így sem voltam biztonságban. Apa szerint az iskola még veszélyesebb helyet jelent, mivel Ash bármikor megjelenhet. De én tudtam, hogy Ash nem fog idejönni, hiszen még biztosan le van gyengülve a meglepetésszerű farkas támadástól. Ugyan Paul azt állította Ash többé nem kel fel onnan, én mégis biztos voltam benne, hogy igen. Asht nem olyan fából faragták, aki rögtön az első akadály után feladja. Tudtam, hogy még él és, hogy rám vadászik. Daniel lassan feltérképezte hova is kell ülnie és elindult. Elsétált a ventilátor előtt, amely éppen felém fújta a vére édes illatát. Éreztem, amint a torkomat kaparja a méreg, és tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Daniel eszméletlen gyorsan közeledett, szomszédos padokban sutyorgásokat hallottam, hogy bánják, hogy éppen mellette nem ülnek.. Aztán letette a könyvét az asztalra, leült mellém és egy édes mosollyal bemutatkozott:

-Hello, Daniel vagyok.-mondta, miközben kezet nyújtott. Visszafojtottam a lélegzetemet, és úgy fogtam vele kezet.

-Reneesme...-mondtam kicsit fulladozva, majd elfordultam és a kezemet a számra tapasztottam. Rengeteg terv keringett fejemben. Talán kicsit adhatnám neki a szépet, és elhívnám valahová suli után. Vagy akár most azonnal ihatnék belőle, de akkor el kéne intéznem a szem tanúkat, és ahhoz nagy erőfeszítés kell. Bár elzárhatnám a kiutat valami nehéz tárggyal, lezárhatnám az ablakokat is, hisz' vámpír sebességgel ez meg van sec-perc alatt, de a sikoltásaik még akkor is hangosak lennének. És mi lenne ha egyszerűen azt mondanám, hogy "Találkozzunk óra után a parkolónál...". Elcsalhatnám az erdőbe, ott úgy sem keresné senki. Megráztam a fejemet, ilyenekre nem gondolhatok. Egy ártatlan ember életét nem veszem el. Olyan furcsa érzés volt, ahogy a bennem lakozó szörny az emberi mivoltommal küzdött. És elkezdődött az óra. Mr. Cole valamit nagyon magyarázott, de én nem hallottam. A fülemben vér dübörgött, a próbáltam nem lélegezni, de sajnos félig ember vagyok így szükségem van a levegőre. Ez a csekély 45 perc egy egész életnek tűnt, olyan lassan telt az idő, miközben én önmagam gyilkos énjével küzdöttem. Éreztem Daniel pillantását magamon, de képtelen voltam oda fordulni hozzá, mert akkor a vére édes illata ismét a hatalmába kerít, és akkor már nem tudom leküzdeni azt a vérszomjat, amely talán örökké kísérteni fog. Mr. Cole elindult a padok között és szétosztott valamit.

-Nos gyerekek, bár én vonakodtam az ötlettől, de, mint kiderült a felvilágításhoz tartozik, ezért mindenki kap egy db óvszert. Attól még, hogy kaptatok nem szeretném ha rögtön az első bokornál elhasználnátok őket.-amikor a mi padunkhoz ért, rám nézett és megkérdezte: -Miss Cullen, minden rendben van? Jól érzi magát?-kérdezte aggódva, amit eléggé furcsálltam, mert Mr. Cloe senkiért sem szokott aggódni. Új volt még az iskolában, ezért senki sem ismerte igazán, de azt az egy dolgot mindenki ki tapasztalta nála, hogy senkiért sem szokott aggódni. De most mintha valahogy más lenne.

-Nem igazán, tanár úr...kissé émelygek.-fogtam meg a fejem, színlelve az "eléggé rosszul érzem magam ahhoz, hogy lemenjek az iskola orvoshoz, de nem szeretnék lemaradni az órájáról" féle beteget.

-Miss Cullen, ha ennyire szédül, akkor mért nem szólt? Kérem menjen le az iskola orvoshoz, hogy megvizsgálhassa...-mondta kedvesen.

-De tanár úr, nem szeretnék lemaradni az óráról... utálok pótolni...-mondtam. Hangom eléggé remegett, és eléggé erőtlen volt, hogy tényleg leküldjön, és ennek örültem.

-Kérem Miss Cullen, gondoljon az egészségére...-mindenkinek leesett az álla, és nekem is leesett volna, ha nem kellett volna játszanom a beteget. Lassan, ügyetlenül felálltam az asztaltól, felvettem a táskámat és kitámolyogtam a teremből. Ahogy kiléptem az ajtón mélyeket lélegeztem, hogy pótoljam az oxigént és elindultam az iskola orvoshoz. Ismertem Mr.Colet és tudtam, hogy minimum egy igazolást vinnem kell és persze egyértelmű, hogy a következő közös óránkon felelni fogok. De a fejemben lévő szörnyű hang még mindig terveket szövögetett. Gyorsan el kellett hagynom a termet, mert úgy éreztem, ha még egy percig az ajtó előtt maradok, akkor visszamegyek és vagy kirángatom onnan a fiút vagy egyszerűen azt mondom, hogy támogasson el odáig. Ahogy egyre gyorsabban távolodtam a teremtől, egyre tisztábban tudtam gondolkodni. Minden erőmmel arra öszpontosítottam, hogy ne forduljak vissza. Emlékszem arra, amit apa mesélt, amikor megismerte anyát, hogy mérhetetlenül nagy vágyat érzett anya vére iránt, és hogy egész óra alatt tervezgette hogyan csalhatná el a barátaitól. Mindent alaposan átgondolt, de aztán mégis menekülőre fogta, mert ő sem akarta elvenni egy ártatlan ember életét. Aztán egymásba szerettek, és apám szereleme sokkalta nagyobb volt, mint az a vágy, amit anya vére keltett benne. És lám, ebből a kisnek nem nevezhető kalandnak-mivel rengetegszer megtámadták őket, mind Victoriáék, mint a Volturi-, egy nagy boldog család lett az eredménye. 

Hirtelen az orvosi szobában találtam magam, egy lázmérővel a számban, és egy vérnyomásmérővel a bal karomon. Az orvosi ágyon fekve befogadtam a kis szoba látványát. Ha jó emlékszem kb. két hete újították fel a rendelőt, mert a halványkék festék ami régen a falról mállott, az most gyönyörű sárga színben pompázott. A szoba nem volt kicsi, csak az orvosi asztaltól, a szekrényektől, a fal mellé csúsztatott két széktől és a betegágytól látszott aprócskának. Miután végeztek a vizsgálatommal, el is mehettem. Kifele menet kértem egy igazolást, majd az ebédlő felé vettem az irányt. Már kicsöngettek, és mindenki a folyosón manőverezett az ebédlőhöz. Amikor beértem a hatalmas kerek asztalokkal beépített étkezőbe, elsőként Jaket vettem észre. Ahogy megpillantott arcán kaján vigyor jelent meg. A suliban senki sem tudta, hogy mi együtt vagyunk, mondhatjuk úgy, hogy a mi kis titkunk volt. Jakekel az elmúlt néhány hétben nem nagyon találkoztam, mert szerinte még túl kell tennem magam a velem történteken, de én tudom, hogy ezen már rég túl vagyok. Szerelmem felállt az asztaltól és elindult felém. Nagy léptekkel átszelte a köztünk lévő távot, amelyet olyan ruganyosan tett meg, hogy elállt a lélegzetem. Amint odaért a karjaiba zárt. Éreztem, ahogy forró teste az enyémnek simul, karjai páncélként védenek meg mindentől. Érzetem a ránk szegeződő pillantásokat, de nem érdekeltek, akkor és ott csak én és Jacob voltunk. Miután elengedtük egymást Jake lassan az arcomhoz hajolt és egy puszit nyomott az arcomra.

-Csak ennyi?-kérdeztem kicsit durcásan. A reakciója egy újabb arcra puszi volt, mire csak még durcásabban néztem, de én sem bírtam sokáig. Jakkel egyszerre nevettük el magunkat, de nem olyan hangosan, hogy mindneki hallja, csak így magunk között.

-Nincs kedved csatlakozni?-kérdezte, miközben megfogta a kezem és az asztaluk felé húzott. Tudtam, hogy választáson nincs és muszáj lesz odaülnöm, de előbb-utóbb úgy is meg kell ismerkednem az új haverjaival. Kéz a kézben mentünk az asztalhoz, ahol Jaken kívül még három fiú ült. Az egyiküknek rövid szőkés barna haja és barna szeme volt, a másik kettőnek rövid barna, de a szemük színe különböző. Először nagyon izgultam, hogy vajon mit szólna majd hozzám és Jacobhoz, de amint odaértünk nem volt kétségem afelől, hogy semmi bajuk ezzel.

-Hé Jake! Miért van az, hogy minden egyes szép lány odáig van érted?-bökött felém a szőkés barna hajú srác.

-Nem tudom, talán a sármom miatt!-viccelődött Jake és leült az egyik székre, én követtem és leültem a mellette lévőre.-Reneesme, ők itt Jason, Mark és Kurt...-mutatott végig a szőkés barna hajú sráctól a a másik két barnáig.A Jason mellett ülő fiúnak, Marknak, rövid, mégis göndör barna haja és kék szemei, Kurtnek pedig rövid, egyenes haja és mélybarna szemei voltak. Már az első pillanattól kezdve megállapítottam, hogy Jason az, aki mindig poénkodik, szóval ő az asztal bohóca, ha úgy vesszük. Mark egy kicsit visszahúzódóbb volt, most, hogy én is ideültem, mert eddig, amikor ide néztem láttam, hogy milyen sokat hülyül a többiekkel. Kurt, pedig az a tipikus mindent jobban tudok, de azért jó fej srác volt. Minden nap ebéd szünetben őket figyeltem, amint jókat hülyülnek együtt, és én is erre vágytam. Egy barátra, akikkel jókat nevethetek, beszélgethetek. És itt volt. Jake a legjobb barátom és szerelmem egyben. 

-Szia Jason vagyok...-mosolygott rám.

-Hello...-köszöntem kicsit zavartan.

-Mark vagyok.-biccentett felém az egyik barna hajú srác.

-Én pedig Kurt.-csókolt kezet a másik barna hajú, mire én elpirultam. Kurt egy elégedett mosollyal Jakehez fordult.-Látod haver, nem csak te tetszel neki!-kacsintott rám. Jake karja védelmezőn a derekamra fonódott, közelebb húzott magához, mire szívverésem felgyorsult. Kezdtem feloldódni a társaságban, éreztem, hogy ellazulok, aztán ismét egy édes illat, és a torkom ismét kaparni kezdett, az izmaim megfeszültek, az állkapcsomat összeszorítottam, majd lassan az illat irányába néztem. Dermedten ültem Jake karjai között, amikor Daniel lépett be az ebédlőbe, göndör fürtjei még mindig a szemébe lógtak, illata egyre csábítóbb lett. Újabb tervek bontakoztak ki a fejemben. Jacob észrevette, hogy valami nincs rendben és elnézett mellettem, hogy lássa mi kötötte le a figyelmemet. Éreztem, ahogy megremeg a karja, miközben a fiú felé nézett.
-Mi van Reneesme, bejön az a csávó?-kérdezte viccelődve Jason.
-Ennyire látszik?-kérdeztem. Nem néztem rá, a hangomban ott volt az él. Jake a fülemhez hajolt és suttogni kezdett bele valamit:
-Nessie...minden rendben..?-kérdezte tőlem, megráztam a feje.
-A vére...-suttogtam olyan halkan, hogy a többiek nem hallhatták, csak Jake. Az ő teste is megfeszült. Nem tudtam, hogy mit tegyek, Daniel illata egyre erősebb lett, és az elmém elhomályosult. Nem tudtam ésszerűen gondolkozni, a szörny átvette az irányítást. Hátratoltam a széket, és lassan felálltam. Kecses mozdulatokkal közeledtem Daniel felé.
-Szia...Daniel...-köszöntem neki olyan bájosan, hogy Daniel arcán piros foltok jelentek meg.

Új blog

Sziasztok!
Igen tudom, ismét egy új blog, és már megint nem bírok magammal. De egyszerűen a fejembe véste magát, és muszáj volt, kényszert éreztem. Nézzetek be! Szóval link éss jó olvasást! :)
puszi Grétii

21. Fejezet - Tiszta lappal

Ez elég rövid fejezet lett, de a következő ígérem hosszabb lesz! =/=) 

I hope U like it! :)

Eltelt két hét, mióta Ash megpróbált megerőszakolni. Jakekel kicsit eltávolodtunk egymástól, most már csak egy rövid csókot kapok tőle. Mikor emiatt hisztizek mindig azt mondja, hogy nem akar semmit sem elsietni. Csak ezzel az a baj, hogy engem megőrjít. Viszont már napok óta nem láttam. Akárhányszor hívom, mindig Billy veszi fel a telefont, és azt mondja Jake őr járaton van. Csakhogy ez nem igaz. Felhívtam Seth-et és ezen a héten Paul őrjáratozott . Nagyon aggódok és a legrosszabb, hogy nem tudok semmit tenni. Ha Jake nem akar látni, akkor nem mehetek oda hozzá hisztizni, hogy mi baja van velem. Hisz Ő mondta, hogy nem akar semmit sem elsietni. Éppen lefelé igyekeztem a lépcsőn amikor beleütköztem Rose nénibe.
-Nessie, kicsim minden rendben van?-kérdezte aggódva. Roasliet imádom tényleg, csak az a baj vele, hogyha Jacobot szóba hozom rögtön eltorzul az arca. Nagyot sóhajtottam.-Jakekel van valami??-kérdezte. A hangjában a bánatot véltem felfedezni. Hirtelen meglepetéstől vezérelve kaptam fel a fejemet. Rose néni elkerekedett szemeimen jót mulatva, bekísért a szobájukba.-Gyere kincsem, ülj le.-engedelmeskedtem és helyet foglaltam a kanapén. A szoba egyszerűen volt berendezve. Fehér kanapé, májva színű fal és szőnyeg a halvány színű parkettán. A szoba másik felén a falakat ablakok váltották fel. Az ajtó mellé egy fehér szekrény volt állítva, tele könyvekkel-köztük naplóm feliratú kis füzetkékkel- és képekkel, amelyen családunk tagjai voltak.-Mondd el mi bánt!-hangja lágyan csengett, egész nap eltudtam volna hallgatni.
-Hát az van, hogy már egy hete nem láttam Jaket. Hiába hívom Billy veszi fel és azt mondja őr járaton van, de Seth azt mondta Paul van ezen a héten. És kezdem úgy érezni, hogy Jake direkt kerül, hogy nem szeret és van valaki más...-lehajtottam a fejemet. A gondolattól is megfájdult a szívem. Ha Jake nincs velem semmi értelme az életemnek.
-Jajj kincsem...Tudom, hogy Jake szeret. És lehet hogy azért kerül, mert kell neki egy kis idő. Amióta elraboltak tudod milyen ideges és feszült lett. Csak egy kis pihenés és kis távollét és minden rendbe jön. Higgy nekem Nessie. Jake nagyon is szeret...-mosolygott rám megértően.
-Hogy-hogy most hirtelen véded őt?? Eddig annyira utáltad és azt akartad, hogy minél távolabb legyen tőlem!-éreztem, hogy megremegek. Rose ezt észre vette és magához szorított.
-Igen...de látom, hogy neked Ő fontos és ha ahhoz, hogy boldog légy Jacob kell, akkor kedvesebb leszek vele!-Rose lágyan ringatni kezdett és én éreztem, hogy lassan elalszok. Mély álomba szenderültem nénikém védelmező karjaiban.

****

Nem tudom mennyit alhattam, de arra ébredten, hogy egy meleg kéz simogatja az arcomat. Mikor kinyitottam a szememet Jaket pillantottam meg. Látván, hogy felébredtem egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

-Na, felébredtél Csipkerózsika!?-mondta kuncogva. Lassan felültem és körbe néztem. Rosék szobájában voltam, de nénikém sehol. Ásítottam egyet, majd újra az előttem térdelő személyre pillantottam. Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem Jake az, hogy itt van.

-Jake?-kérdeztem óvatosan, mintha bármikor eltűnhetne.

-Igen! Hús vér formámban!-vigyorgott.

-Jake!!!-kiáltottam boldogan, és nyakába ugrottam.-Ha ez álom nem akarok felébredni...-suttogtam kedvesem forró bőrébe. Olyan jó volt újra karjaiba omlani, érezni a közelségét.

-Ha az akkor én sem...-lehelt egy csókot ajkaimra.-Nessie, nézd sajnálom, hogy eddig nem tudtál elérni, hogy nem hívtalak, nem kerestelek, nem szóltam. De a történtek után kellett egy kis idő, hogy ne boruljak ki a legkisebb dolgoktól. Annyira sajnálom...hallottam, hogy kerestél és azonnal jöttem. Rosalie megmutatta hol vagy és láttam, hogy alszol és...-nem érdekeltek a kifogásai. Itt volt és ez épp elég. Azonnal ajkai után kaptam és ő viszonozta azt. Lágy csókunk egyre hevesebb, szenvedélyesebb lett, végül eltoltam magamtól.

-Annyira hiányoztál...-suttogtam. Válasza egy újabb heves csók volt, amit egy 'nekem is'-nek értelmeztem. Lassan ennek a csóknak is vége lett. Jake homlokát enyémnek támasztotta. Csukott szemmel hallgattuk egymás gyors szívverését és felületes légzését.

-Kezdjük tiszta lappal....-szólalt meg szerelmem. Én nem szóltam semmit. Némaságom beleegyezés volt, majd arcunk újra közeledett a másikéhoz.

:(

Sajnálom, hogy még nincsen friss, de egyszerűen rengeteg a dolgozat, semmi erőm géphez ülni, és a félévim sem lett valami fényes! amikor meg ideülök, akkor a házi esszéket írom... :/ bocsi mindenkitől de most tényleg szünetelni fogok! ha kész lesz azonnal felteszem!
még 1x bocsi mindekitől!
Grétii :(

Friss

Sziasztok a frissel kapcsolatban! láttam néhányan érdeklődtetek, hogy mikor lesz új feji! Na most már dolgozok egyen de ez egy kis időt vesz igénybe. Úgy hogy csak azt tudom mondani, hogy HAMAROSAN. Legalább egy hét múlva, mert sok mindennel el vagyok maradva. Beteg voltam és eléggé lemaradtam a sulival. Szóval min 1 hét (ha nem több) és fenn lesz. De ígérem sietek vele!
Grétii

:)

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!! Remélem Jól kezdődött és jól telik az első 2011-es nap!! :)
Emellett még szeretném megemlíteni, hogy kezdtem egy Új blogot. Igen tudom, nem tudok betelni 6-tal xD A cím pedig: The Last Angel's Story-Az Utolsó Angyal Története
http://thelastangelsstory.blogspot.com/
Ha gondoljátok nézzetek be! :)

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet kívánok! :)
Írótársaim nektek külön kívánok Kellemes Karácsonyi ünnepeket, Boldog Újévet, Rengetek Komit é
puszi mindenkinek!
s Rendszeres Olvasót!! :) 

Sziasztok!

Sziasztok!
Kedves barátnőm írt egy rövid (extra rövid) történetet, amit szeretnék nektek megmutatni.


"Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy lány...úgy hívták hogy Gréti...egy nagyon magas toronyba volt bezárva és egyszer jött a szőke (Beni) herceg és csókjával bearanyozta a lány életét..."




Kérlek írjatok Kommenteket, hogy drága barátosném folytassa-e írói tevékenységeit. Ha igen az Ő ötletei a Holly McQueen - Egy farkas történetének a főszálon futó cslekménye lesz! Mindenkinek köszönöm! :)

20. Fejezet - Minden olyan gyorsan történik...

Meghoztam a Frisst! I hope U like it!

Egy erős ütést mértek a tarkómra és én elvesztettem az eszméletemet. Órák hosszat csak a sötétséget láttam magam előtt. Semmi mást. Éreztem, hogy valami meleg folyik végig az arcomon egészen az ajkamig. Éreztem a vér rozsdás és sós ízét. Beleremegett a testem, de a szemem nem tudtam felnyitni. Zsibbadt testtel vártam, hogy valami történjen. Aztán valaki felemelte a karomat, majd leejtette.
-Most mit...mit akarsz vele tenni?-hallottam meg egy lány hangját. Reszketett.
-Megvárom amíg felébred...-mondta halál nyugodtan egy másik hang.
-De...de így gyorsabban végeznél...ellenkezni fog ha felébred...-a lány próbálta valamiről meggyőzni az ismeretlen alakot. Ezt a mondatot egy ördögi nevetés követte.
-Éppen az a lényeg Drága Heidi.-Heidi!!! Ne!!!-kiáltottam magamban.- Hogy ellenkezzen, hogy szenvedjen!-morogta a másik alak.
-Akkor várunk...-adott egy lemondó sóhajt Heidi.


/Néhány óra elteltével/


Nem hallottam semmit, egy szuszogást sem. Úgy gondoltam most van itt az ideje, hogy körülnézzek. Lassan kinyitottam a szemem. Egy sötét alagsorban voltam, csak egy kis ablakon tört be a fény. A sötét sarkokon kívül mindent megvilágított. A falakon szakadt poszterek, a falnak lökve egy kettétört csócsó asztal. Mindent romba döntöttek. Csak egy hatalmas francia ágy maradt épen a szoba másik felében. Szépen lassan feltámaszkodtam. A fejem hasogatott. Az arcomon alvadt vér, a torkom kapart. Egy fájdalmas nyögést adtam ki, amikor megtapintottam azt a pontot a fejemen, ahol eltaláltak. Előkotortam a telefonom a zsebemből és kutatni kezdtem a telefon könyvben. Megtaláltam Jake számát és megnyomta a hívás gombot. Ám mielőtt a fülemhez emelhettem volna valaki megszólalt.
-Látom felébredtél...-kuncogott a férfi, majd kilépett a sötét sarokból. Arcára halványan esett a fény.-Hogy érzed magad Nessie?-vigyorgott.
-Ash!! Te szemét!! Hova hoztál??-a telefon halkan kicsöngött a kezemben. Felpattantam, majd üvölteni kezdtem.-Eressz el te szemét!!!
-Csak miután az enyém lettél!!-nekem ugrott. Megragadta a derekamat és az ágyra dobott. A telefont elejtettem, és kétségbe esett sikoltozásba kezdtem.-Nessie, ah nyugton maradsz nem fog fájni! Annyira!!-kiabálta Ash. Letépte rólam a felsőmet, és csókolgatni kezdett. Én ütöttem, rúgtam, karmoltam. Mindent megtettem amit tudtam. Fölém magasodott, majd lecsapott az ajkaimra. Erőszakkal falta azokat, és én tehetetlen voltam. Hiába, minél jobban ellenkeztem annál erőszakosabb volt. Egy erős rántással letépte rólam a nadrágomat. Felsikoltottam. Lehámozta magáról az ingét, majd a nadrágját. Csak egy bokszer volt rajta. Könnyezni kezdtem. Nem! Nem akarom!! Ekkor kivágódott az ajtó és egy hatalmas vörös farkas rontott be. Megragadta Ash-t és a szoba másik felébe hajította. Majd jött a többi hatalmas állat. Jake!!! Hálás voltam. A vörös farkas odajött és orrával mutatta, hogy üljek fel a hátára. Gyorsan felugrottam, majd kivágtattunk az ajtón egyenesen ki az erdőbe. A ház, ahova be voltam zárva egy erdő közepén terült el. A fák kör formát alkotva vették körbe a házikót. Kívülről egy nagyon kis aranyos kunyhónak tűnt, de belülről egy rém álom volt. Jake csak rohant előre, én pedig erősen kapaszkodtam, hogy ne essek le. Egy ismerős környékre értünk és Jake lassított, majd megállt. Leugrottam a hátáról. Farkasom elrohant, hogy visszaváltozzon. Felismertem a környéket. A Black ház melletti kis erdőben voltunk.Pár másodperc múlva ember alakban tért vissza, egy barna térdnadrágot viselt. Odasietett hozzám és magához ölelt.
-Jól vagy?-suttogta a hajamba.
-Azt hiszem...-mondtam reszketve. Lassan elengedett, és végig nézett rajtam. Elvörösödtem, hiszen csak egy fehérnemű volt rajtam. Kezeimmel eltakartam melleimet, mintha segített volna valamit.
-Jól nézel ki!-nézett újra végig rajtam és egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Még jobban elvörösödtem. Úgy éreztem magam, mint egy rák.-Gyere, menjünk be!-bólintottam, ő átkarolt és bementünk a Black házba. Megkönnyebbültem, mivel Billy nem volt otthon, így nem kellett megmagyarázni, hogy mért vagyok félig meztelen. Leültem a kanapéra, míg Jake kihozott nekem egyet a pólói közül.-Vedd fel! Nehogy megfázz.-adta oda nekem. Gyorsan felvettem. Kicsit nagy volt rám, na jó szinte lógott rajtam a póló. Persze Jake szerint nekem még ez is jól áll. A kanapén ücsörögtünk.
-Jake! Honnan tudtad, hogy hol...?-elcsuklott a hangom, nem tudtam befejezni a mondatot. Bevillant a kép, amikor Ash fölém magasodik és meg akar erőszakolni. Lehajtottam a fejem, hogy Jake ne lássa könnyeimet, melyeket próbáltam visszatartani kisebb-nagyobb sikerrel. Jake kezét az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.
-Nessie, biztos minden rendben??
-Ühüm...-bólintottam.
-Nessie, látom, hogy nem így van! Mit tett veled??
-Majdnem...megerőszakolt....-nyögtem ki. Hallottam, amint Jake morogni kezd. Kezemet végighúztam izmos karján.-Jake...nyugodj meg...nem történt semmi...épp időben érkeztetek...-közelebb húzódtam hozzá. Ajkai rátaláltak az enyémekre. Ismét bevillant az a pillanat, amikor Ash rám mászott, majd megcsókolt. Erőszakosan. Elhúzódtam Jaketől.
-Mi baj?-kérdezte rémülten.
-Jake...nekem ez nem megy....-jelentettem ki félve, mégis komolyan.

Folytatjuk...
Komment!! :))

Sorry

Bocsi mindenki de elszállt a netem. most is egy internetkávézóból írok! szóval valószínűleg (ahogy a szüleim "megjósolták") hétfőn/kedden már lesz net!Szóval amint lesz azonnal felrakom a frisst! mindenkitől még egyszer bocsi!!hozom amint tudom!!
Gréti

19. Fejezet - Az áruló

 Meghoztam az új fejezetet! Bocsi a RENGETEG késésért, de a suli kicsit nehéz.  

I hope U like it! :)

/Nessie szemszöge/
 Már hetek teltek el, mióta Heidiből vámpír lett. Nyugalommal töltött el a gondolat, hogy ő nem bánja, de vajon tényleg így van? Holnap végre iskolába mehetünk, mivel Heidi megtanulta kontrollálni az erejét. Jake is legtöbbször itt van nálunk, de ezen a héten járőrözik. Éppen Carlisle irodájába menet valami furcsaságra bukkantam. Egy levél. A lépcsőn. Az ÉN nevemmel. Felvettem a kis papír borítékot, ám gyorsan el is rejtettem a farmerem zsebébe, mivel Emett vágtatott lefelé a lépcsőn.
-Szia Nessi! Nem jössz vadászni??-csillogott mackó nagybácsim szeme.
-Nem, köszi Emett! Inkább kihagyom!-mosolyogtam, majd kikerültem és folytattam utamat Carlislehoz. Beléptem az irodát és a folyosót elválasztó ajtón. Erős kórházi illat csapott az arcomba. Carlisle az asztalánál ült, elmélyülve egyik könyvében. Lassan lépkedtem közelebb nagyapámhoz, majd leültem a vele szemben lévő székbe. Csendben ültem és vártam,hogy elmondja mit akar. Körbenéztem a hatalmas szobában. A a falat óriási könyvespolcok takarták, amik előtt Carlisle íróasztala állt. A szoba másik fele egy kórházi rendelőre hasonlított.
-Nessie...Heidiről lenne szó...-kezdett bele mély, csöndes hangján, s közben lassan felnézett kopott, régi könyvéből. Nyugtalanul ültem a székben.-Ő nem olyan, mint mi. Vagyis nem teljesen!
-Nem egészen értem miről beszélsz! Nagyapa ha azt akarod, hogy Heidi elmenjen akkor...
-Nem erről van szó...-szakított félbe. Lassan letette a könyvet, felállt és az ablakhoz sétált.-Heidi is vámpír ez igaz. De Ő különleges. A szeme kék és, mint azt te is észre vetted, az átváltozás utáni pár napban sem volt vörös a szeme.-Carlisle hangja halkulni kezdett. Azt mondta Heidi különleges...Ezek szerint én nem vagyok az? Nagyapa szavai egybeolvadtak, semmit nem értettem és nem is érdekelt. Majd újra erősödött a hang. Kezdett valami értelme lenni a mondatnak.-Nos azt szeretném, ha Heidit megtanítanád azokra amiket mi tudunk! 
-Például?-vontam fel a szemöldököm.
-Hogy állat vérrel táplálkozzon...ne fedjen fel minket és...
-Nagyapa! Heidi eddig sem volt átlagos ember! Alak váltó volt, de aztán jött ez az Árny vagy mi a szösz és elvette tőle! Ezért kellett Heidinek vámpírrá változnia....meg az én vérszomjam miatt...-lehajtottam a feje. Fájt az emlék.
-Nessie! Nem a te hibád! Az az lény... ÁLLJ! Árnyat mondtál??-kerekedett el Carlisle szeme, és hangja hirtelen megváltozott. Lassan bólintottam, mire Carlisle hirtelen a könyvespolcnál termett és kutatni kezdett a könyvek között. Úgy gondoltam jobb ha most tovább állok, mielőtt egy repkedő könyve fejbe talál. Kiosontam a dolgozóból és a szobám felé vettem az irányt.


/Másnap/


Reggel korán keltem, ahogy Heidi is. Mikor kikeltem az ágyból már felöltözve állt az ablaknál és nézett kifelé.
-Heidi, minden rendben?-kérdeztem, miközben a ruháimmal a fürdőbe indultam.
-Persze-mondta monoton hangon. Én csak megvontam a vállam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és visszamentem a szobámba. Ledobtam a pizsamámat a ágyra és az asztalomra helyezett levélhez sétáltam. Ez az a levél amit tegnap találtam. Féltem kinyitni, de aztán mégis rászántam magam. Vagyis rászántam volna, ha Heidi nem jelenik meg hirtelen. Gyorsan elrejtettem az íróasztal fiókjába és, mint aki semmit nem csinált az asztalnak támaszkodtam.
-Mehetünk??-nem nézett rám. Szomorkásan a padlót fürkészte.
-Persze! Menjünk, csak elkérem aputól a kocsit!-elindultam az ajtó felé, de Heidi visszafogott.
-Ne! Menjünk futva!-végül rám emelte kék szemét, és keményen megszorította a kezem. Felszisszentem a  fájdalomtól, mire azonnal elengedett.-Bocs.
-ÁÁ semmi baj!!-vigyorogtam.-Nem direkt csináltad!-Elindultunk lefelé a lépcsőn, és mielőtt kimentünk volna az ajtón anyunak megmondtam, hogy futva megyünk és majd suli után jövök. Anya csak bólogatott nyomott egy puszit az arcomra aztán már futottunk is Heidivel az erdőben. Már vagy az út felénél járhattunk, amikor barátnőm hirtelen megtorpant. Visszafutottam hozzá, hogy megtudjam mi történt.
-Heidi! Mi a baj??-tettem a vállára a kezemet. Dühös pillantással jelezte, hogy hagyjam békén, aztán megragadta a karom és átdobott a válla fölött. Az egyik fának ütköztem, és hallottam amint csontjaim fájdalmasan roppannak egyet. Lecsúsztam a fa törzsén és összegörnyedve próbáltam felntápászkódnia  földről.-Heidi! Mi volt ez? Mi bajod van??-felületesen lélegeztem, aztán hallottam amint egy ág reccsen a hátam mögül. Nem Heidi volt, hisz ott állt előttem, hanem...Ash...Gyűlölet söpört végig rajtam. Heidi szánakozva, könnyes szemmel nézett rám.
-Szervusz kincsem!!-simította meg az arcomat Ash.-Hogy vagy manapság?
-Ne érj hozzám te szemét!!!-keltem ki magamból.-Heidi! Miért?? Miért tetted ezt???-üvöltöttem könnyes szemmel. Úgy éreztem ennyi volt. Heidi elárult.
-Nessie...te ezt nem értheted!! Ash segít nekem! Segít, hogy ne legyek kegyetlen vérszívó!!-kiabálta. Megfagyott bennem a vér. "Kegyetlen vérszívó"-csak ez visszhangzott a fejemben.

Remélem nem nagy kérés, de lécci komizzatok!:)  Gréti