Díj!!!!

1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.




 1: Köszöm a díjat, igazán megtisztelő! :D renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com / Boszorka666
5 dolgot magamról:
☺Imádok olvasni
☺Rengeteget beszélek
☺Szeretek focizni, bár nem tudok :D
☺Imádom a jó filmeket vagy akár meséket
☺És  alig várom h megnézhessem az Eclipset, és olvassam/megnézzem a Braking Down-t
Küldöm:
☺ http://twilightfanfic-bella16.blogspot.com//
☺ http://renesmeestory.blogspot.com/
☺ http://doraeverdollar.blogspot.com/
☺ http://henciinovellai.blogspot.com/
☺ http://azujevrejtelmei.blogspot.com/

Díj!!!!

 

1. Tedd be a lógót a blogodba!

2. Nevezd meg akitől kaptad!

3. Válaszolj a kérdésekre!

4. Nevezz meg 6 bloggert (linkelve), akiknek továbbadod!

5. Értesítsd az érintetteket!

Akitől kaptam:

http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/

Teszt

Kedvenc könyv: Pirospöttyös minden mérétkben, Harry Potter könyvek, Anime sorozatok könyvei

Kedvenc íróm: Stephenie Meyer, Alyson Noel, Claudia Gray...

Ételem: Rakott tészta

Italok: Fanta, Limonádé, Coca-Cola

Színem: Kék, Zöld

Énekesem: Sterling Knight

Énekesnőm: Selena Gomez és Demi Lovato

Együttes: Jonas Brothers, Evenesence

Színész/nő: Sterling Knight, Logan Lerman, Taylor Lautner, Selena Gomez, Demi Lovato

Mozifilm: Twilight, StarStruck, Camp Rock

Sorozat: Bűbájos Boszorkák, Nyomtalanul, CSI: Miami

Dal: Sterling Knight: Hero

Hangszer: zongora (de nem tudok játszani MÉG)

Hónap: október

Napom: Szombat

Napszak: Napnyugta (alkonyat XD)

Évszak: mindet szeretem

Sport: úszás, tánc

Idézet: nincs kedvencem, nem tudnék dönteni, de...

     " Az igaz barát
   önként kitárulkozik,
     ellát jótanáccsal,
     készségesen segít,
 önzetlenül kockáztat érted,
       mindig türelmes,
   bátran védelmedre kel,
és örökre a barátod marad."

Akinek küldöm:

http://a-sziv-rejtett-titkai.blogspot.com/

http://henciinovellai.blogspot.com/

http://renesmeestory.blogspot.com/

http://nessiecullenstory.blogspot.com/

http://hayliemyworld.blogspot.com/

http://ourfanfictions.blogspot.com/

És nagyon szépen köszönöm!

FIGYELEM!

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a történeteket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV, Cárlii
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórol-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre: http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Ivi oldalát: http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Erre másolta le: http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/

Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönöm: Gréti"

☺☻

Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek! És sok-sok csokinyuszit! Hétfőre meg sok locsolót!XD

                      Happy Easter-t mindenkinek!

10. Fejezet - Első nap a suliban

Reggel elég korán felébredtem. A hasamban pillangók raja repkedett, nyugalmat nem hagyva nekem. Apa elintézte, hogy Jake is a Forksi Gimibe járhasson amíg csak kell. Ezzel is csak egy kis gond van. Nm egy osztályba kerültünk. Ahogy anya és apa, én is Biológiára mentem, míg Jake furcsa módon matekra. Te jó ég! Matek! Fúj! Na mind 1. Bepakoltam a táskámat, már emennyit bele tudtam pakolni, hiszen még nincsenek meg a tankönyveim. Igazából néhány tollat, meg füzetet raktam be, na meg persze a lakáskulcsom. Ki tudja hátha kell. Miután befejeztem üres tákám (majdnem) megtöltését, elmentem lezuhanyoztam, felöltöztem, és kifésültem a hajamat. Mikor ezekkel is végeztem az órára pillantottam. Hét óra. Remek, már nem sok van vissza. Lefutottam a táskámmal a földszintre, és onnan a konyhába, ahol Esme nagyi szorgoskodott.
-'Reggelt!-köszöntem és elvettem egy pirítóst.
-Szervusz kincsem! Hogy vagy ma reggel? Izgulsz?
-Az nem kifejezés! Anya?
-Ó drágám, én fuvarozlak az iskolába, mivel Bellát ismerik, engem meg nem.-mondta mosolyogva.-Bekísérlek az irodába, és onnan tied a pálya.
-Jó!-vigyorogtam. Nagyon szeretem Esmet. Olyan, mintha a második anyám lenne, úgyanúgy, mint Rose néni. Ők ketten a pót anyáim. Miután megettem a pirítóst, és megittam a narancslevet nagyival bepattantunk a kocsiba és Forks felé vettük az irányt. Az ablakon kinézve csak a zöld tájat láttam. A fák egy folttá mosódtak el, és az eget felhők takarták. Hát megint egy esős nap. Nem is tudom, hol lennék ha nem esne mindig az eső. Pár perc alatt elhagytuk Forks határát, és a város utcáin furikáztunk. Észre sem vettem, hogy már az iskola parkolójában állunk, és Esme csak arra vár, hogy életjelet adjak.
-Mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-I-igen...-bizonytalanodtam el. Kiszálltunk a kocsiból, és az iroda felé mentünk. Az iskola udvaron sétálva mindenki bámult engem. Annyira frusztráló volt, hogy hányingerem lett. Mikor beértünk az irodába kellemes meleg csapott az arcomba.Oda sétáltunk a pulthoz ahol egy 40 év körüli nő ült.
-Jó reggelt. Renesmee Carlie Cullen órarendjét, és tankönyveit szeretnénk elkérni.-monda bársonyos hangján Esme. A nő szeme kikerekedett, majd felém nézett. Én egy aprót mosolyogtam, mire a nő szája tátva maradt. Az öreg höly egy lila fodros blúzt, és szemüveget viselt, haja rövid volt, és őszülő.
-Ööö...Jó napot! Tehát Renesmee Cullen....órarendeje, és tankönyvei...és tessék a szekrényed kódja is...-adta át a nő, s közben bályosan mosolygott. Megköszöntük és elhagytuk az irodát. Az ajtón kilépve újra minden szem rám irányult. Mi van még nem láttak új lány?-gondoltam magamban. Esmevel még gyorsan elugrottunk a szekrényemhez, kinyitottuk a zárat és bepakoltuk azokat a könyveket, amikre majd a későbbiekben szükségem lesz. Megnéztem az órarendemet.
-Remek! Az első órám matek!-suttogtam Esmenek hogy csak ő halja, és elővettem a matek könyvet a szekrényből.
-Ne aggódj menni fog!-mondta vissza ugyanabban a hangnemben, amiben én beszéltem. Bólintottam egyet, nyomtam egy puszit Esme arcára és elindultam a matek órára. Mikor az ajtóhoz értem, éppen akkor csöngettek be. Nem volt merszem bemenni, így az ajtó előtt álltam. Egy tanár közeledett felém, matek könyvvel a kezében.
-Szervusz! Te Renesmee vagy, ugye?
-Ööö igen!
-Akkor tessék beljebb fáradni!-nyitott nekem ajtót. Amint beléptem ugyan az történt mint az udvaron. Megint bámultak. Néhányan sugdolóztak is. De bárcsak ne hallanám a hiper jó vámpír fülemmel miket beszélnek!-könyörögtem magamnak. Átadtam a tanárnak a lapot amit alá kell íratni, mire ő bemutatott az osztálynak.-Gyerekek! Üdvözöljétek Renesmeet! Renesmee foglalj helyet a hátsó padban!-adta át a lapot, és mutatott újdonsült helyem felé. Nagy szerencsémre nem ült ott senki. Mekkora mázli! Elsétáltam a padomig és leültem. Már nem bámultak annyira, szóval nem vagyok olyan érdekes. Hirtelen kopogtattak az ajtón. Jake lépett be. Akkora megkönyebbülés volt, hogy végre itt van és nem egyedül szenvedek.
-Elnézést uram a késésért, de Mrs. Cope kicsit szétszórt volt!-mondta bocsánatkérően, majd ő is átadta a papirosát a tanárnak.
-Semmi gond! Osztály íme a másik új tanulónk, Jacob! Jacob foglalj helyet Nessie mellett.-mutatott felém, mire Jake arcán egy hatalmas vigyor jelent meg. Hallottam, hogy néhány lány összesúgott.'Jaj istenem ugye milyen helyes pasi!'mondta az egyik szőke lófarokba kötött hajú lány. A mellette ülő pedig azt mondta:'És e mellé az új liba mellé ültették!' nyavalygott. Szerencsére nem azzal kell foglalkoznom, hogy mit gondol rólam ez a két vásárlás őrült szajha, hanem, hogy túléljem az első napomat. Jake helyet foglalt mellettem, és a kezét az enyémre tette.
-Nyugi! Túl fogjuk élni!-viccelődött halkan, mire az egyik csaj felhorkant. Már csak néhány kíváncsi szempár figyelt minket, de nem érdekelt. Jobban inkább az, hogy Jake miért rakta a kezét az enyémre.
-Ööö...Jake...-motyogtam.
-Tessék?-suttogott.
-Le vennéd a kezed a kezemről....-mondtam nagyon halkan és kissé zavarban. Nem mintha nem tetszene, hogy ilyen jóban vagyunk.
-Ja, persze bocsi....-válaszolt ő is halkan. Az óra nem is volt olyan ualmas. Megértettem a matekot, amit otthon Emettel kicsit nehéz volt, de itt sikerült. Mikor kicsöngettek, Jakekel a következő óránkramentünk. Ő angolra, és irodalomra. Ha jól értesültem, akkor most vesszük a Romeo és Júliát. És igazam volt. Órán elemeztük Shakespear irományát, majd elolvastunk néhány részletet. És ezzel el is ment a óra. Ezután még volt egy Spanyolom és egy Angolom. És jött az ebéd. Jakkel együtt mentünk az ebédlőbe. Vettem egy limonádét, mivel nem voltam éhes. Vagyis az voltam de az olyan ételt, amit nem Esme vagy anyu csinál nem eszem meg. leültünk egy asztalhoz.
-Hé Jake! Ülj ide!-kiáltozott neki három srác. Jake rám pillantott.
-Menj csak! Elleszek!-mondtam, mire ő szomorú képet vágott.-Menj!-löktem odébb, mire ő csak vigyorgott, majd elhúzott új barátjaihoz. Egyedül ültem a menza közepén. Szerencséremár senki sem bámult meg.
-Szia!-ült le velem szembe egy egész helyes srác. Barna haja eltakarta homlokát, és a barna szeme olyan megnyugtató és ismeretlen volt , és mégis valahonnan olyan ismerős.
-Ööö...szia!
-Nem ugrik be? Ash....Mellettem ülsz irodalmon!-Szóval innen volt ismerős.
-Ja, tényleg. Bocsi! Én Nessie vagyok...
-Igen tudom...-pirult el.-Ömm...arra gondoltam....na jó tudom nem ismerjük egymást, meg most vagy először suliban, de....-most meg mit akar? Ugye nem?-...nincs kedved velem eljönni, randizni?...-arca most már szinte lángolt. Mit mondjak, vagyis válaszoljak. Nagyon helyes, de még soha sem randiztam senkivel.
-Ööö...hát...én...-Jakere néztem, aki látszólag nagyon jól el volt az új "haverjaival". Ááá, de most mért nézem Jaket? Ránéztem Ashre, és láttam komolyan gondolja ezt a randi dolgot.-...oké...miért is ne!
-Klassz! Akkor Pénteken?
-Oké!-mosolyogtam, mire Ash még jobban elvörösödött.
-Akkor szia!-állt fel és indult ki a menzáról.
-Szia!-szóltam utána, mire visszafordult, és intett egyet. A következő órám biológia. Felálltam az asztaltól, és elindultam az órámra. Jake út közben csatlakozott.
-Ki volt ez? És mit akart?-Tessék, éreztem, hogy meg fogja kérdezni.
-Ash, együtt járunk irodalomra. És...-nem mondhatom el. neki. Biztos elmondja apának, ő meg nem fog elengedni amiatt a bunkó miatt.-...csak beszélgettünk...-mosolyogtam.-Kedves srác!-Jake erre furán nézett rám, de nem törődtem vele, el mentem bioszra. Amint beléptem az ajtón, Ash meglepett tekintetével találtam szembe magam. Integetett, majd a mellette lévő üres helyre mutatott. Szóval üljek mellé? Hmmm miért is ne?! Leültem Ash mellé és elkezdődött az óra. Éreztem Ash tekintetét az arcomon, néha-néha azért én is rá sandítottam, hogy nem e képzelődök, de mindig egy kíváncsi szempárral találtam szemben magam. Mikor kicsöngettek, Ash megvárta, amíg összeszedem a cuccomat, és elkísért a parkolóig. Mikor kiértünk megláttam Rose sportkocsiját, aminek Esme támaszkodott. A látványon mosolyognom kellett. Esme ahogyan Rose néni sportkocsijának támaszkodik?! Ilyet sem lát az ember illetve fél vámpír minden nap.
-Hát...értem jött az anyukám...majd beszélünk.
-Akkor biztos, hogy áll a péntek?-kérdezte.
-Igen, teljesen biztos.-mosolyogtam. Bár kezdtem kételkedni a szavaimban.
-Akkor jó! Szia!-és egy puszit adott az arcomra, majd elindult a kocsija felé. Megdermedve álltam még jó néhány percig, mikor észbe kaptam. Elindultam nagyihoz, és beszálltam a kocsiba.
-Szia!-köszöntem.
-Szia! Hát ez meg ki volt?-nézett rám pót anyám bályosan gyanakodva.
-Öööö...micsoda?
-Ez a srác! És az a puszi!
-Óóóó....Ő Ash, és az a puszi....hát magam sem tudom....
-Hát jó! Mehetünk?
-Igen! hova?
-Hát fagyizni! Túl élted az első napot, és ezt meg kell ünnepelni!-mosolygott.
-Oké!!-Esme beindítottam a motort és lassan kitolattunk a helyünkről. Most tényleg lassan haladtunk a parkoló kijárata felé, mert sokan voltak. Ash mellett is elhaladtunk, aki futólag integetett én pedig viszonoztam azt. Amint kiértünk a parkolóból, már száguldottunk is be a városba fagyizni.

9. Fejezet - Kérlek, hadd menjek!

Apára sandítottam, és szomorúan láttam dühös arckifejezését. Tudtam, ennyi volt, vége a szabadságomnak. Egyedül anya jött oda hozzám, és ölelt át, majd a lépcső felé terelt.
-Most hová megyünk?-kérdeztem kétségbe esve.
-Fel a szobánkba! Megvárjuk, amíg befejezik a tárgyalást...-halkult el, és lassan felbaktattunk. A helyiség egész nagy volt a maga módján. A falak helyett mindenhol ablakok, s az egyik üveg előtt egy fekete bőrkanapé "foglalta" a helyet. A szobában csak egy szekrény volt, azon is CD-k, egy hifi, és jó pár könyv terjeszkedett. Leültem a kanapéra és a szőnyeget páztáztam. Volt rajta egy minta, pontosabban két monogramm. A szőnyegbe egy E és egy B betű volt, szívvel körülhímezve.
-E és B?-néztem anyára.-E, mint Edward és B, mint Bella? Haa?
-Igen, drágám.
-Aha. Tök jó...-mondtam közönbösen.-Éhes vagyok!-szólaltam meg egy percnyi szünet után.
-Lemegyek és hozok valamit!-állt fel anya, de én elkaptam a kezét.
-Ömmm....nem....-nem mondhatom azt hogy vért akarok!-nem annyira, kibírom vacsiig...-böktem ki, mire anya csak kérdőn nézett rám, vállat vont, majd vissza ült mellém.-Be leszek zárva, igaz?-kérdeztem szemlesütve.
-Nem tudom kincsem! Nem tudom!-Ez volt a végszó, mivel apa lépett be a szobába, kicsit szomorkás tekintettel.-Most magatokra hagylak!-nyomott egy puszit az arcomra, és elhagyta a szobát. Apám lassan közelebb lépett majd leült mellém.
-Hahhh....meddig leszek bezárva?-kérdeztem szomorúan, mire apa felkapta a fejét.
-Honnan...?-akadt meg, majd egy perc elteltével folytatta.-Ameddig itt ólálkodik...
-És ha elmegy, vagy nem látom, akkor mehetek akárhova?-csillant fel a szemem. Szóval ha elmegy mehetek bárhova!!!!
-Ne örülj nagyon....még meg kell beszélnünk néhány dolgot!-nyomta meg a beszélnünk szót kicsit erősebben mint kellett volna. A fene! Ó hogy csapna beléd a menkű te sötét alak!-szidtam magamban, mire apa ajka megrándult, majd halk nevetés hagyta el.-Szóval...a szabályok!
-Mi?-tátottam el a számat. Szabályok? Mi a ?
-Igen szabályok! Tehát az első: Nem mehetsz egyedül az erdőbe! Valakinek mindig el kell kísérnie!
A második: Nincs kimászkálás éjszaka, mert ki tudja, hogy mikor bukkan elő.
A harmadik, bár ez nem szabály, de elmondom: Addig nem mész iskolába, amíg ez a dög itt ólálkodik!
-De apa!! Most kezdődne! És annyira szeretnék menni! És az igazgatónak is azt mondtad hogy ezen a héten kezdem el! Apa kérlek! Hadd menjek!
-Nem! Majd beszélek az iagazgatóval, hogy megbetegedtél vagy valami, de nem egnedem hogy bajod essen!-határozta el magát. Nem hagytam ennyiben. bevágtam a durcit, de amikor láttam hogy nemm hat más eszközökhöz folyamodtam.
-Apa, apukám....ne legyél már ilyen szigorú! Mi lenne ha elmennék iskolába és azonnal hívnálak amint baj van, vagy rosszat észlelek! Ha?? Légyszi! Kérlek!!-néztem rá boci szemekkel. Egy ideig töprengett rajta majd megrázta a fejét.
-Akkor sem! A válszom NEM! És ezzel lezártuk!
-Anyu!!!!-kiabáltam. Aki egyből ott termett mellettem. A nyakába borultam, és alpanaszolta neki a bajomat.
-Edward, hadd menjen iskolába! Ha annyira szeretné! Majd küldünk oda valakit, hogy vigyázzon rá, vagy....
-Bella! Kit küldenénk oda? Egyikünk sem mehet vissza a Gimibe! Tavaly érettségiztünk!
-Hmmm...Ez igaz! De Jacobot be lehetne íratni, nem?-anya zsákutcába csalta apát. Ez az!
-Khm...de...-mondta halkan apa. Tudtam, hogy nem  tetszik neki az ötlet.-De akkor sem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
-Szerintem igen is jó ötlet!-csatlakozott hozzánk Jake is.-Edward gondold meg! ki vigyázhatna nálam jobban Nessiere?
-Én.-jelentette ki apa jelentőségteljesen.
-Jó, de te nem mehetsz vissza! Viszont én!! Na? Mi a válszod?-odajött és átkarolt. Bevetettem kölyök kutya szemeimet, és úgy próbáltam meg meggyőzni apát.
-Apu! Betartom a szabályokat, de hadd menjek suliba! Kérlek!-könyörögtem.
-Jól van! Nem bánom! Holnaptól a Forksi Gimibe fogsz járni!-mondta először szomorúan, majd átvette boldogságomat és mosolygott. A nyakába ugrottam és hálálkodni kezdtem. Alig tudott levakarni magáról.
-Köszi, Köszi, Köszi!-körülöttünk Jake és anyu nevetésben törtek ki. Most vagy a hálákodás, miatt, vagy meghitt a pillanat és jól érzik magukat, vagy vicces ahogy apu nem tud levakarni magáról nem tudom, az a lényeg, hogy most mindenki örül. Azt hiszem.

Olvasóknak!

A blog jelenleg SZÜNETEL! Ezer bocsánat, de a barátnőmmel dolgozunk a kövi részeken, de kell még a további alap, és a suli leköti az időnket. Amint meglesz az új felrakom, és így tovább. Nem sok időm van, mert indultam a válsztáson meg ilyenek szóval bocsánat. Igérem azonnal írom amint meg lesz! 

Gréti