2010. április 4., vasárnap

9. Fejezet - Kérlek, hadd menjek!




Apára sandítottam, és szomorúan láttam dühös arckifejezését. Tudtam, ennyi volt, vége a szabadságomnak. Egyedül anya jött oda hozzám, és ölelt át, majd a lépcső felé terelt.
-Most hová megyünk?-kérdeztem kétségbe esve.
-Fel a szobánkba! Megvárjuk, amíg befejezik a tárgyalást...-halkult el, és lassan felbaktattunk. A helyiség egész nagy volt a maga módján. A falak helyett mindenhol ablakok, s az egyik üveg előtt egy fekete bőrkanapé "foglalta" a helyet. A szobában csak egy szekrény volt, azon is CD-k, egy hifi, és jó pár könyv terjeszkedett. Leültem a kanapéra és a szőnyeget páztáztam. Volt rajta egy minta, pontosabban két monogramm. A szőnyegbe egy E és egy B betű volt, szívvel körülhímezve.
-E és B?-néztem anyára.-E, mint Edward és B, mint Bella? Haa?
-Igen, drágám.
-Aha. Tök jó...-mondtam közönbösen.-Éhes vagyok!-szólaltam meg egy percnyi szünet után.
-Lemegyek és hozok valamit!-állt fel anya, de én elkaptam a kezét.
-Ömmm....nem....-nem mondhatom azt hogy vért akarok!-nem annyira, kibírom vacsiig...-böktem ki, mire anya csak kérdőn nézett rám, vállat vont, majd vissza ült mellém.-Be leszek zárva, igaz?-kérdeztem szemlesütve.
-Nem tudom kincsem! Nem tudom!-Ez volt a végszó, mivel apa lépett be a szobába, kicsit szomorkás tekintettel.-Most magatokra hagylak!-nyomott egy puszit az arcomra, és elhagyta a szobát. Apám lassan közelebb lépett majd leült mellém.
-Hahhh....meddig leszek bezárva?-kérdeztem szomorúan, mire apa felkapta a fejét.
-Honnan...?-akadt meg, majd egy perc elteltével folytatta.-Ameddig itt ólálkodik...
-És ha elmegy, vagy nem látom, akkor mehetek akárhova?-csillant fel a szemem. Szóval ha elmegy mehetek bárhova!!!!
-Ne örülj nagyon....még meg kell beszélnünk néhány dolgot!-nyomta meg a beszélnünk szót kicsit erősebben mint kellett volna. A fene! Ó hogy csapna beléd a menkű te sötét alak!-szidtam magamban, mire apa ajka megrándult, majd halk nevetés hagyta el.-Szóval...a szabályok!
-Mi?-tátottam el a számat. Szabályok? Mi a ?
-Igen szabályok! Tehát az első: Nem mehetsz egyedül az erdőbe! Valakinek mindig el kell kísérnie!
A második: Nincs kimászkálás éjszaka, mert ki tudja, hogy mikor bukkan elő.
A harmadik, bár ez nem szabály, de elmondom: Addig nem mész iskolába, amíg ez a dög itt ólálkodik!
-De apa!! Most kezdődne! És annyira szeretnék menni! És az igazgatónak is azt mondtad hogy ezen a héten kezdem el! Apa kérlek! Hadd menjek!
-Nem! Majd beszélek az iagazgatóval, hogy megbetegedtél vagy valami, de nem egnedem hogy bajod essen!-határozta el magát. Nem hagytam ennyiben. bevágtam a durcit, de amikor láttam hogy nemm hat más eszközökhöz folyamodtam.
-Apa, apukám....ne legyél már ilyen szigorú! Mi lenne ha elmennék iskolába és azonnal hívnálak amint baj van, vagy rosszat észlelek! Ha?? Légyszi! Kérlek!!-néztem rá boci szemekkel. Egy ideig töprengett rajta majd megrázta a fejét.
-Akkor sem! A válszom NEM! És ezzel lezártuk!
-Anyu!!!!-kiabáltam. Aki egyből ott termett mellettem. A nyakába borultam, és alpanaszolta neki a bajomat.
-Edward, hadd menjen iskolába! Ha annyira szeretné! Majd küldünk oda valakit, hogy vigyázzon rá, vagy....
-Bella! Kit küldenénk oda? Egyikünk sem mehet vissza a Gimibe! Tavaly érettségiztünk!
-Hmmm...Ez igaz! De Jacobot be lehetne íratni, nem?-anya zsákutcába csalta apát. Ez az!
-Khm...de...-mondta halkan apa. Tudtam, hogy nem  tetszik neki az ötlet.-De akkor sem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
-Szerintem igen is jó ötlet!-csatlakozott hozzánk Jake is.-Edward gondold meg! ki vigyázhatna nálam jobban Nessiere?
-Én.-jelentette ki apa jelentőségteljesen.
-Jó, de te nem mehetsz vissza! Viszont én!! Na? Mi a válszod?-odajött és átkarolt. Bevetettem kölyök kutya szemeimet, és úgy próbáltam meg meggyőzni apát.
-Apu! Betartom a szabályokat, de hadd menjek suliba! Kérlek!-könyörögtem.
-Jól van! Nem bánom! Holnaptól a Forksi Gimibe fogsz járni!-mondta először szomorúan, majd átvette boldogságomat és mosolygott. A nyakába ugrottam és hálálkodni kezdtem. Alig tudott levakarni magáról.
-Köszi, Köszi, Köszi!-körülöttünk Jake és anyu nevetésben törtek ki. Most vagy a hálákodás, miatt, vagy meghitt a pillanat és jól érzik magukat, vagy vicces ahogy apu nem tud levakarni magáról nem tudom, az a lényeg, hogy most mindenki örül. Azt hiszem.

Nincsenek megjegyzések:

Bannerem

href="http://nessiestruelove.blogspot.com/" target="_blank">create your own banner at mybannermaker.com!
Make your own banner at MyBannerMaker.com!