Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet kívánok! :)
Írótársaim nektek külön kívánok Kellemes Karácsonyi ünnepeket, Boldog Újévet, Rengetek Komit é
puszi mindenkinek!
s Rendszeres Olvasót!! :) 

Sziasztok!

Sziasztok!
Kedves barátnőm írt egy rövid (extra rövid) történetet, amit szeretnék nektek megmutatni.


"Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy lány...úgy hívták hogy Gréti...egy nagyon magas toronyba volt bezárva és egyszer jött a szőke (Beni) herceg és csókjával bearanyozta a lány életét..."




Kérlek írjatok Kommenteket, hogy drága barátosném folytassa-e írói tevékenységeit. Ha igen az Ő ötletei a Holly McQueen - Egy farkas történetének a főszálon futó cslekménye lesz! Mindenkinek köszönöm! :)

20. Fejezet - Minden olyan gyorsan történik...

Meghoztam a Frisst! I hope U like it!

Egy erős ütést mértek a tarkómra és én elvesztettem az eszméletemet. Órák hosszat csak a sötétséget láttam magam előtt. Semmi mást. Éreztem, hogy valami meleg folyik végig az arcomon egészen az ajkamig. Éreztem a vér rozsdás és sós ízét. Beleremegett a testem, de a szemem nem tudtam felnyitni. Zsibbadt testtel vártam, hogy valami történjen. Aztán valaki felemelte a karomat, majd leejtette.
-Most mit...mit akarsz vele tenni?-hallottam meg egy lány hangját. Reszketett.
-Megvárom amíg felébred...-mondta halál nyugodtan egy másik hang.
-De...de így gyorsabban végeznél...ellenkezni fog ha felébred...-a lány próbálta valamiről meggyőzni az ismeretlen alakot. Ezt a mondatot egy ördögi nevetés követte.
-Éppen az a lényeg Drága Heidi.-Heidi!!! Ne!!!-kiáltottam magamban.- Hogy ellenkezzen, hogy szenvedjen!-morogta a másik alak.
-Akkor várunk...-adott egy lemondó sóhajt Heidi.


/Néhány óra elteltével/


Nem hallottam semmit, egy szuszogást sem. Úgy gondoltam most van itt az ideje, hogy körülnézzek. Lassan kinyitottam a szemem. Egy sötét alagsorban voltam, csak egy kis ablakon tört be a fény. A sötét sarkokon kívül mindent megvilágított. A falakon szakadt poszterek, a falnak lökve egy kettétört csócsó asztal. Mindent romba döntöttek. Csak egy hatalmas francia ágy maradt épen a szoba másik felében. Szépen lassan feltámaszkodtam. A fejem hasogatott. Az arcomon alvadt vér, a torkom kapart. Egy fájdalmas nyögést adtam ki, amikor megtapintottam azt a pontot a fejemen, ahol eltaláltak. Előkotortam a telefonom a zsebemből és kutatni kezdtem a telefon könyvben. Megtaláltam Jake számát és megnyomta a hívás gombot. Ám mielőtt a fülemhez emelhettem volna valaki megszólalt.
-Látom felébredtél...-kuncogott a férfi, majd kilépett a sötét sarokból. Arcára halványan esett a fény.-Hogy érzed magad Nessie?-vigyorgott.
-Ash!! Te szemét!! Hova hoztál??-a telefon halkan kicsöngött a kezemben. Felpattantam, majd üvölteni kezdtem.-Eressz el te szemét!!!
-Csak miután az enyém lettél!!-nekem ugrott. Megragadta a derekamat és az ágyra dobott. A telefont elejtettem, és kétségbe esett sikoltozásba kezdtem.-Nessie, ah nyugton maradsz nem fog fájni! Annyira!!-kiabálta Ash. Letépte rólam a felsőmet, és csókolgatni kezdett. Én ütöttem, rúgtam, karmoltam. Mindent megtettem amit tudtam. Fölém magasodott, majd lecsapott az ajkaimra. Erőszakkal falta azokat, és én tehetetlen voltam. Hiába, minél jobban ellenkeztem annál erőszakosabb volt. Egy erős rántással letépte rólam a nadrágomat. Felsikoltottam. Lehámozta magáról az ingét, majd a nadrágját. Csak egy bokszer volt rajta. Könnyezni kezdtem. Nem! Nem akarom!! Ekkor kivágódott az ajtó és egy hatalmas vörös farkas rontott be. Megragadta Ash-t és a szoba másik felébe hajította. Majd jött a többi hatalmas állat. Jake!!! Hálás voltam. A vörös farkas odajött és orrával mutatta, hogy üljek fel a hátára. Gyorsan felugrottam, majd kivágtattunk az ajtón egyenesen ki az erdőbe. A ház, ahova be voltam zárva egy erdő közepén terült el. A fák kör formát alkotva vették körbe a házikót. Kívülről egy nagyon kis aranyos kunyhónak tűnt, de belülről egy rém álom volt. Jake csak rohant előre, én pedig erősen kapaszkodtam, hogy ne essek le. Egy ismerős környékre értünk és Jake lassított, majd megállt. Leugrottam a hátáról. Farkasom elrohant, hogy visszaváltozzon. Felismertem a környéket. A Black ház melletti kis erdőben voltunk.Pár másodperc múlva ember alakban tért vissza, egy barna térdnadrágot viselt. Odasietett hozzám és magához ölelt.
-Jól vagy?-suttogta a hajamba.
-Azt hiszem...-mondtam reszketve. Lassan elengedett, és végig nézett rajtam. Elvörösödtem, hiszen csak egy fehérnemű volt rajtam. Kezeimmel eltakartam melleimet, mintha segített volna valamit.
-Jól nézel ki!-nézett újra végig rajtam és egy elégedett mosoly jelent meg az arcán. Még jobban elvörösödtem. Úgy éreztem magam, mint egy rák.-Gyere, menjünk be!-bólintottam, ő átkarolt és bementünk a Black házba. Megkönnyebbültem, mivel Billy nem volt otthon, így nem kellett megmagyarázni, hogy mért vagyok félig meztelen. Leültem a kanapéra, míg Jake kihozott nekem egyet a pólói közül.-Vedd fel! Nehogy megfázz.-adta oda nekem. Gyorsan felvettem. Kicsit nagy volt rám, na jó szinte lógott rajtam a póló. Persze Jake szerint nekem még ez is jól áll. A kanapén ücsörögtünk.
-Jake! Honnan tudtad, hogy hol...?-elcsuklott a hangom, nem tudtam befejezni a mondatot. Bevillant a kép, amikor Ash fölém magasodik és meg akar erőszakolni. Lehajtottam a fejem, hogy Jake ne lássa könnyeimet, melyeket próbáltam visszatartani kisebb-nagyobb sikerrel. Jake kezét az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.
-Nessie, biztos minden rendben??
-Ühüm...-bólintottam.
-Nessie, látom, hogy nem így van! Mit tett veled??
-Majdnem...megerőszakolt....-nyögtem ki. Hallottam, amint Jake morogni kezd. Kezemet végighúztam izmos karján.-Jake...nyugodj meg...nem történt semmi...épp időben érkeztetek...-közelebb húzódtam hozzá. Ajkai rátaláltak az enyémekre. Ismét bevillant az a pillanat, amikor Ash rám mászott, majd megcsókolt. Erőszakosan. Elhúzódtam Jaketől.
-Mi baj?-kérdezte rémülten.
-Jake...nekem ez nem megy....-jelentettem ki félve, mégis komolyan.

Folytatjuk...
Komment!! :))

Sorry

Bocsi mindenki de elszállt a netem. most is egy internetkávézóból írok! szóval valószínűleg (ahogy a szüleim "megjósolták") hétfőn/kedden már lesz net!Szóval amint lesz azonnal felrakom a frisst! mindenkitől még egyszer bocsi!!hozom amint tudom!!
Gréti

19. Fejezet - Az áruló

 Meghoztam az új fejezetet! Bocsi a RENGETEG késésért, de a suli kicsit nehéz.  

I hope U like it! :)

/Nessie szemszöge/
 Már hetek teltek el, mióta Heidiből vámpír lett. Nyugalommal töltött el a gondolat, hogy ő nem bánja, de vajon tényleg így van? Holnap végre iskolába mehetünk, mivel Heidi megtanulta kontrollálni az erejét. Jake is legtöbbször itt van nálunk, de ezen a héten járőrözik. Éppen Carlisle irodájába menet valami furcsaságra bukkantam. Egy levél. A lépcsőn. Az ÉN nevemmel. Felvettem a kis papír borítékot, ám gyorsan el is rejtettem a farmerem zsebébe, mivel Emett vágtatott lefelé a lépcsőn.
-Szia Nessi! Nem jössz vadászni??-csillogott mackó nagybácsim szeme.
-Nem, köszi Emett! Inkább kihagyom!-mosolyogtam, majd kikerültem és folytattam utamat Carlislehoz. Beléptem az irodát és a folyosót elválasztó ajtón. Erős kórházi illat csapott az arcomba. Carlisle az asztalánál ült, elmélyülve egyik könyvében. Lassan lépkedtem közelebb nagyapámhoz, majd leültem a vele szemben lévő székbe. Csendben ültem és vártam,hogy elmondja mit akar. Körbenéztem a hatalmas szobában. A a falat óriási könyvespolcok takarták, amik előtt Carlisle íróasztala állt. A szoba másik fele egy kórházi rendelőre hasonlított.
-Nessie...Heidiről lenne szó...-kezdett bele mély, csöndes hangján, s közben lassan felnézett kopott, régi könyvéből. Nyugtalanul ültem a székben.-Ő nem olyan, mint mi. Vagyis nem teljesen!
-Nem egészen értem miről beszélsz! Nagyapa ha azt akarod, hogy Heidi elmenjen akkor...
-Nem erről van szó...-szakított félbe. Lassan letette a könyvet, felállt és az ablakhoz sétált.-Heidi is vámpír ez igaz. De Ő különleges. A szeme kék és, mint azt te is észre vetted, az átváltozás utáni pár napban sem volt vörös a szeme.-Carlisle hangja halkulni kezdett. Azt mondta Heidi különleges...Ezek szerint én nem vagyok az? Nagyapa szavai egybeolvadtak, semmit nem értettem és nem is érdekelt. Majd újra erősödött a hang. Kezdett valami értelme lenni a mondatnak.-Nos azt szeretném, ha Heidit megtanítanád azokra amiket mi tudunk! 
-Például?-vontam fel a szemöldököm.
-Hogy állat vérrel táplálkozzon...ne fedjen fel minket és...
-Nagyapa! Heidi eddig sem volt átlagos ember! Alak váltó volt, de aztán jött ez az Árny vagy mi a szösz és elvette tőle! Ezért kellett Heidinek vámpírrá változnia....meg az én vérszomjam miatt...-lehajtottam a feje. Fájt az emlék.
-Nessie! Nem a te hibád! Az az lény... ÁLLJ! Árnyat mondtál??-kerekedett el Carlisle szeme, és hangja hirtelen megváltozott. Lassan bólintottam, mire Carlisle hirtelen a könyvespolcnál termett és kutatni kezdett a könyvek között. Úgy gondoltam jobb ha most tovább állok, mielőtt egy repkedő könyve fejbe talál. Kiosontam a dolgozóból és a szobám felé vettem az irányt.


/Másnap/


Reggel korán keltem, ahogy Heidi is. Mikor kikeltem az ágyból már felöltözve állt az ablaknál és nézett kifelé.
-Heidi, minden rendben?-kérdeztem, miközben a ruháimmal a fürdőbe indultam.
-Persze-mondta monoton hangon. Én csak megvontam a vállam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és visszamentem a szobámba. Ledobtam a pizsamámat a ágyra és az asztalomra helyezett levélhez sétáltam. Ez az a levél amit tegnap találtam. Féltem kinyitni, de aztán mégis rászántam magam. Vagyis rászántam volna, ha Heidi nem jelenik meg hirtelen. Gyorsan elrejtettem az íróasztal fiókjába és, mint aki semmit nem csinált az asztalnak támaszkodtam.
-Mehetünk??-nem nézett rám. Szomorkásan a padlót fürkészte.
-Persze! Menjünk, csak elkérem aputól a kocsit!-elindultam az ajtó felé, de Heidi visszafogott.
-Ne! Menjünk futva!-végül rám emelte kék szemét, és keményen megszorította a kezem. Felszisszentem a  fájdalomtól, mire azonnal elengedett.-Bocs.
-ÁÁ semmi baj!!-vigyorogtam.-Nem direkt csináltad!-Elindultunk lefelé a lépcsőn, és mielőtt kimentünk volna az ajtón anyunak megmondtam, hogy futva megyünk és majd suli után jövök. Anya csak bólogatott nyomott egy puszit az arcomra aztán már futottunk is Heidivel az erdőben. Már vagy az út felénél járhattunk, amikor barátnőm hirtelen megtorpant. Visszafutottam hozzá, hogy megtudjam mi történt.
-Heidi! Mi a baj??-tettem a vállára a kezemet. Dühös pillantással jelezte, hogy hagyjam békén, aztán megragadta a karom és átdobott a válla fölött. Az egyik fának ütköztem, és hallottam amint csontjaim fájdalmasan roppannak egyet. Lecsúsztam a fa törzsén és összegörnyedve próbáltam felntápászkódnia  földről.-Heidi! Mi volt ez? Mi bajod van??-felületesen lélegeztem, aztán hallottam amint egy ág reccsen a hátam mögül. Nem Heidi volt, hisz ott állt előttem, hanem...Ash...Gyűlölet söpört végig rajtam. Heidi szánakozva, könnyes szemmel nézett rám.
-Szervusz kincsem!!-simította meg az arcomat Ash.-Hogy vagy manapság?
-Ne érj hozzám te szemét!!!-keltem ki magamból.-Heidi! Miért?? Miért tetted ezt???-üvöltöttem könnyes szemmel. Úgy éreztem ennyi volt. Heidi elárult.
-Nessie...te ezt nem értheted!! Ash segít nekem! Segít, hogy ne legyek kegyetlen vérszívó!!-kiabálta. Megfagyott bennem a vér. "Kegyetlen vérszívó"-csak ez visszhangzott a fejemben.

Remélem nem nagy kérés, de lécci komizzatok!:)  Gréti

Szünetel!

Sziasztok! 
Mint tudjátok holnap megkezdődik az iskola, és rengeteg tanulni valóm lesz! Ezért az oldal pár hónapig szünetel! Nem nyáron vagy tavasszal fogom folytatni, nagy valószínűséggel Október 26.-tól! Mivel rengeteg fellépésem, próbám lesz és még a suli is közre játszik, nem lesz időm fejezetet írni, de ha még is akkor egy egy rész felkerül, de ne várjatok feji özönt! XD Szóval Október 26.-tól újra blogolás!
Gréti

18. Fejezet - Végzetes hiba? /2. rész/

Sziasztok! Most egy kicsit előbb hoztam a frisst, mert nem biztos, hogy a hétvégén fel tudtam volna rakni a búcsú miatt. Na mind 1 remélem tetszik! Puszi

Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Az oldalam szúrt, a levegőt kapkodtam, mire a Cullen házhoz értem. Berontottam az ajtón, és Carlisle dolgozójába futottam. Lefektettem Heidit a kórházi ágyra, és aggódva a kezét fogtam. A szíve utolsó dallamai elhalkultak, légzése abba maradt. Ekkor a nagyapám sietett mellénk.
-Mi történt?-kérdezte orvosi hanglejtéssel, majd amikor meglátta a harapás nyomokat Heidi nyakán, rémült tekintettel rám nézett.-Renesmee...ezt...te....-kérdezte remegő hangon, mire én csak egy aprót bólintottam. Nem bírtam a szemébe nézni, képtelen voltam, mert tudtam, hogy szégyent hoztam a családra. Ittam egy ember véréből, aki mellesleg az egyik legjobb barátom lett. A szemembe könnyek szöktek és próbáltak utat törni maguknak, de magamban tartottam. Nem engedem, hogy bárki sírni lásson. Most nem.-Nessie....Heidi...
-Nem! Az nem lehet! Csak lehet tenni valamit!
-Sajnálom kicsim, de semmit, hacsak...nem lesz...
-vámpír...-fejeztem be a mondatot. Nem akarom elveszíteni. Nem! Ez az egyetlen megoldás...Könnyes szemmel bólintottam, majd Carlisle eltűnt és egy méreggel teli injekciós tűvel tért vissza. A tűt a harapásom nyomába mélyesztette, majd hallottam, amint a tűzes méreg bekerül Heidi testébe. Ez után már nem sokra emlékszem. Csak a fájdalmas sikításokra, melyeket Heidi hallatott, miközben a teste, mint partra vetett hal vonaglott a kórházi ágyon. Nem hagytam magára végig mellette voltam, és fogtam a kezét. Jake azért néha bejött és hozott ételt, és még amire szükségem volt. De én csak néztem barátnőm szenvedését, amit én okoztam neki.


/Heidi szemszöge/
Merültem. Egyre lejjebb öntudtalanságom tengerének legmélyebb zuga felé. A sötétség csak húzott és húzott, mintha soha nem akarna elengedni. A karom, a lábam, a nyakam, az egész testem lángolt. Ordítani akartam, de nem találtam az ajkamat. Némán néztem a sötétséget körülöttem. Csak a sikoltások zaja hallatszik semmi más. Egy nő sikolt, de vajon ki? A lángok ismét elborítottak, de most még tüzesebben szorítottak, magukhoz. Minden egyes pillanatban arra gondoltam, bárcsak meghalnék, bárcsak vége lenne ennek a szenvedésnek. Kiáltani akartam, és hallani Nessie hangját, ahogy megnyugtat, de semmi. Csak a sikolyok, és a mérhetetlen nagy fájdalom, amit a testemben éreztem. Majd a tűz visszavonult a lábamból, és a karomból egyenesen a mellkasomba. Azt hittem itt és most vége van, de hatalmasat tévedtem. A tűz egyenesen a szívembe mart, mint kígyó a zsákmányába, hogy megbénítsa, és felfalja. A tűz most engem akart felfalni. Szépen lassa fogait a szívembe mélyesztette. A mérhetetlen fájdalom a mellkasomban minden egyes pillanatot meghosszabított. Egy másodperc egy egész évnek tűnt. Lassan csillapodott a fájdalom, mire én fáradtan hevertem öntudatlansáom tengermélyén. De ekkor valami éles nyilallást éreztem a szívembe, amire megdermedtem. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, csak fáradtan vártam a halált. Egy életnek tűnő perc alatt éreztem, ahogy megáll a szívem. Majd halálos csend. Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-kérdeztem magamban, bár nagyon is jól tudtam a választ. A szemem nem mertem felnyitni, féltem mindentől ami ott vár. Hiszen tudtam mi lett belőlem, ahogyan azt is, hogy többé nem leszek olyan, mint régen. Végül erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet. Láttam minden egyes porszemet a levegőben, hallottam az erdőben csiripelő madarak hangját, szívdobogását, és szárny csapásait. Minden egyes hang bántotta a fülemet. Mint egy maxra hangosított erősítő a fülem mellett. A szemem még érzékeny volt a fényre, ezért kezemmel kicsit megdörzsöltem, majd újra felnyitottam. A látásom, a hallásom ezerszer jobb, mint eddig volt. Nem csoda, hiszen vámpír lettem. Nem rémültem meg ettől, egyszerűen elfogadtam. Ha így kell élnem hát legyen. De vajon jó leszek-e vámpírnak? És mi van ha nem fogadnak be? Lassan jobbra fordítottam a fejem az ágyon és Nessiet láttam meg, amint édesen alszik az ágy melletti fotelban. Tehát végig itt volt. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. Nessie megmentette az életemet, és ezért örökké hálás leszek neki.