14. fejezet - Alkonyat

-Aha...-mondta Jake, és ismét ajkamat kényeztette. Újra heves csókban forrtunk össze. Nem tettem semmit. Hagytam, hogy eldöntsön a kanapén, és nyakamat kényeztesse csókjaival. Apró sóhajok hagyták el az ajkamat, mire Jake keze derekamról egyre lejjebb vándorolt, majd combomon állapodott meg.
-Jake...-nyögtem. Mire hirtelen felnézett. Tekintetünk összefonódott. Lassan felültem, és közel húzódtam Jacobhoz.- Apa biztosan aggódik....-kezdtem bele, de Jake félbeszakított.
-Haza viszlek....-sóhajtott.
-Neee!-meglepetten nézett rám.-Vagyis...nem maradhatnék? Semmi kedvem haza menni....
-De Edward ideges lesz, és akkor nem engedi, hogy találkozzunk. Ebben biztos vagyok! Habár ennek sem fog örülni...-nézett rám vágyakozva.
-Akkor....mi lenne, ha....-tartottam szünetet.
-Ha? Ha mi?
-Ha te aludnál ott nálunk?-vigyorogtam rá. Nem tűnt rossz ötletnek. Biztos voltam benne, hogy Billy megengedi. Hogy apa? Az már nem biztos....Elbizonytalanodtam.
-Rendben...-halottam meg Jake szavait, így visszatértem a valóságba. Egymásra mosolyogtunk.
-Jake...
-Mi van? Mondd Nessi...-ölelt magához.
-Akkor....mi most...-vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.-Mi most járunk, vagy mi?-kérdeztem, de nem néztem rá. Az arcom már így is lángolt, ha ránéznék akkor fel is robbanna a szégyentől.
-Szeretnéd?
-Mi?-kaptam fel a fejemet, és barátomra néztem.
-Nessie, szeretnél velem járni? Mert én....-és akkor megcsörren a telefon. Jake morgolódott majd felvette. Félig vámpír létemre is hallottam a legkisebb suttogást is, így tudtam ki hívta Jaket. Billy, hogy ott marad Charleinál, mert későn lesz vége a meccsnek. Elmosolyodtam. Hallottam, amint Billy azt mondja:
"-Fiam, ha nem akarsz egyedül maradni otthon, menj át az egyik barátodhoz, vagy akár a Cullenékhez is." Annyira megörültem ennek, hogy akaratom ellenére is vigyorogva felugrottam. Jake jött vissza kaján vigyorral az arcán. Próbáltam leplezni boldogságomat, így felvettem egy közömbös hangot, és hátat fordítottam neki, hogy ne lássa a vigyort az arcomon.
-Ki volt az?-kérdeztem, de Jake tudta, hogy mindent hallottam. Hátulról átölelt, és az arcát a nyakam mélyedésébe rejtette.
-Apa-morogta a bőrömbe....-Menjünk!-Kimentünk a kocsijához, és beültünk.
-Igen...-néztem rá.
-Mit igen?
-Szívesen járnék veled!-azzal mind a ketten elmosolyodtunk. Jake lassan felém hajolt, és pedig felé, és újra forró égető csókját élvezhettem. Lassan elhúzódtunk egymástól, és néztük a naplementét. Alkonyat. Apáék mindig ilyenkor váltak el egymástól, de mi nem. Mi egészen mások vagyunk.


Sajnálom az most rövid lett! De ma este ennyi telt tőlem! Mindenkitől elnézést kérek, de a kövi fejit hosszabbra írom, Ígérem!
Komikat attól még kérek, de ehhez a fejihez nincs megszabva! A hétvégén felrakom a kövit! puszi