13. Fejezet - A CSÓK

Meghoztam a folytatást! Sajnálom, hogy szüneteltettem, de sok volt a dolgom, de most itt van! Remélem tetszik!

Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm. Ash eszméletlenül feküdt a földön, és én a padon ülve figyeltem, ahogyan légzése lassan leáll. Dermedten ültem. Nessie mozdulj már meg!-ordította egy hang a fejemben, de a másik a szívem azt mondja, hogy ÁLLJ! Hogy nem mehetek közelebb. Mégis megtettem. Oda rohantam Ash-hez, és letérdeltem mellé. A légzése teljesen leállt, arca fehérebb volt, mint az enyém, ajka kékellett, és a szíve már egyáltalán nem dobogott. Nem kaptam levegőt, és kezdtem úgy érezni megfulladok. Ám ekkor Ash árnyéka elszökkent mellőle. Ugrottam egyet ijedtemben. Ash árnyéka mozog? Felpattantam és hátrálni kezdtem, majd az erdőbe futottam. Hallottam, hogy valami utánam rohan, majd megragad. Ösztönösen vágtam oda egyet, s mikor elengedett odébb ugrottam és támadó állásba helyeztem testem.

-Áúúú!

-Jake? Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Őrjáraton voltam, amikor észre vettem, hogy félve rohansz az erdőben!-jelentette ki és az állát fogta.

-Óó sajnálom! Nagyon fáj?-léptem hozzá közelebb, és megérintettem az arcát. Valamiféle bizsergést éreztem. Most tudtam mit akarok. Azt akarom, hogy Jake átöleljen, hogy szorosan eggyé olvadjunk, hogy érezzem a közelségét. És abban a pillanatban, mintha kimondtam volna, Jake magához vont, és szorosan átkarolva letérdelt velem a fűbe.-Én igazán sajálom, azt hittem va...valaki más fut mögöttem.....

-Itt van?-ugrott fel hirtelen barátom, és két morgás közt körbepáztázta az erdőt.

-Nem! Csak azt hittem....Jake...Ash...Te jó ég! Ash!-ugrottam fel én is és futottam vissza a játszótér felé. Úgy 10 méterre lehettem a játszótól, mikor kiabálást hallottam.

-Nessie! Nessie! Hova tűntél? Nessie!-ez Ash! De hát az alőbb még...holtan feküdt a földön...Én meg ott hagytam. Szégyelltem magamat, hogy ott mertem hagyni, inkább meg kellett volna védenem. De mit tehettem volna? A válasz: SEMMIT. Kiértem a fák közül, és Ash dühödt pillantásával találtam szembe magam. Hirtelen elhomályosult minden, és én a földre rogytam. Valaki szólongatot.Meddig aludhattam?-Nessie...Nessie...Elmegyek fagyiért és te elájulsz itt nekem!? Nagyon aggódtam!-lassan felnyitottam szemeimet, és Ash arcát látva elfogott a félelem.

-Ööö....sajnálom...én nem emlékszem mi történt.

-Semmi baj...Nyugodj meg!-a félelem egyre jobban tombolt bennem. Minden izmom görcsbe rándult, akárhányszor vissza akartam emlékezni arra, mi is történt.-Fagyit?-dugta az orrom alá a fagylaltot.

-Öhömm....-felültem, elvettem  a fagyit, és kellemesen elfogyasztottuk. Pár perc múlva szakadni kezdett az eső. Én berohantam egy fa alá, ahova épphogy nem esett be . Ash csatlakozott, és kihasználva az alkalmat szorosan nekem simult. Arca lassan közeledett az enyém felé. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ!!-üvöltött bennem egy hang. Próbáltam elfordulni, de lehetetlennek tűnt. Próbáltam balra-jobbra, de semerre. Kapálózásomból Ash azt szűrte le, hogy már alig bírom. De persze nála jó értelemben, míg nálam inkább, hogy hadd szabaduljak ki. Mikor már csak pár milliméter választott el attól, hogy megcsókoljon, hangos morgást hallottam. Szemem szinte kipattant a helyéről, és csak azt láttam, hogy Ash ugrik egyet. Tátott szájjal néztem Ashre, majd arra, aki a fák közül lépkedett elő.

-Jake!-kiáltottam. Ash észrevette milyen boldog vagyok Jake láttán, és neki rohant legjobb barátomnak. Persze ez rossz ötlet volt. Jake egyetlen ütéssel a földre teperte, és  Ash félig eszméletlenül feküdt a földön. Ám ekkor osztálytársam megmozdult. Arcára a mérhetetlen düh és gyűlölet ült ki. Megrémültem. Szemei most vörös színben égtek, pont, mint a sötét alaknak. És ekkor belémhasított a felismerés. Ez az egész végig csak egy játék volt. Csak egy báb voltam, akit kedvére mozgatott. Bedőltem minden egyes mozdulatának, és szavának. Ash volt az. Ő figyel már kiskorom óta, Ő tette tönkre a plüss farkasomat, Ő küldte a gyűrűt, és a leveleket. És Ő volt az, aki üldözött engem, és elfeledtette velem, hogy mi történt. a fejem zsibbadni kezdett a sok emléktől. Könnyek szöktek a szemembe, de nem engedtem, hogy végig follyanak arcomon, most nem. Felületesen vettem a levegőt. Mélyeket szippantottam, hogy ne legyen urrá rajtam a bosszú, amit kiskorom óta rejtegetek. De csak nem sikerült. Mint a vulkánból a magma, úgy tört elő belőlem a vágy, hogy megölhessem. Jake és Ash már nagyban küzdöttek, amikor elordítottam magam.
-Te álnok, szemét! Hogy merted? Hogy merted ezt tenni velem? Én bíztam benned, de te végig csak játszottál velem!!! Mit akarsz tőlem?- Jake meglepődve nézett rám, míg Ash álnok arca égett a gyűlölettől.
-Olyan ostoba vagy Nessie! Olyan hiszékeny és ostoba! Természetesen....
-Az életemet, igaz? Meg akarsz ölni!!!
-Nem teljesen....Inkább meg akarlak jelölni!-vigyorgott rám. Megjelölni? Ha jól tudom lefordítva annyit tesz: szülj nekem gyereket, és örökre az enyém leszel! De én nem teszem meg! Soha!
-Na azt lesheted! Készülj a halálra!!-üvöltöttem, és neki rontottam Ashnek. Éreztem, ahogy az izmaim megfeszülnek, fogaimról az ajkam hátrahúzódik, és vicsorítok. Úgy festettem, mint egy igazi vámpír. Gyors voltam, Ash minden lépését követni tudtam, de ő gyorsabb volt. Minden ütésem, rúgásom, minden ellen, amit tettem eltudott ugrani. aztán egy ütéssel a földre terített. Hallottam egy hatalmas morgást, majd még egyet és egyszerre többet is. Felugrottam, és megfordultam. Hat hatalmas farkassal találtam szembe magam. Itt volt Sam, Quil, Embry, Jared, Paul, és persze Jake is. Aztán csatlakozott, még két farkas Seth és Leah. Mind vicsorítva néztek farkasszemet Ashsel. Majd megindultak felé, kivéve egyet, Jaket. ő odajött hozzám, és az orrával mutatta, hogy másszak fel a hátára. Nem haboztam sokat. Bár aggódtam a farkasokért, tudtam minden rendben lesz velük, és legyőzik Asht. Jake nekiiramodott. Futott, és futott egyre beljebb az erdőben, egészen a Black házig. Leugrottam legjobb barátom hátáról, míg ő a sűrűbe futott átváltozni. Fél perc sem telt el és már ott állt mellettem.
-Menjünk be!-mondta és a bejárat felé terelt.
-Nem lesz baj, hogy nem szóltunk Billynek?-kérdeztem ártatlanul.
-Billy nincs itthon. Charlienál van, és nézik a meccset.-vigyorgott rám, majd bevezetett a házba.-Ülj le, mindjárt hozok valamit inni....-és már el is tűnt a konyhában. Körbe néztem a nappaliban. Nem volt se nagy se kicsit, pont olyan amilyen Billyéknek megfelelő. A Tv mellett két kép volt elhelyezve. Az egyiken Jake kiskorában, a másikon pedig Jake nővére Rachel. amióta Paul és Rachel együtt vannak, sokkal többet látom Jake nővérét. Nagyon aranyos és szép nő.
Leültem a kanapéra, és Paulékra gondoltam. 
-Remélem nem lesz semmi bajuk!
-Ne aggódj Ness, minden rendben lesz! Nem vagyunk puhányok, mint amennyire te gondolod!-mondta Jake, majd a kezembe nyomott, egy teli pohár narancslevet. Kicsit megszaglásztam, majd megkóstoltam a sárga löttyöt, és meglepődtem, hogy mennyire jó íze van. Megdöntöttem a poharat, és az utolsó cseppig ki ittam. Oda fordultam Jakehez, hogy megköszönjem, mire barátom arcán egy kaján vigyor jelent meg.
-Te aztán meg tudod lepni az embert, illetve vérfarkast.-mondta Jake, és kacagott egyet.
-Hát ehhez hozzá kell szoknod, ha velem leszel, mint.....-megakadtam. Nem tudtam folytatni. Azt akartam mondani, mint barátom, de nem tudtam. Gombóc nőtt a torkomba, megrémültem. Nem tudtam pontosan mit érzek. Kavargott a fejemben a barátság, de a szívemben nem csak ez, hanem egy sokkal erősebb kötelék.
-Mint mi, Nessie?-nézett rám kíváncsian, majd mikor látta kétségbeesett arcomat hangulata megváltozott. Komoly volt. Minden érzése, kiült az arcára. Az aggódás, a figyelem, a törődés, a....szerelem? Meghökkenve néztem farkasszemet Jakkel. Arca lassan közeledett az enyémhez. Ajka csak pár centire volt az enyémtől. Habozott, nem tudta, hogy reagálok majd, ahogy én sem. Most mi legyen? A múltkor elkerültem ezt a fázis, pedig ínyemre volt. De most mit tegyek? Elhajoljak, vagy tegyem meg azt amire már hetek óta vágyok. Az első csókom. Neki adnám az elsőt? Igen. Neki adnám akár a századikat is, mert... mert.... Szeretem! Igen! Szerelmes vagyok Jacob Blackbe! De nem tudom, hogy kell....még soha nem csókolóztam. Egy pillanatra meginogtam, amit Jake is észrevett és egy kicsit eltávolodott tőle. De újra erőt vett rajtam a szenvedély és a vágy. Jacob újra közel hajolt, ajkain már majdnem összeértek, mikor ismét habozott, nem tudta mit tegyen, de én igen. A tudás hirtelen tört utat magának, így én Jakehez hajoltam, és ajkamat az övéhez érintettem. Ereimben lüktetett a vér, szívem ki akart ugrani a helyéről, nem bírtam tovább magammal, elvesztettem az uralmat a testem felett. Ajkaink lágy táncot jártak, majd vágyaktól izzóan egyre követelőzőbbek lettek. Karomat a nyaka köré fontam, és hozzá simultam Jakehez. Jake egyik keze a csípőmet, másik a hátamat kényeztette. A bőröm bizsergett ahol Jake megérintette, de élvetem a közelségét  Majd mikor nyelve szabad utat kapott a számba, a szenvedély a tetőfokára ért. Most szó szerint egyszerre izzott és vibrált  köröttünk a levegő. Ajkain csak néhány másodpercre váltak szét levegő hiány miatt, de utána újból egybe forrtunk. Így csókolóztunk egész addig, amíg én hülye módon meg nem szólaltam.
-Haza kell mennem....




Folytatjuk....

Remélem tetszett, írjatok komikat! 5 komi a min. de örülnék ha többet kapnék ;) és mielőbb, mert már le akarom írni a kövi fejezetet! (5 komi és jön) puszi