Sorry

Bocsi mindenki de elszállt a netem. most is egy internetkávézóból írok! szóval valószínűleg (ahogy a szüleim "megjósolták") hétfőn/kedden már lesz net!Szóval amint lesz azonnal felrakom a frisst! mindenkitől még egyszer bocsi!!hozom amint tudom!!
Gréti

19. Fejezet - Az áruló

 Meghoztam az új fejezetet! Bocsi a RENGETEG késésért, de a suli kicsit nehéz.  

I hope U like it! :)

/Nessie szemszöge/
 Már hetek teltek el, mióta Heidiből vámpír lett. Nyugalommal töltött el a gondolat, hogy ő nem bánja, de vajon tényleg így van? Holnap végre iskolába mehetünk, mivel Heidi megtanulta kontrollálni az erejét. Jake is legtöbbször itt van nálunk, de ezen a héten járőrözik. Éppen Carlisle irodájába menet valami furcsaságra bukkantam. Egy levél. A lépcsőn. Az ÉN nevemmel. Felvettem a kis papír borítékot, ám gyorsan el is rejtettem a farmerem zsebébe, mivel Emett vágtatott lefelé a lépcsőn.
-Szia Nessi! Nem jössz vadászni??-csillogott mackó nagybácsim szeme.
-Nem, köszi Emett! Inkább kihagyom!-mosolyogtam, majd kikerültem és folytattam utamat Carlislehoz. Beléptem az irodát és a folyosót elválasztó ajtón. Erős kórházi illat csapott az arcomba. Carlisle az asztalánál ült, elmélyülve egyik könyvében. Lassan lépkedtem közelebb nagyapámhoz, majd leültem a vele szemben lévő székbe. Csendben ültem és vártam,hogy elmondja mit akar. Körbenéztem a hatalmas szobában. A a falat óriási könyvespolcok takarták, amik előtt Carlisle íróasztala állt. A szoba másik fele egy kórházi rendelőre hasonlított.
-Nessie...Heidiről lenne szó...-kezdett bele mély, csöndes hangján, s közben lassan felnézett kopott, régi könyvéből. Nyugtalanul ültem a székben.-Ő nem olyan, mint mi. Vagyis nem teljesen!
-Nem egészen értem miről beszélsz! Nagyapa ha azt akarod, hogy Heidi elmenjen akkor...
-Nem erről van szó...-szakított félbe. Lassan letette a könyvet, felállt és az ablakhoz sétált.-Heidi is vámpír ez igaz. De Ő különleges. A szeme kék és, mint azt te is észre vetted, az átváltozás utáni pár napban sem volt vörös a szeme.-Carlisle hangja halkulni kezdett. Azt mondta Heidi különleges...Ezek szerint én nem vagyok az? Nagyapa szavai egybeolvadtak, semmit nem értettem és nem is érdekelt. Majd újra erősödött a hang. Kezdett valami értelme lenni a mondatnak.-Nos azt szeretném, ha Heidit megtanítanád azokra amiket mi tudunk! 
-Például?-vontam fel a szemöldököm.
-Hogy állat vérrel táplálkozzon...ne fedjen fel minket és...
-Nagyapa! Heidi eddig sem volt átlagos ember! Alak váltó volt, de aztán jött ez az Árny vagy mi a szösz és elvette tőle! Ezért kellett Heidinek vámpírrá változnia....meg az én vérszomjam miatt...-lehajtottam a feje. Fájt az emlék.
-Nessie! Nem a te hibád! Az az lény... ÁLLJ! Árnyat mondtál??-kerekedett el Carlisle szeme, és hangja hirtelen megváltozott. Lassan bólintottam, mire Carlisle hirtelen a könyvespolcnál termett és kutatni kezdett a könyvek között. Úgy gondoltam jobb ha most tovább állok, mielőtt egy repkedő könyve fejbe talál. Kiosontam a dolgozóból és a szobám felé vettem az irányt.


/Másnap/


Reggel korán keltem, ahogy Heidi is. Mikor kikeltem az ágyból már felöltözve állt az ablaknál és nézett kifelé.
-Heidi, minden rendben?-kérdeztem, miközben a ruháimmal a fürdőbe indultam.
-Persze-mondta monoton hangon. Én csak megvontam a vállam és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben, és visszamentem a szobámba. Ledobtam a pizsamámat a ágyra és az asztalomra helyezett levélhez sétáltam. Ez az a levél amit tegnap találtam. Féltem kinyitni, de aztán mégis rászántam magam. Vagyis rászántam volna, ha Heidi nem jelenik meg hirtelen. Gyorsan elrejtettem az íróasztal fiókjába és, mint aki semmit nem csinált az asztalnak támaszkodtam.
-Mehetünk??-nem nézett rám. Szomorkásan a padlót fürkészte.
-Persze! Menjünk, csak elkérem aputól a kocsit!-elindultam az ajtó felé, de Heidi visszafogott.
-Ne! Menjünk futva!-végül rám emelte kék szemét, és keményen megszorította a kezem. Felszisszentem a  fájdalomtól, mire azonnal elengedett.-Bocs.
-ÁÁ semmi baj!!-vigyorogtam.-Nem direkt csináltad!-Elindultunk lefelé a lépcsőn, és mielőtt kimentünk volna az ajtón anyunak megmondtam, hogy futva megyünk és majd suli után jövök. Anya csak bólogatott nyomott egy puszit az arcomra aztán már futottunk is Heidivel az erdőben. Már vagy az út felénél járhattunk, amikor barátnőm hirtelen megtorpant. Visszafutottam hozzá, hogy megtudjam mi történt.
-Heidi! Mi a baj??-tettem a vállára a kezemet. Dühös pillantással jelezte, hogy hagyjam békén, aztán megragadta a karom és átdobott a válla fölött. Az egyik fának ütköztem, és hallottam amint csontjaim fájdalmasan roppannak egyet. Lecsúsztam a fa törzsén és összegörnyedve próbáltam felntápászkódnia  földről.-Heidi! Mi volt ez? Mi bajod van??-felületesen lélegeztem, aztán hallottam amint egy ág reccsen a hátam mögül. Nem Heidi volt, hisz ott állt előttem, hanem...Ash...Gyűlölet söpört végig rajtam. Heidi szánakozva, könnyes szemmel nézett rám.
-Szervusz kincsem!!-simította meg az arcomat Ash.-Hogy vagy manapság?
-Ne érj hozzám te szemét!!!-keltem ki magamból.-Heidi! Miért?? Miért tetted ezt???-üvöltöttem könnyes szemmel. Úgy éreztem ennyi volt. Heidi elárult.
-Nessie...te ezt nem értheted!! Ash segít nekem! Segít, hogy ne legyek kegyetlen vérszívó!!-kiabálta. Megfagyott bennem a vér. "Kegyetlen vérszívó"-csak ez visszhangzott a fejemben.

Remélem nem nagy kérés, de lécci komizzatok!:)  Gréti

Szünetel!

Sziasztok! 
Mint tudjátok holnap megkezdődik az iskola, és rengeteg tanulni valóm lesz! Ezért az oldal pár hónapig szünetel! Nem nyáron vagy tavasszal fogom folytatni, nagy valószínűséggel Október 26.-tól! Mivel rengeteg fellépésem, próbám lesz és még a suli is közre játszik, nem lesz időm fejezetet írni, de ha még is akkor egy egy rész felkerül, de ne várjatok feji özönt! XD Szóval Október 26.-tól újra blogolás!
Gréti

18. Fejezet - Végzetes hiba? /2. rész/

Sziasztok! Most egy kicsit előbb hoztam a frisst, mert nem biztos, hogy a hétvégén fel tudtam volna rakni a búcsú miatt. Na mind 1 remélem tetszik! Puszi

Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Az oldalam szúrt, a levegőt kapkodtam, mire a Cullen házhoz értem. Berontottam az ajtón, és Carlisle dolgozójába futottam. Lefektettem Heidit a kórházi ágyra, és aggódva a kezét fogtam. A szíve utolsó dallamai elhalkultak, légzése abba maradt. Ekkor a nagyapám sietett mellénk.
-Mi történt?-kérdezte orvosi hanglejtéssel, majd amikor meglátta a harapás nyomokat Heidi nyakán, rémült tekintettel rám nézett.-Renesmee...ezt...te....-kérdezte remegő hangon, mire én csak egy aprót bólintottam. Nem bírtam a szemébe nézni, képtelen voltam, mert tudtam, hogy szégyent hoztam a családra. Ittam egy ember véréből, aki mellesleg az egyik legjobb barátom lett. A szemembe könnyek szöktek és próbáltak utat törni maguknak, de magamban tartottam. Nem engedem, hogy bárki sírni lásson. Most nem.-Nessie....Heidi...
-Nem! Az nem lehet! Csak lehet tenni valamit!
-Sajnálom kicsim, de semmit, hacsak...nem lesz...
-vámpír...-fejeztem be a mondatot. Nem akarom elveszíteni. Nem! Ez az egyetlen megoldás...Könnyes szemmel bólintottam, majd Carlisle eltűnt és egy méreggel teli injekciós tűvel tért vissza. A tűt a harapásom nyomába mélyesztette, majd hallottam, amint a tűzes méreg bekerül Heidi testébe. Ez után már nem sokra emlékszem. Csak a fájdalmas sikításokra, melyeket Heidi hallatott, miközben a teste, mint partra vetett hal vonaglott a kórházi ágyon. Nem hagytam magára végig mellette voltam, és fogtam a kezét. Jake azért néha bejött és hozott ételt, és még amire szükségem volt. De én csak néztem barátnőm szenvedését, amit én okoztam neki.


/Heidi szemszöge/
Merültem. Egyre lejjebb öntudtalanságom tengerének legmélyebb zuga felé. A sötétség csak húzott és húzott, mintha soha nem akarna elengedni. A karom, a lábam, a nyakam, az egész testem lángolt. Ordítani akartam, de nem találtam az ajkamat. Némán néztem a sötétséget körülöttem. Csak a sikoltások zaja hallatszik semmi más. Egy nő sikolt, de vajon ki? A lángok ismét elborítottak, de most még tüzesebben szorítottak, magukhoz. Minden egyes pillanatban arra gondoltam, bárcsak meghalnék, bárcsak vége lenne ennek a szenvedésnek. Kiáltani akartam, és hallani Nessie hangját, ahogy megnyugtat, de semmi. Csak a sikolyok, és a mérhetetlen nagy fájdalom, amit a testemben éreztem. Majd a tűz visszavonult a lábamból, és a karomból egyenesen a mellkasomba. Azt hittem itt és most vége van, de hatalmasat tévedtem. A tűz egyenesen a szívembe mart, mint kígyó a zsákmányába, hogy megbénítsa, és felfalja. A tűz most engem akart felfalni. Szépen lassa fogait a szívembe mélyesztette. A mérhetetlen fájdalom a mellkasomban minden egyes pillanatot meghosszabított. Egy másodperc egy egész évnek tűnt. Lassan csillapodott a fájdalom, mire én fáradtan hevertem öntudatlansáom tengermélyén. De ekkor valami éles nyilallást éreztem a szívembe, amire megdermedtem. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, csak fáradtan vártam a halált. Egy életnek tűnő perc alatt éreztem, ahogy megáll a szívem. Majd halálos csend. Hogy lehet, hogy nem haltam meg?-kérdeztem magamban, bár nagyon is jól tudtam a választ. A szemem nem mertem felnyitni, féltem mindentől ami ott vár. Hiszen tudtam mi lett belőlem, ahogyan azt is, hogy többé nem leszek olyan, mint régen. Végül erőt vettem magamon, és kinyitottam a szememet. Láttam minden egyes porszemet a levegőben, hallottam az erdőben csiripelő madarak hangját, szívdobogását, és szárny csapásait. Minden egyes hang bántotta a fülemet. Mint egy maxra hangosított erősítő a fülem mellett. A szemem még érzékeny volt a fényre, ezért kezemmel kicsit megdörzsöltem, majd újra felnyitottam. A látásom, a hallásom ezerszer jobb, mint eddig volt. Nem csoda, hiszen vámpír lettem. Nem rémültem meg ettől, egyszerűen elfogadtam. Ha így kell élnem hát legyen. De vajon jó leszek-e vámpírnak? És mi van ha nem fogadnak be? Lassan jobbra fordítottam a fejem az ágyon és Nessiet láttam meg, amint édesen alszik az ágy melletti fotelban. Tehát végig itt volt. Abban a pillanatban minden kételyem elszállt. Nessie megmentette az életemet, és ezért örökké hálás leszek neki.

18. Fejezet - Végzetes hiba?/1.rész/

/Nessie szemszöge/
Éppen rohantam haza fele az erdőben, amikor sírásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang, ezért egyre közeledtem hozzá. A sűrű bokrok között megláttam Heidit. Ledermedve láttam, hogy Heidi ruhája darabokban, ráadásul barátnőmnek, több nyílt sebe is van.
-Heidi!-kiáltottam, és már ott is voltam mellette. Letérdeltem, és magamhoz öleltem.
-Nessie!-bújt hozzám, én pedig átkaroltam. Aztán valami édeskés illat csapta meg az arcomat. Heidiből áradt. A nyakára néztem. Egy vágott seb, és a vér, mint kis patak csordogált lefele a nyakán. Édeskés illata vonzott engem.  Torkomat kaparta a szomjúság olyasmi iránt, amit már rég nem kóstoltam. Ember vért.
-Heidi....mi történt....-mondta levegő vétel nélkül. Bár nekem egy kicsit rosszabb, mert nem tudom örökké visszatartani, hiszen csak félig vagyok vámpír és az emberi énemnek szüksége van az oxigénre. 
-Ash...és...aztán...elvette...elvette tőlem...az életemet...nem...vagyok...más...mint....mint....egy...halandó-zokogott. Tehát ezért érzem azt a mérhetetlen vágyat a vére után! Mert ember. Nem bírtam tovább kapkodtam a  levegő után. Ezzel is egy baj volt. Újra megéreztem azt az édeskés illatot. Az mutató ujjamat végig húztam az egyik nyílt sebén. Az ujjamon most egy piros vércsepp volt, melyet egy ideig csak nézegettem. Oldalra döntött fejjel figyeltem ahogy lassan, akárcsak a könny végig folyik az ujjamon, majd a tenyeremben megáll. Vágytam rá, hogy megízlelhessem azt a csodát, hogy végre olthassam szomjamat. Csak ez függött a szemem előtt: VÉR VÉR VÉR!!!! Nyelvemmel, érzékien lenyaltam az ujjamon maradt vért, majd újra a nyílt seben húztam végig, és ismét megkóstoltam. Tökéletes!-gondoltam magamban. Lassan Heidi nyaka felé hajoltam, hogy belemélyesszem szemfogaimat, a mikor egy hang kiáltott a fejemben: HAGYD ABBA! EZ NEM TE VAGY!!!! De figyelmen kívül hagytam. A torkomból egy halk morgás tört elő, majd fogaimat Heidi húsába mélyesztettem. Lassan elkezdtem szívni a vérét, miközben barátnőm felsikoltott a fájdalomtól. Próbált szabadulni az ölelésemből, rúgott, ütött, kapálózott, minden csinált, de egyik sem hatott. Vámpír erőm előtört, és egyre csak kívánta Heidi vérét. A zamatos vér lassan végig folyt torkomon, ezzel megbizsergetve egész testem. Úgy éreztem erőre kapok, és nem akartam megállni. Egyre jobban szívtam Heidi nyakát, amikor valaki hátulról megragadott, és eldobott. Heidi  ájultan zuhant a földre, ajkai kék színben pompáztak, bőre szürke és áttetsző, és a nyakán egy harapásnyom, melyből a firss vér csordogál. Az egész arcom tiszta vér, lassan érzékien letöröltem, majd beszívtam édes illatát. De én csak néztem zsákmányom, le sem vettem róla a tekintetemet, mígnem egy hatalmas vöröses barna farkas nem lépett elém. Szemében a fájdalom, az aggódás, és a szerelem mutatkozott. De nem érdekelt, csak a vér az ami vonzott, semmi más. A vér által szerzett erőm egyre erősödött, és azt kívántam, bárcsak még többet kapnék. Gyorsaságom bevetve Heidi mellet voltam ismét, fogaim éppen a nyakát érintették, amikor a farkas ellökött, és rám morgott. Élén gyűlölködő morgás tört ki belőlem.
-Tűnj el az utamból, te korcs!-morogtam. És nekilódultam. A farkas az utamat állta így nem volt mást tenni. Egy jól irányított mozdulattal, nekilöktem az egyik fának, de egy másik ugyanezt tette velem. Hányan vannak? Ugrottam fel, és támadó állásban körbenéztem. 1 2 3 4 5 6 7 8 9....9 farkas. Ennyivel is simán elbírok. Érzetem, hogy gyengülni kezdek. Se szó se beszéd tudtam mi kell nekem. Lassan tettem egy lépést Heidi fele, mire a vöröses barna farkas leterített. Két hatalmas mancsa a kezeimet fogta le, szemei  bocsánatkérőek. 
-Jake....-suttogtam.-Mi mi történt?-a fejemet pont Heidi felé fordítottam.-Ne...ne....ne...!!!!-kiabáltam. Jake tudta, hogy most már magamnál vagyok, ezért eleresztett. Odafutottam Heidihez és magamhoz öleltem.-Annyira sajnálom....én....-a könnyeim utat törtek maguknak. Zokogtam. Carlisle. Felkaptam Heidit, és a Cullen ház fele kezdtem rohanni, mögöttem pedig a 9 farkas. Nem tudtam, hogy most mi lesz. Végzetes hibát követtem el! Akármit tesznek velem a farkasok, megérdemlem. Bántottam a barátnőmet, és még Jeket is. Nem érdemlem meg, hogy éljek! Itt kell hagynom őket, hogy ne tegyek tönkre újra mindent! Ez az egyetlen megoldás....


FOLYTATJUK...

17. Fejezet - Pizsama Party

 /Jacob szemszöge/
Nessie mindent elmondott nekem a buliról. Na és persze ki szervezi? Az a mindenlében kanál, energiabomba Alice. Megfordult a fejemben, hogy talán nem kéne lemenni a partra, de aztán mégis rászántam magam. Csak néhány percbe telt és már a parton is voltunk. A parton egy hatalmas pavilon lett felállítva. Nessievel kézenfogva sétáltunk egészen Alicékhez. Jared és Embry futottak vigyorogva hozzánk. Gratuláltak Nessienek és nekem. Ördögien vigyorogtak rám, ami azt jelenti, tudnak mindent. Persze ez nem volt kérdés, hisz minden látnak, és éreznek ami a fejemben történik. Látták az első csókunkat Nessievel, a tegnap estét. Minden egyes pillanatot. Lassacskán szállingóztak az emberek a buliba. Egy hosszú barna hajú lány boldogan ugrándozva ment oda Nessiehez.
-Jaj Nessie, annyira örülök, hogy meghívtál!-ölelte meg, szerelmem pedig boldogan ölelt vissza.
-Én is örülök, hogy eljöttél! Remélem jól fogod érezni magad!-mondta azzal beszélgetésbe elegyedtek. Alice és Jasper voltak a felügyelők-úgymond- de ahogy láttam ők is élvezik a bulit. Jasper persze vigyázott a kajára, és ha egy falkabeli is többet evett a kelleténél, annak a fejére sózott egyet, na persze csak diszkréten.
-Te Jake! Ki az a csaj ott Nessievel?-biccentett a fejével Heidi felé Jared.
-Óó...ő Nessie egyik barátnője, a suliból....asszem együtt járnak bioszra, vagy mit tudom én...-mondtam.-Mért? Bejön?
-Csinos....de....nem is tudom....
-Beszélj vele!
-Nem!-fordult vissza Sethékhez.
-Mi van haver beijedtél? Hé srácok a falkában van egy nyúl is!-viccelődtem, mire Jared dühösen a vállamba bokszolt.
-Ez nem vicces, és nem vagyok nyúl! Majd táncolni hívom!-tette karba a kezét.
-Akkor itt az ideje! Van zene!-mondta Seth, aki eddig egy árva szót sem szólt.-Te Jake! Nem baj, ha elhívom Nessiet táncolni!
-Dehogy haver, menj csak!-kacsintottam. Seth elment, hogy felkérje Nessiet táncolni, épp ahogy Jared Heidit. Egy lassú szám ment. Nessie és Seth beszélgettek. Set persze megint vörös lett, mint a rák. De ez így is volt mindig, ha egy csajjal beszélt, vagy táncolt. Nessie arca sugárzott a boldogságtól, ugyanakkor valami zavarta. Szemében a zavarodottság tükröződött. Amint vége lett a számnak, Nessie megköszönte Sethnek a táncot, és Heidi után kutatott.
-Nem rég ment el sétálni....-mondtam miközben átöleltem Nessie derekát, így húzva őt közelebb magamhoz.
-Kivel?
-Jareddel....nagyon furán viselkedik a srác...
-Nem csak ő....-mondta. Ezen egy kicsit elgondolkoztam. Vajon ezt most  Heidire értette? Van valai különös abban a lányban. Már a szemében is. Na mind egy. Alicenek köszönhetően a parton aludtunk, mivel az idegesítő energiabomba és halálnyugodt társa -komolyan néha az idegemre megy a nyugottságával- lecsatolható függönyöket szereltek a pavilonra. Az egész hely elég volt 10 embernek, de talán még többen is elfértünk volna. Jared és Heidi jóban lettek. Egymás mellé feküdtek, és az este még egy kicsit hablatyoltak. Nessie a karjaimban aludt el, és rám is gyorsan rám talált az álom. Érdekes este volt, túl gyorsan eltelt, de megérte, mert mindenki jól szórakozott. Másnap reggel, mint mindenki más jó későn ébredtem. A parton már el volt pakolva, és Nessie és Alice már a reggelin ügyködött. Mindenki derűs arccal ébredt, főleg Heidi és Jared. Tegnap este túl gyorsan aludtam el, így nem hallottam mi van kettejük között. Reggeli után, mindeki haza indult. Kivéve a falkát Alicet, Jaspert, és Nessiet. Jared és Heidi öleléssel köszöntek el egymástól, amire az egész falka szeme kikerekedett. Na egy estére haggyuk magára a srácot, és becsajozik! Na nem baj!
-Hé Jared! Mi történt az este?-édeklődtem falkatársamtól.
-Haver! Ma délután találkozunk! Olyan csodálatos ez a lány! Ahogy beszél, ahogy nevet, és....
-És... ő a bevésődésed!
-Ig...Mi?-akadt meg. Nem bírtam ki. Ezen a reakción röhögnöm kellett.
-Haver ne vágj már ilyen képet! Bevésődtél!-röhögtem.
-Ki vésődött be kibe?-kérdezte szerelmem és átkarolta a derekam. Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Mire szerelmem elpirult.
-Jared, méghozzá a legjobb barátnődbe Heidibe!
-Mii?-vigyorgott.-De aranyos....-ölelte meg Nessie Jaredet. Barátom is magáhozhúzta Nessiet, és kinyújtotta a nyelvét.
-Ezt neked haver, még a csajod is elhagy!!-viccelődött. Most mind a hárman nevetésben törtünk ki.
-És mikor találkoztok??-Nessie nagyon ráállt a témára. Gondolom szeretné ha a barátnője boldog lenne.
-Ma délután!-válaszolt diadalmasan Jared.
-Akkor  megkeresem és kifaggatom! Na meg felkészítem a randitokra!-odajött hozzám szerelmem és ajkát az enyémre nyomta. Lágy csókja mézédes volt, de cak egy röpke pillanatig tartott. Mikor ajkai elváltak enyémektől, nem bírtam, többet akartam, ezért visszahúztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Srácok! oké, hogy együtt vagytok, de nem előttem, oké?-tetette a hányingert Jared. Nessie még egy puszit lehetl számra, és futott is az erdőbe. Csak néztem ahogy szerelemm lassan eltűnik a rengetegben.

ÚJ BLOG!

Sziasztok!
Bele kezdtem egy új blogba! Persze mind a 2-t írom majd, de valószínűleg a másikkal többet foglalkozok majd, még nem tudom! Szóval a lényeg: Új blogom van és szeretném ha benéznétek!
http://elveszettsziv-fanfic.blogspot.com/
Remélem tetszik majd a történet! És olvassátok majd!
puszi Gréti