11. Fejezet - Egy őrült nap 1. rész

Esme nagyival megálltunk Forks egyetlen fagyizója előtt, ahol néhány idegen fiú bolondozott. Tétován kiszálltam Rose piros BMW-jéből, és az ajtó felé igyekeztem. Nem túl halk füttyentéseket hallottam. Ez nem nekem szól!-gondoltam magamban, de azért megfordultam. Az egyik srác azt mutatta, hogy hívjam fel?? De kedves...khm...Gúnyosan mosolyogtam egyet, majd besétáltam Esme után.

-Mit kérsz Renesmee?-nézett rám kerek szemekkel pót anyám.

-Hmmm....-Végig néztem mit lehet kapni, de egyik sem nyerte el a tetszésemet.-Hmm...

-Most akkor hümmögsz ahelyett, hogy választanál?-vonta fel mindkét szemöldökét.

-Nem igazán kívánom a fagyit....-motyogtam magam elé.-Inkább egy kólát kérek!-mutattam az italokra.

-Rendben...-sóhajtott nagyi, majd a pulthoz sétált. Én leültem az egyik asztalhoz, kinéztem az ablakon, és néztem az örökké felhőbe burkolt eget.-Tessék, a kólád!-tette le elém Esme. Biccentettem majd mit sem törődve az itallal tovább fürkésztem a külvilágot. A sötétszürke felhők eltakarták a napot, amely (ahogy mondani szokták) a reményt hozza el a szívünkbe, hogy van másik út....Vagy valami ilyasmi. Belekortyoltam a kólába, és Esmére pillantottam.

-Nagyi...-kezdtem bele halkan.

-Tessék!

-Van egy lány az iskolában, és egy fiú elhívta randizni....-ennél a szónál kissé rosszul éreztem magamat, mintha nem lenne helyes, az amit tenni készülök pénteken.-....de ő attól fél hogy a szülei nem engedik el. Mit tegyen, hogy mégis?

-Nessie, az a lány éppenséggel nem te vagy?

-Nem!-vágtam rá hirtelen, és ijedten felkaptam a fejemet.-De...igen...

-Nos, Nessie...majd meglátjuk hogy alakul, ha az az alak nem jelenik meg, meddig is?

-Péntek!

-Péntekig akkor rábeszéljük Belláékat, hogy engedjenek el....-mosolygott.

-Köszönöm!-öleltem magamhoz.-Mehetünk?

-Hová? Csak nem haza akarsz menni?

-De! Úgy volt, hogy Jakkel tanulunk holnapra....

-Akkor siessünk ne várassuk meg!-és azzal a lendülettel felálltunk, és indultunk a kocsihoz. Bepattantam a BMW-be, Esme beindította a motort és pár perc alatt már a Cullen ház előtt álltunk. Befutottam a táskámmal a házba, mindenkinek nyomtam az arcára egy puszit, még Jakenek is, akit észre sem vettem. Csak egy gyors puszit kapott és már futottam is fel az emeletre. A szobámba ért utol az eszem. Eddigi életemben még soha de soha nem adtam puszit Jakenek. Na mostanra már biztos, hogy Emett röhög ezen és kitárgyal mindent. Kopogtattak. Ijedtemben megpördültem, és nem tudom miért, de támadó állásba helyezkedtem. Mikor megláttam ki támaszkodik az ajtókeretnek, kiegyenesedtem, és egy icipicit zavarba jöttem.

-Szia.

-Köszönöm.

-Mit is?-néztem barátomra.

-Hmmm azt a puszit, igazán jól esett!-arcára kaján vigyor ült ki, amin nekem mosolyognom kellett.

-Ja! Hogy az! Az egy apró félreértés volt semmi más, nem is akartam neked puszit adni, mert én....De talán ez nem is érdekel....-halkultam el.

-Nessie, mi van veled?

-Velem? Igazán semmi!-Miért érzem úgy, hogy remeg a lábam?-kérdeztem magamtól, de még ezer és ezer kérdés tolongott bennem. Az ágyamhoz sétáltam és leültem.-Akkor tanulunk végre?-tereltem el a szót.

-Aha! Vágjunk bele!.lelkesedett Jake.

Fél óra múlva

-ÁÁÁ Nessie! Én ezt nem bírom tovább! Hagyjuk abba!-könyörgött Jake.

-Jake, most meg mi bajod? A fizikánál nem voltál ilyen!

-De ez BIOLÓGIA! És éppen ezek a fázis izék vannak! Egyáltalán nem értem!

-Jajj ne nyavajogj már! Csak 5 percet kérek!-mondtam, azzal átfutottam egyszer a szememmel a könyvet.-Kész is! Megtanultam!-vigyorogtam.

-Ez nem volt 5 perc...-mondta nagyot mondóan.

-Jó, ha gondolod kezdhetjük előről is, de akkor....

-Ne! Vagyis nem kell! Azt hiszem értem!-nem bírtam ki. Elnevettem magam Jake szánalmas arcán, majd egy puszit nyomtam arra. Nem csak Jake lepődött meg az előbb történteken, de még én is ledermedtem. Jake arca lassan közeledett.-Öööö....van még valami?-fordultam el.

-Nem hiszem...-mondta zavartan. Felfeküdt az ágyamra, és a plafont vizsgálgatta. Én az ablakhoz sétáltam, és az erdőt kutattam. Hátha látok valami érdekeset, ami eltereli a gondolataimat Jakeről. Majdnem meg-megcsókolt!-pánikoltam magamban. Bár lehet, hogy csak képzelődök!-nyugtattam magamat. Hirtelen egy ismerős árnyék jelent meg az ablakom alatt. Bár szemei pirosan égtek, mégis olyan ismerősek voltak, mintha láttam volna már csak barnában. És a mosoly is ismerős volt, az az apró mégis érzelmekkel teli mosoly. Azt is láttam valahol. És akkor beugrott. Én ismerem őt.

-Nessie...beszélnünk kell.-szakított félbe Jake. Megfordultam és elvesztem Jake sötét tekintetében.-Én...

-Igen?...-És hirtelen apa rontott be, őrjöngve a szobába.

-Jacob! Beszélnünk kell!-sziszegte. EZ EGY ŐRÜLT NAPSZÖRNYŰ!

                                                

                                                          * * * * * * * * * *

/Edward szemszöge/

 Nessie rohant be hirtelen az ajtón, és mindegyikőnk arcára nyomott egy puszit, még Jacobéra is. Meglepetten meredtem Jacobra. 'Na ez meglepett!'-hallottam meg Jake gondolatait, aki hirtelen mintha szóltak volna elindult Nessie után. 

-Hát ez meg....-indultam volna az emeletre utánuk, de Bella megállított.

-Drágám, nem lesz semmi baj! Nem mondja el...-lehelt egy apró csókot ajkamra feleségem. Kábultan álltam Bellával szemben, s mire feleszméltem nem volt rajtunk kívül senki a szobában.

-És ha...

-Tudni fogsz róla.-simított végig arcomon kedvesem.

-Ugye tudod, hogy ezzel veszel le a lábamról...-villantottam rá féloldalas mosolyomat.

-Most már tudom.-csókolt meg gyengéden. Tudom nem volt illendő, de annyira vágytam rá, annyira érezni akartam, hogy nem bírtam magammal. Ajkaim követelőzőbbek lettek, és ahogy gondoltam Bella viszonozta csókomat. Ajkaink vad táncot jártak, ki tudja mennyi ideig, amikor meghallottam Jacob hangos gondolatait. 'Majdnem megcsókoltam! Te jó ég! Ezt nem szabad! De el kell mondanom neki! Igen! Most kell elmondanom!' Most valósággal őrjöngtem. Lassan és gyengéden eltoltam magamtól szerelmemet.

-Edward mi történt?-kérdezte aggódva Bella.

-Jake el akarja neki mondani!-abban a pillanatban felrohantam a szobába, és még időben rontottam be.-Jacob! Beszélnünk kell!-sziszegtem a fogaim közt.

KOMIKAT KÉREK!