12. Fejezet - A randi

Az idő mintha megállt volna, arcunk mérhetetlen lassúsággal közeledett egymáshoz. Kopogásra lettem figyelmes, így gyorsan elfordultam Jaketől. A szívem még hevesen vert. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam, és zihálva nyitottam ki azt.
-Nessie, minden rendben van? ÓÓ szia Jake!-jött be anya a szobámba.-Hát te mi járatban?-Jakere kaptam a tekintetem. 'Ó kérlek istenem, add hogy ne árulja el! Kérlek!'
-Nessie, félt egyedül és felhívott!
-Mitől?-nézett rám.
-Tudod Bella! Sötét van és esett sz eső! Na meg ti is elmentetek vadászni, és.... Nessie megijedt, ezért!-mosolygott. egy hálás pillantást küldtem felé, hogy megmentette az életem, de attól félek, ki kell engesztelnem.
-Értem....Billy tudja, hogy itt vagy?
-Neeemm....
-Jake....szerintem menj haza! Egy: aludnod kell! Kettő: holnap suli! Három: Billy aggódni fog!
-Jól van! Megyek!-elindult felém, nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. És én még mindig ott álltam az ajtóban, mérhetetlenül nagy csalódással. Jake meg akart csókolni, és persze a szüleimnek most kellett hazajönniük. de mért gondolok én ilyeneket!?
-Nessie! Minden rendben?-kérdezte anyu. Láttam  a szemében az aggódást. tudtam, hogy csak jót akar, és azt bízzak meg benne, osszam meg vele a gondomat, de ezt most nem lehetett. Csak bólintottam egyet, hogy minden okés, és lefeküdtem az ágyamra.-Jól van! jó éjt kicsim!-ő is adott egy puszit, és ment a dolgára.






A plafont vizsgálgatva furcsa dolgok kavarogtak a fejemben. Ash, ahogyan megpuszil, majd Jake ahogy ugyanezt teszi! Két fiú, akik talán kedvelnek engem, de Jake a legjobb barátom! Ő...biztos nem gondol rám úgy, mint talán Ash....Lassan lehunytam a szemem és újra az erdőben futottam. Egészen a tengerpartig. Lágy szellő csapott az arcomba, és táncoltatta hosszú hullámos fürtjeim. Éreztem a tenger sós illatát, és hallottam halk morajlását is. Elindultam a hatalmas kékség felé, hogy belesétáljak, de valami mintha visszatartott volna. A kék tenger hirtelen vörössé változott. A szél hatalmas erővel küzdött valami ellen. És én csak néztem, ahogy szétesik körülöttem a világ. Aztán mégis erőt vettem magamon, és belesétáltam a vörösen izzó óceánba. Az ég villámokat szórt a part felé. A szél a fákat ostromolta, s az óceán a medrétől akart megszabadulni, hogy végre kitörhessen és elmoshasson mindent. És akkor maga a víz a mélységbe rántott. Nem kaptam levegőt. Szörnyülködve néztem, amint az utolsó oxigén távozik a tüdőmből. Mintha megmérgeztek volna a tüdőm égett, és szúrt. Aztán elsötétült minden.






Hirtelen ébredtem fel, s ugrottam ki az ágyból. Igaz megszédülve, de talpon maradtam. Nem emlékeztem semmire a tegnapból, csak arra, hogy szakadt az eső. Az órára néztem...fél 9.
-Óó a fene vigye!!! Hogy a ménkü esne belé!-a szobámban rohangáltam ide-oda és szedtem össze a cuccaimat. Gyorsan felöltöztem és kifésültem a hajamat. Lerohantam a földszintre, és felkaptam az egyik kocsikulcsot a nappali asztaláról. Mivel Esme ma nincs itthon, és futva nem tehetem meg az utat, csak a kocsi jöhet szóba. Beszálltam Rosalie piros BMW-jébe, és kitolattam a garázsból. A rükfercből 4-esbe kapcsoltam és már száguldottam is az országúton. Elképesztő milyen könnyű autót vezetni, de az is lehet, hogy ez családi vonás. A családból mindenki imádja a kocsikat, és a gyorshajtást. Ne meg persze egyedül anyunak van jogsija. Kb 5 perc lehetett mire találtam egy parkolóhelyet, és leparkoltam Rose néni kocsiját. Felkaptam a táskámat az anyósülésről és rohantam a suliba. Az első órámat a Törit lekéstem, de a matekról nem maradok le. Sajnos! Miért nem tudtam tovább aludni?!






Éppen becsöngetésre értem a teremhez. Gyorsan beslisszoltam és az asztalom felé vettem az irányt. Jake már ott ült, és mosolyogva beszélgetett egy szőke hajú lánnyal. Mit sem törődve kettejükkel leültem az asztalhoz és a táskámban kezdtem kutatni.
-Szia Nessie! Bemutatom neked Scharlotte-ot! Scharlotte ő itt Nessie!
-Szióka!-köszönt a lány kicsit undorodva. Rá néztem és unott képet vágtam.
-Hello....-mondtam közömbösen és visszafordultam a táskámhoz.
-Hé, ki ez a liba?....-suttogta oda Jakenek. Tudom, hogy Jake nem hagyja hogy így beszéljen rólam egy lány vagy akárki, és vissza fog vágni.
-Nem liba, ő csak a legjobb barátom!-mondta. Na ennél azért többet vártam. Dühödten az asztalra csaptam a könyvemet. A szemem villámokat szórt, de nem néztem rájuk. Nem értem! én most féltékeny lennék? Hogy Jake nem velem beszélget, hogy nem rám villantja azt az észveszejtően szívdöglesztő mosolyát? 






Elkezdődött a matek óra, és Scharlotte visszaült a helyére...az első padba! Háhá messze ül Jaketől! Na most meg kárörvendő vagyok! Ilyen nincs! Jake egy félbehajtott cetlit tolt a füzetemre. Leemeltem és elolvastam.

"Nessie! Péntek van! Nincs kedved lejönni La Pushba? :D"

Gondolkodtam. valami rémlik, hogy nekem mintha programom lenne, vagy valami. Ash....villant át az agyamon. Ma vele randizom. Gyorsan fogtam egy tollat és ráírtam, hogy:

"Nem lehet dolgom van! Sajnálom!"

Összehajtottam a levelet, és visszacsúsztattam Jakenek. Ő kinyitotta és szomorú arccal bólintott egyet. A többi órám gyorsan telt. Ebédnél, kivételesen nem egyedül ültem. Egy Heidi nevű lány ült mellém. Nagyon kedves, és vicces. Miközben ettünk segített nekem, hogy megértsem az egyik matek egyenletet, amire az órám éppen nem figyeltem.
-Most már érted, Renesmee?-kérdezte Heidi.
-Igen, köszönöm, de szólíts Nessienek!-csak bólintott. Rásandítottam Jakere, aki a barátaival hülyéskedett. Amikor tekintetünk találkozott, elfordultam, és Heidire mosolyogtam. Csengetésig beszélgettünk mindenféléről. Megtudtam például, hogy van egy öccse, aki most 14 éves, és úgy hívják Stephen. A szülei elváltak, és ő él az apjával Stephen pedig anyjával. 




Ebéd után volt még egy biológiám, amin Heidi szintén ott volt. Úgy döntöttünk, hogy egymás mellé ülünk. Éreztem valami különöset Heidiben, mintha nem olyan lenne, mint a többiek. Mikor már csak pár perc választott el a kicsengetéstől, Heidi egy levelet csúsztatott mellém, amin az én nevem virított. Ránéztem, de ő csak mosolyogva bólintott egyet. Nem értettem miért bólint, de azért kinyitottam a levelet.

" Nessie!

Alig várom már, hogy vége legyen az utolsó óránknak! Nagyon szeretnék veled lenni! És ha nem baj kiterveltem, hogy hova mehetnénk ma!

Ash"

Tátott szájjal meredtem a levélkére., mígnem a csengetés vert fel ebből a félkómából. Heidivel összepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk a parkoló fele.
-Ömmm Nessie....
-Hm?
-Ki küldte a levelet?-nézett rám kíváncsian.
-Ash...-arca hirtelen megdermedt, és félelem ült ki rá.-Mi baj van Heidi? Valami rosszat mondtam?
-Nem, nem dehogy! Csak nem érzem jól magam.....de figyelj Nessie....akármit is írt, vagy mondott az a gyerek! Ne higgy neki! És ne menj vele sehova! Kérlek!
-Mi van veled?
-Nessie!-hallottam meg Ash hangját a hátam mögül.-Szia!-köszönt, mikor odaért mellénk.-Heidi...-mondta, majd biccentett egyet.
-Ash....-Heidi hangja remegett.
-Mehetünk?-nézett rám Ash.
-Pe-persze....Akor majd beszélünk Heidi! Szia!-megöleltem.-Vigyázok!-súgtam oda neki.


 
A piros BMW-hez sétáltunk.
-Szóval, hazaviszem  a kocsit, és utána találkozunk!
-És mi lenne, ha utánad mennék, és onnan mennénk arra a helyre?
-Ez sem egy rossz ötlet! rendben gyere utánam!-beszálltam a piros sportkocsiba, és beindítottam a motort. Lassan hajtottam kifele, míg megvártam Ash-t. Majd mind a 2-en rátapostunk a gázpedálra. Az elágazásnál, mondtam neki, hogy várjon meg, mert eléggé rossz az út, és ne kelljen neki 2-szer végig mennie. csak bólintott, én pedig extra gyorsasággal hajtottam haza. Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskámat, felhúztam egy miniszoknyát, és egy fehér inget, és futottam le a földszintre. Mikor kiléptem az ajtón, úgy döntöttem túl feltűnő lenne, ah gyorsan ott lennék, ezért csiga tempóban, majdnem minden második fánál megálltam. Hosszú 15 perc elteltével Ash autójához értem, és beszálltam a kocsiba. 
-Hűűű! Igazán sexy vagy!-lepődött meg Ash.
-Köszönöm! Mehetünk?
-Igen persze!-és már indultunk is a titkos helyre. 10 perc alatt ott is voltunk. 






-Egy játszótér?-mosolyogtam.
-Rossz hely?-kérdezte bűnbánóan.
-Nem dehogy! Ez csodálatos!-kiszálltam a kocsiból, és leültem az egyik hintára. Ash is csatlakozott és együtt hintáztunk.-Ez gyönyörű!-szakítottam meg a csöndet.
-Nem! te vagy gyönyörű!-mondta és lassan felém hajolt. Még nem állok készen mondtam magamnak, és elfordultam. Ash vissza húzódott, és sóhajtott egyet. Halk morgást hallottam az erdő felől. Oda kaptam a fejem és megláttam egy csoki barna szempárt. Hosszú percekig néztem az erdőt, a tulajdonosért kutatva, de senki. Felkeltem a hintából, és leültem az egyik padra.
-Sajnálom!-mondta Asha, és leült a pad másik végébe.
-Semmi baj, csak ez túl gyorsan jött, és megijedtem!
-Ha most és lassan történne, akkor is megijednél?-közelebb csúszott.Azt akartam mondani igen, de egészen mást mondtam.
-Próbáljuk ki!-egy ismerős illatot éreztem. A sötét alak itt van. Nagyon közel. Lehunytam a szemem. Nem érdekel. Ash-sel vagyok és ezt a napot semmi sem ronthatja el. Nem éreztem semmit, nem éreztem hogy megcsókolt volna, ezért kinyitottam a szemem. Felsikoltottam.-Ez nem lehet! Nem!Nem!

Ezer bocs, h nincs csók, de azt ki kell érdemelni! Remélem tetszik! Komikat!(5 db) Puszi