16. Fejezet - Pizsama party

 

Korán reggel van, mi ez a zaj? Aztán rájöttem, hogy kopognak. Kiszabadítottam magam Jake öleléséből, és az ajtóhoz baktattam. Kinyitottam az ajtót, és egy kéz kirántott a folyosóra.
-Alice! Mit csinálsz?-kérdeztem két ásítás között.
-Nessie, mit mond neked az a szó, hogy pizsama party?!-ugrándozott előttem Alice.
-Hogy jobb, ha nem tudom miről van szó! Mit tervezel?-karomat összefontam mellemen, és várakozón nagynénémre néztem. Alice olyannyira izgatott volt, hogy nem tudott egyetlen szót sem mondani.-Alice bökd már ki!-úgy tűnik az izgatottság ragadós, mert kezdtem én is kicsit nyugtalan lenni.
-Arról lenne szó, hogy ma este egy kis pizsama bulit tartanánk. Persze Belláék nem jönnek, mert milyen az ha az ember, vagyis félvámpír gyerek szülei is ott vannak!!!-hadarta el gyorsan. Én meg csak néztem rá bambán, mint aki most tudta meg, hogy életben van. 
-Szóval apáék enm lesznek itt, de akkor hol lesznek?-már-már annyira nem értettem az egészet, hogy muszáj volt hülyeségeket kérdeznem.
-Butus! Ők lesznek itt, mi pedig lenn a parton! A First Beachen! De te csak élvezd a napot, én majd mindent elintézek!
-Alice! Meghívnék én is valakit!-néztem rá kedvesen. 
-Kit?-kérdezte félre billentett fejjel.
-Heidit! Ő az én osztálytársam, és szeretném, ha.....
-Emiatt ne aggódj, majd én felhívom!
-De Alice, hogy tartunk mi pizsama partyt a parton?-na ezt tényleg tudni akartam. Megértem, ha valaki otthon a szobájában tart pizsama bulit, de a parton hogy lehet?
-Nessie, csak bízd rám, rendben?-abban a pillanatban el is tűnt. Gondolkodón vissza sétáltam a szobámba, és leültem az ágy mellé. Csak néztem ki a fejemből, észre sem véve az aggódó Jaket.
-Nessie, minden oké?-kérdezte, amire én ugrottam egyet ijedtemben. 
-Semmi...igazán semmi.-nyomtam egy puszit ajkaira, és elindultam a szekrényemhez.


/este/


Mindent elmondtam Jakenek amit tudnia kellett erről a buliról. Csak néhány perc kellett és már a parton is voltunk, ahol megláttam egy hatalmas pavilont. Úgy tűnik Alice tényleg ért ezekhez a dolgokhoz. Kézen fogva sétáltunk egészen odáig. Embry, és Jared futott vigyorogva hozzánk. Gratuláltak Jakenek és nekem. Ördögi vigyorukat próbálták leplezni, nem túl nagy sikerrel, de az biztos, hogy készülnek valamire. 
Elkezdődött a buli, lassan Heidi is megérkezett, és boldogan ugrált oda hozzám.
-Jaj Nessie, annyira örülök, hogy meghívtál!-ölelt meg. Boldogan öleltem vissza, hiszen ő az egyetlen barátom a suliból.
-Én is örülök, hogy eljöttél! Remélem jól fogod érezni magad!
Alice tervet készített az estére. Jasper is ott volt, ő állt a grillnél őrizve azt nehogy valami csoda folytán eltűnjenek onnan. Én Heidivel beszélgettem miközben a fiúk megvacsoráztak.
-Nessie, mi van Ashsel? Össze jöttetek?-kérdezte komoran. Valami nagyon fura, ahogyan Heidi Ashről beszél, mintha tudná ki is ő valójában.
-Ööö...hát én...-a beszélgető Jakere néztem, és végig gondoltam ezt az egészet.-Tudod Heidi Ash más mint a többi srác, akárcsak Jake, de Ash....mit tudsz róla?-vágtam a közepébe. Megleptem Heidit.
-Nessie, nem értem mire gondolsz!
-Heidi valami mindig elgondolkoztat. Te nem olyan vagy, mint a többi ember, mert....
-Mert nem vagyok ember....-mondta elhaló hangon. Azt hitte megdöbbenek, ehelyett mosolyogva bólintottam.
-Igen....tényleg nem vagy ember?-komoly bezsélgetésbe keveredtünk. Elindultunk a part felé, hogy senki se hallja miről van szó.
-Én egy vérfarkas vagyok! Ami csak teliholdkor változik át....Ash pedig egy Árny, aki a különleges/ritka lényekre vadászik.
-És rád is vadászott?-néztem rá döbbenten.
-Igen...rád is? Te mi vagy, hogy...
-Félig ember, félig vámpír....-vágtam közbe.-És Ash pedig....
-Nessie táncolunk?.jött oda hozzám Seth. Nem mondhattam nemet, ezért bólintottam.
-Igen...majd még befejezzük....-mondta a vállam fölött Heidinek, akit éppen akkor kapott el Jared.Tánc közben Seth furán méregetett, enm tudtam mi baja.
-Seth mért nézel rám olyan furán?-kérdeztem.
-Ja semmi, csak eddig észre sem vettem milyen jól nézel ki!-mondta Seth. Arcán piros foltok mutatkoztak.
-Köszönöm...-mosolyodtam el. Mikor véget ért a szám megköszöntem Sethnek a táncot, és Heidi után kutattam.
-Nem rég ment el sétálni....-mondta Jake miközben átölelte a derekamat.
-Kivel?
-Jareddel....nagyon furán viselkedik a srác...
-Nem csak ő....-mondtam. Elgondolkoztam, vajon mi üthetett Sethbe. Olyan furcsán viselkedik mostanában. Alicenek köszönhetően, a parton tudtunk aludni. A nagy pavilon amit építettek elég volt 10 embernek, sőt lecsatolható függönyöket is felszereltek. Hát köszönöm Alice ezt a csodás estét. Heidi és Jared jóban lettek, talán még több is mint barátság. Sok mindent kiderítettem új barátnőmről, és még Ashről is, és nagyon jól éreztem magamat.
Másnap reggel én ébredtem legelőször, na persze leszámítva Alicet és Jaspert, akik els em aludtak. Hárman elkezdtünk vámpír gyorsasággal pakolni. én még mindig nem voltam olyan gyors, mint a vámpírok, és valószínüleg nem is leszek, ezért félgőzzel pakoltam. A part rendbetétele közben észre vettem egy üveget. A part fele mutatott, pontosan abba az irányba, oda ahol Hedidiről megtudtam, hogy vérfarkas. Boldog mosoly jelent meg az arcomon. Felkaptam az üveget és a zsákba dobtam. Ez volt eddigi életem legszebb Piszama Partyja, és soha nem fogom elfeledni.

Remélem tetszett a feji....és ez az uccsó, amikor 5 komit kérek, és utána felteszem! A továbbiakban remélem ugyanilyen szép számban kapok majd!
puszi 

15. Fejezet - Érzés

/Nessie szemszöge/
Pár perc múlva a házunk előtt parkoltunk, Jake leállította a motort, és bementünk a házba.
-Megjöttem....-mondtam. Anya egy pillanat alatt ott termett mellettünk, és aggodalmasan körbeugrált.
-Kicsim milyen volt a randi? Ash kedves volt? Hogy érezted magad? Mért Jake hozott haza?-az utolsó kérdésnél gyanúsan nézett Jakere, majd rám.-Nessie...
-Jó volt a randi, kár, hogy meg kellett szakítani, amm Ash először kedves volt, de aztán meg bunkó, deee jól éreztem magam, mert nagyon jó volt  a napom...és Jake azért hozott haza mert.....-tértem ki anya kérdései elől de az utolsó megfogott.-mert...
-Mert egyedül akart hazajönni, én meg kocsival voltam, és elhoztam.
-Persze közben beugrottatok hozzátok, és ott...-mondta mérgesen apa. Hát anyának se kellett több, azonnal megragadta a kezemet, és a kanapéhoz száguldott, mielőtt apa befejezhette volna.
-Mesélj el mindent! Jake te is gyere ide!-szólt barátomnak, így megmentve őt apától. Egyenlőre. Leült mellém, és megfogta a kezemet. Még mindig belepirulok, hevesen ver a szívem, ha hozzám ér, de mit tehetnék? Miután elmeséltük az egész "mesét" anyának, persze úgy adtuk be, hogy Ash bunkón viselkedett, én meg könnyezve mentem a városban. Mégsem mondhatom el, hogy ő az az árnyék, ebben még nem vagyok teljesen biztos. Anyáék - bár vonakodva- de megengedték, hogy Jake itt aludjon. Most hogy Jacobbal járok, nem igazán merik beengedni a szobámba. Persze megígértük, hogy semmi hülyeséget nem csinálunk, különben is apa mindenről tudna. A szobában ülve sokáig csak néztünk ki a fejünkből, míg végül én törtem meg a csendet.
-Mit szoktunk csinálni, amikor itt alszol?-kérdeztem kicsit zavarban, mert most minden más. Nem barátként vagyunk itt, annál több. Szerelmesekként. Furcsán hangzik, de így van. Jake közelebb húzódott és farkas szemet nézett velem. Lehajtottam a fejem, és a földet néztem.-Csak mert furcsa, hogy csendben nézünk ki a fejünkből és...-nem tudtam befejezni a mondatok, mert Jake ajkait az enyémre tapasztotta. Lehunytam a szemem, és átadtam magam az érzéseimnek. Karommal átfontam nyakát, kezei a derekamon, úgy húzott közelebb magához. Csókunk egyre követelőzőbb, és szenvedélyesebb lett, miközben Jake az ágyra döntött. Kezei a pólóm alá vándoroltak, míg az enyémek izmos mellkasát és vállát fedezték fel. Állj!-kiáltotta bennem egy vékony hang. Neked ennél több kell!-mondta egy másik kicsivel mélyebben. Hangok veszekedését hallottam a fejemben, de a vékony hangnak engedelmeskedtem. Lassan eltoltam magamtól Jaket, és gyönyörű vágyakkal teli csillogó szemeivel találtam szemben magam.
-Megígértük, és apa....
-Tudom Nessie....és hidd el semmire nem készültem! Szeretlek Renesmee Carlie Cullen.
-Szeretlek Jacob Black.-majd újra szenvedélyes csókban forrtunk össze.



/Jacob szemszöge/
Beültünk a kocsiba, és én már indultam volna, amikor Nessie megszólalt.
-Igen...-mondta halványan elpirulva.
-Mit igen?-kérdeztem értetlenül, mert nem értettem a lényeget. Kíváncsian lestem Nessie minden egyes mozdulatát. Nem tudom mire értette!!
-Igen, nagyon szeretnék veled járni!-mondta mosolyogva. Minden kétségem elszállt, amikor ki mondta. A boldogság egy hatalmas zuhatagként ömlött szívembe, megbizsergetve vele egész testemet. Ereimben hirtelen a vér hevülten száguldott végig, szívemet a szerelem perzselte, és nem akarta elengedni. Lassan és mosolyogva hajoltunk egymás felé. Lázasan csókoltam szerelmemet, és magamhoz húztam. Ez egy valóra vált álom. A szerelmemet, akire évek óta várok, végre a karomban tarthatom. De ha mégis álom lenne, akkor soha nem akarok felébredni.
Pár perc alatt a Cullen házhoz értünk, majd besétáltunk.
-Megjöttem.-jelentette ki Nessie. Bella egy szempillantás alatt ott termett és a mai napról kérdezte.
-Kicsim milyen volt a randi? Ash kedves volt? Hogy érezted magad? Mért Jake hozott haza?-az utolsó kérdésnél gyanúsan nézett rám, majd Nessiere.-Nessie...
-Jó volt a randi, kár, hogy meg kellett szakítani, amm Ash először kedves volt, de aztán meg bunkó, deee jól éreztem magam, mert nagyon jó volt  a napom...és Jake azért hozott haza mert.....-Nessie eddig egész jól válaszolgatott, de megakadt. Nem tudta mit válaszoljon az utolsóra. Gyorsan pörgött az agyam. Valamit ki kell találnom. Meg van!-mert...
-Mert egyedül akart hazajönni, én meg kocsival voltam, és elhoztam.
-Persze közben beugrottatok hozzátok, és ott...-mondta mérgesen Edward miközben a felém tartott. Bella pillanatokon belül felfogta miről karattyolt Edward, és már is rángatta Nessiet a kanapéhoz. Néha már komolyan úgy viselkedik, mint Alice, az a kis energiabomba.
-Mesélj el mindent! Jake te is gyere ide!-kiáltott Bella, és én már mentem is. Megmenekültem Edward öklei elől, egyenlőre. Nagy nehezen mindent elmeséltünk, minden kis részletet, kivéve Asht. Én abban voltam jobb ha tudják mi történt, de Nessie meséje szerint Ash csak bunkó volt, és ő könnyezve ment a városban. Nem értem mért nem akarta elmondani, de nem szóltam bele. Nagy nehezen rávettük Belláékat, vagyis Edwardot - Bellának semmi kifogása nem volt- hogy itt aludjak. Edwardnak is csak egy kikötése volt.
-Nem csináltok semmi hülyeséget!-nyomta meg a hülyeség szót. Tudtam mire gondol, és én sem sietném el nehogy azt higgye. Lassan felsétáltunk Nessie szobájába, és ott halál csendben ültünk, míg végül Nessie megszólalt.
-Mit szoktunk csinálni, amikor itt alszol?-kérdezte elpirulva, zavartan. Tudtam, és éreztem is hogy furcsa most a helyzet, hogy nem úgy vagyunk itt mint régen. vagyis bizonyos értelemben igen. Még mindig barátok voltunk de annál sokkal több volt a kettőnk viszonyában. Szerelem. Közelebb csúsztam hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mit akarok most tenni, csak azt, hogy mondanom kell valamit, de Nessie megint megelőzött. A fejét lehajtva a padlót fixírozta. Lassan hajoltam felé, majd lehunytam a szemem, és az ajkai felé közeledtem. Nem kellett szem, hogy tudjam, hol van,csak éreztem. Az édes lehelete, és ahogyan beszél egyszerűen felkavaró.-Csak mert furcsa, hogy csendben nézünk ki a fejünkből és...-Félbeszakítottam a mondatát, azzal, hogy megcsókoltam. Ajkaink szerelmes táncot jártak. Karjait a nyakam köré fonta, ahogy a bőre az enyémhez ér ereimben száguld a vér, és szívem ki akar ugrani a helyéről. Közelebb húztam magamhoz, nem akartam elengedni SOHA. Majd egy pillanat leforgása alatt csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amint az ágyra döntöttem. Kezeim akaratlanul a pólója alá vándoroltak, de Nessie sem maradt nyugton. Kezeivel hol a vállamat, és a hátamat, hol pedig mellkasomat simogatta. Majd hirtelen eltolt magától. Szemében a mérhetetlen vágy és szerelem csillogott. Ahogy ezt megpillantottam, testemet elöntötte az a bizsergés, amit mindig érzek ha rám néz.

-Megígértük, és apa....
-Tudom Nessie....és hidd el semmire nem készültem! Szeretlek Renesmee Carlie Cullen.
-Szeretlek Jacob Black.-mondta, és abban a pillanatban újra szenvedélyes, vad csókban forrtunk össze. 

"Amit iránta érzek, az az érzés leírhatatlan, de egy biztos, hogy soha, de soha nem fogok senkit úgy szeretni, mint az én Nessiemet."

Elnézést, hogy nagyon elkéstem a fejivel, de beteg voltam és nem engedtek géphez. Remélem tetszik a feji, és lécci 5 komit kérek. És ha most szép számban kapok, akkor még a következő fejinél lesz megszabva, és utána folyamatosan jönnek majd. Előre is köszönöm! Puszi

14. fejezet - Alkonyat

-Aha...-mondta Jake, és ismét ajkamat kényeztette. Újra heves csókban forrtunk össze. Nem tettem semmit. Hagytam, hogy eldöntsön a kanapén, és nyakamat kényeztesse csókjaival. Apró sóhajok hagyták el az ajkamat, mire Jake keze derekamról egyre lejjebb vándorolt, majd combomon állapodott meg.
-Jake...-nyögtem. Mire hirtelen felnézett. Tekintetünk összefonódott. Lassan felültem, és közel húzódtam Jacobhoz.- Apa biztosan aggódik....-kezdtem bele, de Jake félbeszakított.
-Haza viszlek....-sóhajtott.
-Neee!-meglepetten nézett rám.-Vagyis...nem maradhatnék? Semmi kedvem haza menni....
-De Edward ideges lesz, és akkor nem engedi, hogy találkozzunk. Ebben biztos vagyok! Habár ennek sem fog örülni...-nézett rám vágyakozva.
-Akkor....mi lenne, ha....-tartottam szünetet.
-Ha? Ha mi?
-Ha te aludnál ott nálunk?-vigyorogtam rá. Nem tűnt rossz ötletnek. Biztos voltam benne, hogy Billy megengedi. Hogy apa? Az már nem biztos....Elbizonytalanodtam.
-Rendben...-halottam meg Jake szavait, így visszatértem a valóságba. Egymásra mosolyogtunk.
-Jake...
-Mi van? Mondd Nessi...-ölelt magához.
-Akkor....mi most...-vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.-Mi most járunk, vagy mi?-kérdeztem, de nem néztem rá. Az arcom már így is lángolt, ha ránéznék akkor fel is robbanna a szégyentől.
-Szeretnéd?
-Mi?-kaptam fel a fejemet, és barátomra néztem.
-Nessie, szeretnél velem járni? Mert én....-és akkor megcsörren a telefon. Jake morgolódott majd felvette. Félig vámpír létemre is hallottam a legkisebb suttogást is, így tudtam ki hívta Jaket. Billy, hogy ott marad Charleinál, mert későn lesz vége a meccsnek. Elmosolyodtam. Hallottam, amint Billy azt mondja:
"-Fiam, ha nem akarsz egyedül maradni otthon, menj át az egyik barátodhoz, vagy akár a Cullenékhez is." Annyira megörültem ennek, hogy akaratom ellenére is vigyorogva felugrottam. Jake jött vissza kaján vigyorral az arcán. Próbáltam leplezni boldogságomat, így felvettem egy közömbös hangot, és hátat fordítottam neki, hogy ne lássa a vigyort az arcomon.
-Ki volt az?-kérdeztem, de Jake tudta, hogy mindent hallottam. Hátulról átölelt, és az arcát a nyakam mélyedésébe rejtette.
-Apa-morogta a bőrömbe....-Menjünk!-Kimentünk a kocsijához, és beültünk.
-Igen...-néztem rá.
-Mit igen?
-Szívesen járnék veled!-azzal mind a ketten elmosolyodtunk. Jake lassan felém hajolt, és pedig felé, és újra forró égető csókját élvezhettem. Lassan elhúzódtunk egymástól, és néztük a naplementét. Alkonyat. Apáék mindig ilyenkor váltak el egymástól, de mi nem. Mi egészen mások vagyunk.


Sajnálom az most rövid lett! De ma este ennyi telt tőlem! Mindenkitől elnézést kérek, de a kövi fejit hosszabbra írom, Ígérem!
Komikat attól még kérek, de ehhez a fejihez nincs megszabva! A hétvégén felrakom a kövit! puszi

13. Fejezet - A CSÓK

Meghoztam a folytatást! Sajnálom, hogy szüneteltettem, de sok volt a dolgom, de most itt van! Remélem tetszik!

Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm. Ash eszméletlenül feküdt a földön, és én a padon ülve figyeltem, ahogyan légzése lassan leáll. Dermedten ültem. Nessie mozdulj már meg!-ordította egy hang a fejemben, de a másik a szívem azt mondja, hogy ÁLLJ! Hogy nem mehetek közelebb. Mégis megtettem. Oda rohantam Ash-hez, és letérdeltem mellé. A légzése teljesen leállt, arca fehérebb volt, mint az enyém, ajka kékellett, és a szíve már egyáltalán nem dobogott. Nem kaptam levegőt, és kezdtem úgy érezni megfulladok. Ám ekkor Ash árnyéka elszökkent mellőle. Ugrottam egyet ijedtemben. Ash árnyéka mozog? Felpattantam és hátrálni kezdtem, majd az erdőbe futottam. Hallottam, hogy valami utánam rohan, majd megragad. Ösztönösen vágtam oda egyet, s mikor elengedett odébb ugrottam és támadó állásba helyeztem testem.

-Áúúú!

-Jake? Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Őrjáraton voltam, amikor észre vettem, hogy félve rohansz az erdőben!-jelentette ki és az állát fogta.

-Óó sajnálom! Nagyon fáj?-léptem hozzá közelebb, és megérintettem az arcát. Valamiféle bizsergést éreztem. Most tudtam mit akarok. Azt akarom, hogy Jake átöleljen, hogy szorosan eggyé olvadjunk, hogy érezzem a közelségét. És abban a pillanatban, mintha kimondtam volna, Jake magához vont, és szorosan átkarolva letérdelt velem a fűbe.-Én igazán sajálom, azt hittem va...valaki más fut mögöttem.....

-Itt van?-ugrott fel hirtelen barátom, és két morgás közt körbepáztázta az erdőt.

-Nem! Csak azt hittem....Jake...Ash...Te jó ég! Ash!-ugrottam fel én is és futottam vissza a játszótér felé. Úgy 10 méterre lehettem a játszótól, mikor kiabálást hallottam.

-Nessie! Nessie! Hova tűntél? Nessie!-ez Ash! De hát az alőbb még...holtan feküdt a földön...Én meg ott hagytam. Szégyelltem magamat, hogy ott mertem hagyni, inkább meg kellett volna védenem. De mit tehettem volna? A válasz: SEMMIT. Kiértem a fák közül, és Ash dühödt pillantásával találtam szembe magam. Hirtelen elhomályosult minden, és én a földre rogytam. Valaki szólongatot.Meddig aludhattam?-Nessie...Nessie...Elmegyek fagyiért és te elájulsz itt nekem!? Nagyon aggódtam!-lassan felnyitottam szemeimet, és Ash arcát látva elfogott a félelem.

-Ööö....sajnálom...én nem emlékszem mi történt.

-Semmi baj...Nyugodj meg!-a félelem egyre jobban tombolt bennem. Minden izmom görcsbe rándult, akárhányszor vissza akartam emlékezni arra, mi is történt.-Fagyit?-dugta az orrom alá a fagylaltot.

-Öhömm....-felültem, elvettem  a fagyit, és kellemesen elfogyasztottuk. Pár perc múlva szakadni kezdett az eső. Én berohantam egy fa alá, ahova épphogy nem esett be . Ash csatlakozott, és kihasználva az alkalmat szorosan nekem simult. Arca lassan közeledett az enyém felé. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ!!-üvöltött bennem egy hang. Próbáltam elfordulni, de lehetetlennek tűnt. Próbáltam balra-jobbra, de semerre. Kapálózásomból Ash azt szűrte le, hogy már alig bírom. De persze nála jó értelemben, míg nálam inkább, hogy hadd szabaduljak ki. Mikor már csak pár milliméter választott el attól, hogy megcsókoljon, hangos morgást hallottam. Szemem szinte kipattant a helyéről, és csak azt láttam, hogy Ash ugrik egyet. Tátott szájjal néztem Ashre, majd arra, aki a fák közül lépkedett elő.

-Jake!-kiáltottam. Ash észrevette milyen boldog vagyok Jake láttán, és neki rohant legjobb barátomnak. Persze ez rossz ötlet volt. Jake egyetlen ütéssel a földre teperte, és  Ash félig eszméletlenül feküdt a földön. Ám ekkor osztálytársam megmozdult. Arcára a mérhetetlen düh és gyűlölet ült ki. Megrémültem. Szemei most vörös színben égtek, pont, mint a sötét alaknak. És ekkor belémhasított a felismerés. Ez az egész végig csak egy játék volt. Csak egy báb voltam, akit kedvére mozgatott. Bedőltem minden egyes mozdulatának, és szavának. Ash volt az. Ő figyel már kiskorom óta, Ő tette tönkre a plüss farkasomat, Ő küldte a gyűrűt, és a leveleket. És Ő volt az, aki üldözött engem, és elfeledtette velem, hogy mi történt. a fejem zsibbadni kezdett a sok emléktől. Könnyek szöktek a szemembe, de nem engedtem, hogy végig follyanak arcomon, most nem. Felületesen vettem a levegőt. Mélyeket szippantottam, hogy ne legyen urrá rajtam a bosszú, amit kiskorom óta rejtegetek. De csak nem sikerült. Mint a vulkánból a magma, úgy tört elő belőlem a vágy, hogy megölhessem. Jake és Ash már nagyban küzdöttek, amikor elordítottam magam.
-Te álnok, szemét! Hogy merted? Hogy merted ezt tenni velem? Én bíztam benned, de te végig csak játszottál velem!!! Mit akarsz tőlem?- Jake meglepődve nézett rám, míg Ash álnok arca égett a gyűlölettől.
-Olyan ostoba vagy Nessie! Olyan hiszékeny és ostoba! Természetesen....
-Az életemet, igaz? Meg akarsz ölni!!!
-Nem teljesen....Inkább meg akarlak jelölni!-vigyorgott rám. Megjelölni? Ha jól tudom lefordítva annyit tesz: szülj nekem gyereket, és örökre az enyém leszel! De én nem teszem meg! Soha!
-Na azt lesheted! Készülj a halálra!!-üvöltöttem, és neki rontottam Ashnek. Éreztem, ahogy az izmaim megfeszülnek, fogaimról az ajkam hátrahúzódik, és vicsorítok. Úgy festettem, mint egy igazi vámpír. Gyors voltam, Ash minden lépését követni tudtam, de ő gyorsabb volt. Minden ütésem, rúgásom, minden ellen, amit tettem eltudott ugrani. aztán egy ütéssel a földre terített. Hallottam egy hatalmas morgást, majd még egyet és egyszerre többet is. Felugrottam, és megfordultam. Hat hatalmas farkassal találtam szembe magam. Itt volt Sam, Quil, Embry, Jared, Paul, és persze Jake is. Aztán csatlakozott, még két farkas Seth és Leah. Mind vicsorítva néztek farkasszemet Ashsel. Majd megindultak felé, kivéve egyet, Jaket. ő odajött hozzám, és az orrával mutatta, hogy másszak fel a hátára. Nem haboztam sokat. Bár aggódtam a farkasokért, tudtam minden rendben lesz velük, és legyőzik Asht. Jake nekiiramodott. Futott, és futott egyre beljebb az erdőben, egészen a Black házig. Leugrottam legjobb barátom hátáról, míg ő a sűrűbe futott átváltozni. Fél perc sem telt el és már ott állt mellettem.
-Menjünk be!-mondta és a bejárat felé terelt.
-Nem lesz baj, hogy nem szóltunk Billynek?-kérdeztem ártatlanul.
-Billy nincs itthon. Charlienál van, és nézik a meccset.-vigyorgott rám, majd bevezetett a házba.-Ülj le, mindjárt hozok valamit inni....-és már el is tűnt a konyhában. Körbe néztem a nappaliban. Nem volt se nagy se kicsit, pont olyan amilyen Billyéknek megfelelő. A Tv mellett két kép volt elhelyezve. Az egyiken Jake kiskorában, a másikon pedig Jake nővére Rachel. amióta Paul és Rachel együtt vannak, sokkal többet látom Jake nővérét. Nagyon aranyos és szép nő.
Leültem a kanapéra, és Paulékra gondoltam. 
-Remélem nem lesz semmi bajuk!
-Ne aggódj Ness, minden rendben lesz! Nem vagyunk puhányok, mint amennyire te gondolod!-mondta Jake, majd a kezembe nyomott, egy teli pohár narancslevet. Kicsit megszaglásztam, majd megkóstoltam a sárga löttyöt, és meglepődtem, hogy mennyire jó íze van. Megdöntöttem a poharat, és az utolsó cseppig ki ittam. Oda fordultam Jakehez, hogy megköszönjem, mire barátom arcán egy kaján vigyor jelent meg.
-Te aztán meg tudod lepni az embert, illetve vérfarkast.-mondta Jake, és kacagott egyet.
-Hát ehhez hozzá kell szoknod, ha velem leszel, mint.....-megakadtam. Nem tudtam folytatni. Azt akartam mondani, mint barátom, de nem tudtam. Gombóc nőtt a torkomba, megrémültem. Nem tudtam pontosan mit érzek. Kavargott a fejemben a barátság, de a szívemben nem csak ez, hanem egy sokkal erősebb kötelék.
-Mint mi, Nessie?-nézett rám kíváncsian, majd mikor látta kétségbeesett arcomat hangulata megváltozott. Komoly volt. Minden érzése, kiült az arcára. Az aggódás, a figyelem, a törődés, a....szerelem? Meghökkenve néztem farkasszemet Jakkel. Arca lassan közeledett az enyémhez. Ajka csak pár centire volt az enyémtől. Habozott, nem tudta, hogy reagálok majd, ahogy én sem. Most mi legyen? A múltkor elkerültem ezt a fázis, pedig ínyemre volt. De most mit tegyek? Elhajoljak, vagy tegyem meg azt amire már hetek óta vágyok. Az első csókom. Neki adnám az elsőt? Igen. Neki adnám akár a századikat is, mert... mert.... Szeretem! Igen! Szerelmes vagyok Jacob Blackbe! De nem tudom, hogy kell....még soha nem csókolóztam. Egy pillanatra meginogtam, amit Jake is észrevett és egy kicsit eltávolodott tőle. De újra erőt vett rajtam a szenvedély és a vágy. Jacob újra közel hajolt, ajkain már majdnem összeértek, mikor ismét habozott, nem tudta mit tegyen, de én igen. A tudás hirtelen tört utat magának, így én Jakehez hajoltam, és ajkamat az övéhez érintettem. Ereimben lüktetett a vér, szívem ki akart ugrani a helyéről, nem bírtam tovább magammal, elvesztettem az uralmat a testem felett. Ajkaink lágy táncot jártak, majd vágyaktól izzóan egyre követelőzőbbek lettek. Karomat a nyaka köré fontam, és hozzá simultam Jakehez. Jake egyik keze a csípőmet, másik a hátamat kényeztette. A bőröm bizsergett ahol Jake megérintette, de élvetem a közelségét  Majd mikor nyelve szabad utat kapott a számba, a szenvedély a tetőfokára ért. Most szó szerint egyszerre izzott és vibrált  köröttünk a levegő. Ajkain csak néhány másodpercre váltak szét levegő hiány miatt, de utána újból egybe forrtunk. Így csókolóztunk egész addig, amíg én hülye módon meg nem szólaltam.
-Haza kell mennem....




Folytatjuk....

Remélem tetszett, írjatok komikat! 5 komi a min. de örülnék ha többet kapnék ;) és mielőbb, mert már le akarom írni a kövi fejezetet! (5 komi és jön) puszi

AZ OLDAL JELENLEG SZÜNETEL!

13. Fejezet - A CSÓK

Hoztam egy kis ízelítőt, mivel nincs időm megírni a vizsgák miatt! De amint végeztem velük hozom a frisst! Talán még lehet, hogy előbb is!

Olyan hirtelen történt minden, hogy gondolkodni sem volt időm. Ash eszméletlenül feküdt a földön, és én a padon ülve figyeltem, ahogyan légzése lassan leáll. Dermedten ültem. Nessie mozdulj már meg!-ordította egy hang a fejemben, de a másik a szívem azt mondja, hogy ÁLLJ! Hogy nem mehetek közelebb. Mégis megtettem. Oda rohantam Ash-hez, és letérdeltem mellé. A légzése teljesen leállt, arca fehérebb volt, mint az enyém, ajka kékellett, és a szíve már egyáltalán nem dobogott. Nem kaptam levegőt, és kezdtem úgy érezni megfulladok. Ám ekkor Ash árnyéka elszökkent mellőle. Ugrottam egyet ijedtemben. Ash árnyéka mozog? Felpattantam és hátrálni kezdtem, majd az erdőbe futottam. Hallottam, hogy valami utánam rohan, majd megragad. Ösztönösen vágtam oda egyet, s mikor elengedett odébb ugrottam és támadó állásba helyeztem testem.

-Áúúú!

-Jake? Hát te meg mit keresel itt?-lepődtem meg.

-Őrjáraton voltam, amikor észre vettem, hogy félve rohansz az erdőben!-jelentette ki és az állát fogta.

-Óó sajnálom! Nagyon fáj?-léptem hozzá közelebb, és megérintettem az arcát. Valamiféle bizsergést éreztem. Most tudtam mit akarok. Azt akarom, hogy Jake átöleljen, hogy szorosan eggyé olvadjunk, hogy érezzem a közelségét. És abban a pillanatban, mintha kimondtam volna, Jake magához vont, és szorosan átkarolva letérdelt velem a fűbe.-Én igazán sajálom, azt hittem va...valaki más fut mögöttem.....

-Itt van?-ugrott fel hirtelen barátom, és két morgás közt körbepáztázta az erdőt.

-Nem! Csak azt hittem....Jake...Ash...Te jó ég! Ash!-ugrottam fel én is és futottam vissza a játszótér felé. Úgy 10 méterre lehettem a játszótól, mikor kiabálást hallottam.

-Nessie! Nessie! Hova tűntél? Nessie!-ez Ash! De hát az alőbb még...holtan feküdt a földön...Én meg ott hagytam. Szégyelltem magamat, hogy ott mertem hagyni, inkább meg kellett volna védenem. De mit tehettem volna? A válasz: SEMMIT. Kiértem a fák közül, és Ash dühödt pillantásával találtam szembe magam. Hirtelen elhomályosult minden, és én a földre rogytam. Valaki szólongatot.Meddig aludhattam?-Nessie...Nessie...Elmegyek fagyiért és te elájulsz itt nekem!? Nagyon aggódtam!-lassan felnyitottam szemeimet, és Ash arcát látva elfogott a félelem.

-Ööö....sajnálom...én nem emlékszem mi történt.

-Semmi baj...Nyugodj meg!-a félelem egyre jobban tombolt bennem. Minden izmom görcsbe rándult, akárhányszor vissza akartam emlékezni arra, mi is történt.-Fagyit?-dugta az orrom alá a fagylaltot.

-Öhömm....-felültem, elvettem  a fagyit, és kellemesen elfogyasztottuk. Pár perc múlva szakadni kezdett az eső. Én berohantam egy fa alá, ahova épphogy nem esett be . Ash csatlakozott, és kihasználva az alkalmat szorosan nekem simult. Arca lassan közeledett az enyém felé. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ!!-üvöltött bennem egy hang. Próbáltam elfordulni, de lehetetlennek tűnt. Próbáltam balra-jobbra, de semerre. Kapálózásomból Ash azt szűrte le, hogy már alig bírom. De persze nála jó értelemben, míg nálam inkább, hogy hadd szabaduljak ki. Mikor már csak pár milliméter választott el attól, hogy megcsókoljon, hangos morgást hallottam. Szemem szinte kipattant a helyéről, és csak azt láttam, hogy Ash ugrik egyet. Tátott szájjal néztem Ashre, majd arra, aki a fák közül lépkedett elő.

-Jake!-kiáltottam. Ash észrevette milyen boldog vagyok Jake láttán, és neki rohant legjobb barátomnak. Persze ez rossz ötlet volt. Jake egyetlen ütéssel a földre teperte, és  Ash félig eszméletlenül feküdt a földön.

Remélem elég jó az ízelítő! Ígérem sietek a frissel! De azért Kérek Komikat! (ha lehet) Puszi

12. Fejezet - A randi

Az idő mintha megállt volna, arcunk mérhetetlen lassúsággal közeledett egymáshoz. Kopogásra lettem figyelmes, így gyorsan elfordultam Jaketől. A szívem még hevesen vert. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam, és zihálva nyitottam ki azt.
-Nessie, minden rendben van? ÓÓ szia Jake!-jött be anya a szobámba.-Hát te mi járatban?-Jakere kaptam a tekintetem. 'Ó kérlek istenem, add hogy ne árulja el! Kérlek!'
-Nessie, félt egyedül és felhívott!
-Mitől?-nézett rám.
-Tudod Bella! Sötét van és esett sz eső! Na meg ti is elmentetek vadászni, és.... Nessie megijedt, ezért!-mosolygott. egy hálás pillantást küldtem felé, hogy megmentette az életem, de attól félek, ki kell engesztelnem.
-Értem....Billy tudja, hogy itt vagy?
-Neeemm....
-Jake....szerintem menj haza! Egy: aludnod kell! Kettő: holnap suli! Három: Billy aggódni fog!
-Jól van! Megyek!-elindult felém, nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. És én még mindig ott álltam az ajtóban, mérhetetlenül nagy csalódással. Jake meg akart csókolni, és persze a szüleimnek most kellett hazajönniük. de mért gondolok én ilyeneket!?
-Nessie! Minden rendben?-kérdezte anyu. Láttam  a szemében az aggódást. tudtam, hogy csak jót akar, és azt bízzak meg benne, osszam meg vele a gondomat, de ezt most nem lehetett. Csak bólintottam egyet, hogy minden okés, és lefeküdtem az ágyamra.-Jól van! jó éjt kicsim!-ő is adott egy puszit, és ment a dolgára.






A plafont vizsgálgatva furcsa dolgok kavarogtak a fejemben. Ash, ahogyan megpuszil, majd Jake ahogy ugyanezt teszi! Két fiú, akik talán kedvelnek engem, de Jake a legjobb barátom! Ő...biztos nem gondol rám úgy, mint talán Ash....Lassan lehunytam a szemem és újra az erdőben futottam. Egészen a tengerpartig. Lágy szellő csapott az arcomba, és táncoltatta hosszú hullámos fürtjeim. Éreztem a tenger sós illatát, és hallottam halk morajlását is. Elindultam a hatalmas kékség felé, hogy belesétáljak, de valami mintha visszatartott volna. A kék tenger hirtelen vörössé változott. A szél hatalmas erővel küzdött valami ellen. És én csak néztem, ahogy szétesik körülöttem a világ. Aztán mégis erőt vettem magamon, és belesétáltam a vörösen izzó óceánba. Az ég villámokat szórt a part felé. A szél a fákat ostromolta, s az óceán a medrétől akart megszabadulni, hogy végre kitörhessen és elmoshasson mindent. És akkor maga a víz a mélységbe rántott. Nem kaptam levegőt. Szörnyülködve néztem, amint az utolsó oxigén távozik a tüdőmből. Mintha megmérgeztek volna a tüdőm égett, és szúrt. Aztán elsötétült minden.






Hirtelen ébredtem fel, s ugrottam ki az ágyból. Igaz megszédülve, de talpon maradtam. Nem emlékeztem semmire a tegnapból, csak arra, hogy szakadt az eső. Az órára néztem...fél 9.
-Óó a fene vigye!!! Hogy a ménkü esne belé!-a szobámban rohangáltam ide-oda és szedtem össze a cuccaimat. Gyorsan felöltöztem és kifésültem a hajamat. Lerohantam a földszintre, és felkaptam az egyik kocsikulcsot a nappali asztaláról. Mivel Esme ma nincs itthon, és futva nem tehetem meg az utat, csak a kocsi jöhet szóba. Beszálltam Rosalie piros BMW-jébe, és kitolattam a garázsból. A rükfercből 4-esbe kapcsoltam és már száguldottam is az országúton. Elképesztő milyen könnyű autót vezetni, de az is lehet, hogy ez családi vonás. A családból mindenki imádja a kocsikat, és a gyorshajtást. Ne meg persze egyedül anyunak van jogsija. Kb 5 perc lehetett mire találtam egy parkolóhelyet, és leparkoltam Rose néni kocsiját. Felkaptam a táskámat az anyósülésről és rohantam a suliba. Az első órámat a Törit lekéstem, de a matekról nem maradok le. Sajnos! Miért nem tudtam tovább aludni?!






Éppen becsöngetésre értem a teremhez. Gyorsan beslisszoltam és az asztalom felé vettem az irányt. Jake már ott ült, és mosolyogva beszélgetett egy szőke hajú lánnyal. Mit sem törődve kettejükkel leültem az asztalhoz és a táskámban kezdtem kutatni.
-Szia Nessie! Bemutatom neked Scharlotte-ot! Scharlotte ő itt Nessie!
-Szióka!-köszönt a lány kicsit undorodva. Rá néztem és unott képet vágtam.
-Hello....-mondtam közömbösen és visszafordultam a táskámhoz.
-Hé, ki ez a liba?....-suttogta oda Jakenek. Tudom, hogy Jake nem hagyja hogy így beszéljen rólam egy lány vagy akárki, és vissza fog vágni.
-Nem liba, ő csak a legjobb barátom!-mondta. Na ennél azért többet vártam. Dühödten az asztalra csaptam a könyvemet. A szemem villámokat szórt, de nem néztem rájuk. Nem értem! én most féltékeny lennék? Hogy Jake nem velem beszélget, hogy nem rám villantja azt az észveszejtően szívdöglesztő mosolyát? 






Elkezdődött a matek óra, és Scharlotte visszaült a helyére...az első padba! Háhá messze ül Jaketől! Na most meg kárörvendő vagyok! Ilyen nincs! Jake egy félbehajtott cetlit tolt a füzetemre. Leemeltem és elolvastam.

"Nessie! Péntek van! Nincs kedved lejönni La Pushba? :D"

Gondolkodtam. valami rémlik, hogy nekem mintha programom lenne, vagy valami. Ash....villant át az agyamon. Ma vele randizom. Gyorsan fogtam egy tollat és ráírtam, hogy:

"Nem lehet dolgom van! Sajnálom!"

Összehajtottam a levelet, és visszacsúsztattam Jakenek. Ő kinyitotta és szomorú arccal bólintott egyet. A többi órám gyorsan telt. Ebédnél, kivételesen nem egyedül ültem. Egy Heidi nevű lány ült mellém. Nagyon kedves, és vicces. Miközben ettünk segített nekem, hogy megértsem az egyik matek egyenletet, amire az órám éppen nem figyeltem.
-Most már érted, Renesmee?-kérdezte Heidi.
-Igen, köszönöm, de szólíts Nessienek!-csak bólintott. Rásandítottam Jakere, aki a barátaival hülyéskedett. Amikor tekintetünk találkozott, elfordultam, és Heidire mosolyogtam. Csengetésig beszélgettünk mindenféléről. Megtudtam például, hogy van egy öccse, aki most 14 éves, és úgy hívják Stephen. A szülei elváltak, és ő él az apjával Stephen pedig anyjával. 




Ebéd után volt még egy biológiám, amin Heidi szintén ott volt. Úgy döntöttünk, hogy egymás mellé ülünk. Éreztem valami különöset Heidiben, mintha nem olyan lenne, mint a többiek. Mikor már csak pár perc választott el a kicsengetéstől, Heidi egy levelet csúsztatott mellém, amin az én nevem virított. Ránéztem, de ő csak mosolyogva bólintott egyet. Nem értettem miért bólint, de azért kinyitottam a levelet.

" Nessie!

Alig várom már, hogy vége legyen az utolsó óránknak! Nagyon szeretnék veled lenni! És ha nem baj kiterveltem, hogy hova mehetnénk ma!

Ash"

Tátott szájjal meredtem a levélkére., mígnem a csengetés vert fel ebből a félkómából. Heidivel összepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk a parkoló fele.
-Ömmm Nessie....
-Hm?
-Ki küldte a levelet?-nézett rám kíváncsian.
-Ash...-arca hirtelen megdermedt, és félelem ült ki rá.-Mi baj van Heidi? Valami rosszat mondtam?
-Nem, nem dehogy! Csak nem érzem jól magam.....de figyelj Nessie....akármit is írt, vagy mondott az a gyerek! Ne higgy neki! És ne menj vele sehova! Kérlek!
-Mi van veled?
-Nessie!-hallottam meg Ash hangját a hátam mögül.-Szia!-köszönt, mikor odaért mellénk.-Heidi...-mondta, majd biccentett egyet.
-Ash....-Heidi hangja remegett.
-Mehetünk?-nézett rám Ash.
-Pe-persze....Akor majd beszélünk Heidi! Szia!-megöleltem.-Vigyázok!-súgtam oda neki.


 
A piros BMW-hez sétáltunk.
-Szóval, hazaviszem  a kocsit, és utána találkozunk!
-És mi lenne, ha utánad mennék, és onnan mennénk arra a helyre?
-Ez sem egy rossz ötlet! rendben gyere utánam!-beszálltam a piros sportkocsiba, és beindítottam a motort. Lassan hajtottam kifele, míg megvártam Ash-t. Majd mind a 2-en rátapostunk a gázpedálra. Az elágazásnál, mondtam neki, hogy várjon meg, mert eléggé rossz az út, és ne kelljen neki 2-szer végig mennie. csak bólintott, én pedig extra gyorsasággal hajtottam haza. Felrohantam a szobámba, ledobtam a táskámat, felhúztam egy miniszoknyát, és egy fehér inget, és futottam le a földszintre. Mikor kiléptem az ajtón, úgy döntöttem túl feltűnő lenne, ah gyorsan ott lennék, ezért csiga tempóban, majdnem minden második fánál megálltam. Hosszú 15 perc elteltével Ash autójához értem, és beszálltam a kocsiba. 
-Hűűű! Igazán sexy vagy!-lepődött meg Ash.
-Köszönöm! Mehetünk?
-Igen persze!-és már indultunk is a titkos helyre. 10 perc alatt ott is voltunk. 






-Egy játszótér?-mosolyogtam.
-Rossz hely?-kérdezte bűnbánóan.
-Nem dehogy! Ez csodálatos!-kiszálltam a kocsiból, és leültem az egyik hintára. Ash is csatlakozott és együtt hintáztunk.-Ez gyönyörű!-szakítottam meg a csöndet.
-Nem! te vagy gyönyörű!-mondta és lassan felém hajolt. Még nem állok készen mondtam magamnak, és elfordultam. Ash vissza húzódott, és sóhajtott egyet. Halk morgást hallottam az erdő felől. Oda kaptam a fejem és megláttam egy csoki barna szempárt. Hosszú percekig néztem az erdőt, a tulajdonosért kutatva, de senki. Felkeltem a hintából, és leültem az egyik padra.
-Sajnálom!-mondta Asha, és leült a pad másik végébe.
-Semmi baj, csak ez túl gyorsan jött, és megijedtem!
-Ha most és lassan történne, akkor is megijednél?-közelebb csúszott.Azt akartam mondani igen, de egészen mást mondtam.
-Próbáljuk ki!-egy ismerős illatot éreztem. A sötét alak itt van. Nagyon közel. Lehunytam a szemem. Nem érdekel. Ash-sel vagyok és ezt a napot semmi sem ronthatja el. Nem éreztem semmit, nem éreztem hogy megcsókolt volna, ezért kinyitottam a szemem. Felsikoltottam.-Ez nem lehet! Nem!Nem!

Ezer bocs, h nincs csók, de azt ki kell érdemelni! Remélem tetszik! Komikat!(5 db) Puszi