1. Fejezet - A parton

 

 /Nessie szemszöge/

Jake felkapott, és az erdőn keresztül rohantunk a part felé. Jake persze farkas alakban vitt le. Olyan gyorsan futott, hogy erősebben kellett kapaszkodnom, nehogy a szél elvigyen. Mikor leértünk, leugrottam a hatalmas farkas hátáról és a tenger felé rohantam. Egészen a víz széléig, majd ott elkezdtem homokvárat építeni. Jake is csatlakozott, és együtt kezdtük el saját birodalmunkat tervezgetni. Miközben várunk tornyait építgettük, azon gondolkodtam vajon miről beszélhettek anyuékkal. Vajon rólam volt szó? Vagy amolyan felnőttes dologról? Úgy gondoltam az a legjobb ha ezt megkérdezem Jacobtól.

-Jacob...-kezdtem bele, de nem néztem rá. Nem mertem a szemeibe nézni, mert attól tartottam, akkor képtelen leszek elmondani, vagyis megkérdezni amit akarok.- Miről beszéltetek anyuval? Miért kellett elmennem? Miért nem hallhattam?-kérdeztem, és kicsit bűntudatom volt, hogy ilyesmibe bele ütöm az orrom.

-Igazából...semmi, csak beszélgettünk anyukáddal....semmi olyan ami érdekes lenne! Tudod, amolyan felnőtt problémák!-húzta el a száját, mire én felkacagtam. Jake értetlenül nézett rám, de én csak nevette tovább. Nem kérdeztem többet, csak építettem tovább mesebeli kastélyomat. Mikor végre elkészült, bevallom nem tudom miért, de úszni támadt kedvem. Csak egy a bökkenő...Még nem tudok úszni! Persze tudnék, ha anya vagy valaki végre megtanítana, de még senkinek nem volt rá ideje. Elszomorodtam, amire Jake felfigyelt. Lehuppantam a homokba, és bámultam a tengert. Jake követte a példámat.

-Nessie, mi a baj?-kérdezte lágy hangon. Ránéztem és a szemeiben láttam az aggódást. Úszni szeretnék....-gondoltam magamban. Nagyot sóhajtottam.

-Nem tudok úszni...-böktem ki végül egy másik mondatot. Lehajtottam a fejem, és elmerengtem milyen lenne most a tenger habjai között úszkálni. Biztosan jó érzés. Jake felállt, és felém nyújtotta a kezét.

-Gyere!

-Mi? Miért?

-Úszunk egyet....!-mosolyodott el.

-De én nem tudok!-durcáskodtam.

-Ne félj Nessie! Vigyázok rád....-ahogy rá néztem tudtam, hogy teljes biztonságban vagyok. Bólintottam, felálltam, és Jakekel addig sétáltunk a tengerbe, míg a hasamig nem ért a víz. Hullámok törtek meg a mellkasomon. Olyan jó volt érezni a víz hűvösségét, és a lágy hullámokat, majd együtt mozogni velük. Jake látta, hogy élvezem, ezért felkapott, és beljebb úszott velem. A derekamnál fogva tartott, majd lassan egyik kezével eleresztett. Majd nem sokkal később a másikkal is. Megijedtem.

-Jake! Ne engedj el! El fogok süllyedni!-sikítoztam.

-Azt mondod? Szerintem nem.-mondta nyugodtan, mosolyogva és felém mutatott. A vízre néztem, és láttam hogy a felszínen maradok. A lábam előre-hátra kalimpált, de úgy mintha lépkednék. A két kezem simította a hullámokat, amik közben megtörve haladtak tovább.

-Én most? Úszok?-kérdeztem döbbenten.-De hogyan?

-Szerintem ösztönösen...Hiszen baba korodban is imádtad a vizet!-mosolygott. Úgy láttam Jake boldog, így hát én is boldog voltam. Kiúsztunk a partra (persze Jake segítségével), és elterültünk a homokban. Lehunytam a szemem, és azt kívántam, bárcsak idősebb lennék ezekhez a "felnőtt" dolgokhoz. Mint például: anya és Jake beszélgetés. Furcsa érzés fogott, el mintha valami nem lenne rendben. Hirtelen hűvösebb lett, és viharfelhők gyűltek a fejem felett. Körbe néztem, de Jake sehol. Itt hagyott? Jake elment? És nélkülem? Megrémültem. Az eső szakadni kezdett, már szinte ömlött, de olyan mértékben, hogy nem láttam semmit. Jake! Jake!-kiabáltam. A következő pillanatban, valami elkapott hátulról, és a vízbe rántott. Sikítottam. A víz alá merülve, nem kaptam levegőt, és egyre lejjebb és lejjebb süllyedtem. A víz alatt is kiáltoztam, de semmi. Csak ahogyan az életet adó oxigént távozott...Buborékok. Majd minden elsötétült, és kinyitottam a szemem. Jake aggódó pillantásával találkoztam.

-Nessie jól vagy? Minden rendben?-kérdezte türelmetlenül. Felültem, és körbe néztem.

-Mi történt? Nem a tenger mélyén vagyok?-kérdeztem zavarodottan.

-Nem...csak elaludtál, és a sikoltozásból ítélve rosszat álmodtál.

-Mi az a rossz álom?-kérdeztem, mert még nem tértem magamhoz.

-Mikor elalszol, és az álmodban valami olyan történik, amitől nagyon félsz...-mondta halkan.- És a nevemet kiáltoztad. Mi történt?- hallottam a hangjából, hogy nagyon aggódik. Szépen lassan belekezdtem a mesémbe.

-Eltűntél, és én megijedtem, hogy itt hagytál! Aztán valami a vízbe rántott, és nem kaptam levegőt és....minden....minden elsötétült....aztán felébredtem és....-a könnyeim zuhataga árasztotta el az arcomat. Jake magához ölelt.

-Jól van. Nincs semmi baj! Itt vagyok....-Símogatta a hátamat.-De most jobb lesz, ha haza viszlek.-mondta. Én csak bólintottam, és már száguldottunk is haza.