4. Fejezet - Szülinapi ajándékok

Lassan lépdeltem lefele, hogy még inkább elhúzzam az időt. Halkan, és óvatosan osontunk Jakekkel, de Alice megállított az első emeleti lépcső kanyarban. Mivel hatalmas házban laktunk, és az én szobám legfelül volt, persze egymagában, 2 szintet lopakodtunk nagyon csendben és eredményesen, és persze, hogy Alice néni vett észre. Minden tervem sutba dőlt. Ha Alice meglát onnantól minden az ő kezében van.

-Nessie, Jake!! Ti meg mit ólálkodok?-érdeklődött Alice. Furcsálltam, mivel a jövőt látja, tehát tudnia kellene, hogy le akartunk lopakodni, és meglepni a többieket. Szorongott, és látszólag nagyon feszült. Mi lehet a gond?

-Alice néni, minden...minden rendben van?-érdeklődtem egy percnyi csend után. Mivel nem jutottam semmire, legjobbnak láttam megkérdezni. Alice csak mosolygott, és arcát az álarca mögé dugta. Anya és apa is mindig ezt csinálja, ha nem akarták, hogy meg tudjak valamit, ami persze velem kapcsolatos. Nénikém fejét csóválta, hogy nincsen semmi baj, de én nem hittem neki. Biztosan látomása volt. Megböktem Jake oldalát, miközben Alice a padlót nézte. Jake pedig komoly arccal bólintott. Tudta, hogy mire gondolok, és ez a biztató bólintás jól is esett.-Alice néni...

-Hmm?-szemével még mindig a  padlót vizsgálgatta.

-Látomásod volt, igaz?-kérdeztem lassan és nyugodtan. Alice erre felkapta a fejét, és meglepődve méregetett.

-Nem...de most már jó lenne lemenni, nem gondoljátok?-mondta nagy vigyorral az arcán. Kobold szerű arcán megcsillant a fény. Szerettem, amikor ilyen, akár álarc akár nem, szerettem. Bólintottam és elindultunk lefele. A földszinti lépcső aljában megtorpantam. mindenhol különböző színen pompázó lufik, és szalagok. És egy hatalmas köszöntő üzenet a falon. 

Boldog Születésnapot Nessie! -felirat volt kifeszítve. Szemem könnybe lábadt,  és ekkor a szüleim futottak oda hozzám. Megöleltek, megpusziltak, és így a többi családtagom is. A végén egyszerre kiáltották:-Boldog szülinapot Nessie!-boldog voltam. Jókedvemet levakarni nem lehetett rólam, annyira örültem ennek az egésznek.

-Gyere kicsim! Az ajándékok az asztalon vannak!-mondta anya, és a nappaliba terelt. Az első ajándék Alicetől van. Egészen biztos voltam benne, hogy ruhát kapok. Igazam volt. Mikor kinyitottam a leggyönyörűbb ruhát pillantottam meg, amit valaha láttam. Egy térdig érő, halványkék ruha, aminek a mellkasi részén apró virágok voltak gyöngyből odavarrva.

-Alice nagyon köszönöm!-mondtam és megöleltem nénikémet. A következő ajándék Rose nénitől van. Egy apró négyszögletes valami. Mielőtt kinyitottam volna Rosaliera pillantottam, aki bátorítóan rám kacsintott. Abban a pillanatban letéptem a csomagolást, és megláttam azt amire nem számítottam. Egy fénykép album. és csak az enyém. tele rakhatom Saját emlékeimmel. A következő ajándék Emett és Jazz bácsi ajándéka. Kíváncsi voltam, na ők mivel rukkoltak elő. Ez lepett meg a legjobban. Egy olyan kép volt benne bekereteztetve, amin Emett , Jazz bácsi és én vigyorgunk. A keretet rózsák ölelték, ezüstre festve. Végig simítottam egyszer, aprólékosan kidolgozott keretem szélén, és magamhoz szorítottam. Félre raktam nehogy valami baja essen. A következő Esme nagymama és Carlisle nagypapa ajándéka volt. Ennek is szörnyen örültem. Egy hátizsák. Hiszen ha jól tudom, nem sokára elkezdhetem az iskolát, és szükségem lesz rá.

-Nyisd ki!-mondta Esme. Kinyitottam az új táskát, és egy könyv volt benne. Felnéztem nagyszüleimre, aki csak mosolyogtak rám. A könyv címe (ha jól olvastam): Az éjszaka rejtelmei. Egyszerű olvasmány. Kicsi és vékony kötet. Vagyis pont nekem való.  És a címből ítélve nem lehet rossz a könyv. Most a szülei ajándéka következett: egy kis dobozka. Lassan felnyitottam, és egy karkötő várta, hogy valaki végre, ékeskedjen szépségével. Volt rajta egy medál, és valami bele volt vésve..."Örökké együtt" Annyira meghatódtam, hogy anyuékhoz rohantam és megöleltem őket. Könnyeim zuhataga árasztotta el az arcomat, már megint. Ez a két szó fejezte ki az összetartozásunkat. Hogy szeretem a szüleimet, és bármit megtennék értük.

-Már csak egy ajándék van hátra...-mondta apa, megpuszilta a homlokomat, és Jake felé intett. Oda fordultam Jakehez, aki szintén egy kis dobozkát vett elő.

-Boldog Szülinapot Nessie!-és egy puszit nyomott az arcomra. Ezt a dobozt még lassabban nyitottam ki, hiszen ki tudja milyen ajándék rejtőzik benne. A teteje lassan, de biztosan felnyílt, és egy farkas medál ékeskedett benne. Egy fából faragott, ügyesen és aprólékosan kidolgozott farkas medál. Felvettem a karkötőt, ráhelyeztem a farkast is, és Jakere néztem.

-Köszi Jake! Nagyon tetszik!-mondtam és megöleltem legjobb barátom. Megköszöntem mindenkitől a csodaszép ajándékokat és ünnepelni kezdtünk. Kaptam tortát is. Persze csak én és Jake ettünk belőle. Majd a következő néhány órában, Emett vicceket mesélt, Jazz hangulatot változtatott, ami igen érdekesnek bizonyult, mivel mindenki bókolt a másiknak. Egyedül én és anya nem. Ez hogy lehet? Késő este ballagtam fel szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót. Leraktam az ajándékokat, és lehuppantam az ágyra. Valami nyomta a hátamat, így hát felkeltem, hogy megnézzem mi lehet az a valami. Egy közepes, négyszögletes doboz, és egy levél volt az ágyamra helyezve. Körbe néztem, hogy megnézzem ki hozhatta ide be. A legfurcsább, hogy az ablak nyitva volt, pedig biztos meggyőződésem, hogy becsuktam, mielőtt lementem a családomhoz. Oda siettem, becsuktam, majd vissza tértem a semmiből ott termett ajándékhoz. A levelet lassan felnyitottam.

"Kedves Nessie!                                             

Aminap találkoztunk az erdőben, és igen érdekes lény vagy te.

Hallottam, hogy ma van a születés napod, így hát hoztam neked egy kis ajándékot.

Boldog Születés napot kedvesem!

Először is egy rózsát találsz az asztalodon...."

Az asztalomhoz fordultam, és életnagyságban ott virított a vörös rózsa amit megemlített ez az ismeretlen alak. Tovább olvastam furcsa levelét.

"...Majd egy dobozt az ágyadon. Nyisd ki a dobozd és meg tudod, mit hagytál el.

 Utóirat: Figyelni foglak!"

Gyorsan körülnéztem a szobában vajon mi hiányozhat. És akkor a szoba sötétjében megláttam, hogy életem legfontosabb dolga hiányzik. Óvatosan nyitottam ki a dobozt. Amint felnyílt, kezem a számra kaptam, és megdermedve néztem furcsa égből pottyan ajándékomat.

-Az nem lehet!-mondtam magamnak alig hallhatóan. Majd leborultam, és zokogni kezdtem.