3. Fejezet - Változás

Lassan feltápázkodtam az ágyamban, és Jake ijedt tekintetével néztem farkasszemet. Csak némán néztem, hátha mondd valamit, de meg sem szólalt. Csak döbbenten meredt rám.

-Mi a baj Jake?-kérdeztem. Hátra fordultam, de nem a falat pásztázta, hanem inkább engem.-Jake mi van?-kérdeztem meg ismét. Ő csak pislogott, és jó párszor végig nézett rajtam.-Az idegeimre mész!-mondtam, és felkeltem az ágyból. A fürdőszobába ballagtam, megmostam az arcomat, és belenéztem a tükörbe. Biztosan szörnyem nézek ki!-gondoltam magamban. Akkor vettem észre, hogy magasabb vagyok, hogy felérem a mosdókagylót, és látom magamat a tükörben. Hosszú hajam hullámos fürtökben végződött, arcom idősebb volt, mint tegnap, és a szemem színe is, mintha sokkal sötétebb lenne.

-Jake!-kiabáltam. Azonnal ott termett mellettem, látszólag ő is meg volt rémülve.-Mi történt velem az éjjel?-kérdeztem zavarodottan. Nem  értettem semmit!

-Az éjjel Nessie....sikítoztál álmodban, majd lassan átalakultál....Szörnyű volt nézni, ahogyan ott hánykolódsz az ágyadban! Nem engedted, hogy segítsek! Belláéknak is azt mondtad hagyjanak...és most meg ez van....már majdnem felnőttél!-mutatott rám. Csak bambán néztem a tükörbe, mint akit meghipnotizáltak. Féltem az átalakulástól, még jobban attól hogy nem csak testileg, hanem lelkileg is megváltozhatok. És ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Jake a vállamra helyezte a kezét, hogy megnyugtasson. Bőrömet égette forró érintése, mégis jól esett. Bizsergéssel töltötte meg a testem.  "Már majdnem felnőttél!"-ez visszhangzott a fejemben. Mennyi idő mire végre felnövök? Tudni akarom, miért nem mondják el a velem kapcsolatos dolgokat! Most már biztosan megérteném.

-Jake....ki...-be sem kellett fejeznem a mondatomat, Jake már bólintott és kislisszolt a a fürdőből, majd a szobámból. Át futottam Alice nénihez, aki ujjongva fogadott. Pizsamában toporzékoltam, miközben Alice előkereste újonnan vett ruháimat. Egy halvány, kékes-zöld "kétrétegű" pólót, világos rózsaszín szoknyát, és egy fehér topánkánt vettem fel. Furcsán éreztem magam. Mintha valami ünnepségre készülnék, vagy mi. Különféle színekben pompáztam, amit Alice egy nagy csodálattal díjazott. Vissza ballagtam a szobámba, és kisétáltam az erkélyre. Körbe néztem. Beszívtam a reggeli harmat friss illatát, ami feltöltött energiával. Megint megjelent az az alak, de most jól megnézett magának. Lehetséges, hogy azért, hogy biztos én vagyok-e az a (tegnap még apró) kislány. Félve néztem a bácsira, még mindig megijesztett, majd hirtelen köddé vált. Ekkor Jake lépdelt mellém. Ő is velem együtt gyönyörködött a táj szépségében. Nem szóltam neki, hogy megint itt volt az a fazon, nem akartam elrontani a pillanatot.

-Nessie, már fél 2 van....nem kéne le menni?-kérdezte. Fél 2? Te jó ég....nem is találkoztam még a családom többi tagjával. Ahogy ismerem őket, azt hiszik még mindig az ágyat nyomom, hacsak....Alice nénikém nem kotyogta ki a látogatásomat nála. Nem akartam még menni. Itt akartam maradni legjobb barátommal, és csodálni a természetet. De Jake megrázta a vállamat.

-Hé Nessie! Itt vagy?-kérdezte tréfásan. Kurtán bólintottam egyet, majd vissza fordultam a nekem oly kedves erdőhöz. Értetlenül meredt rám, majd arca ellágyult, és olyat mondott, amire nem számítottam.-Én sem akarok le menni elhiheted! Az apukád teljesen kikészít!-mondta egy hatalmas vigyorral az arcán. Nem bírtam ki, ezen nevetnem kellett. Pár percig együtt nevettünk, majd mind kettőnkre hirtelen csend telepedett.

-Menjünk le!-mondtam boldogan mosolyogva, és már indulunk is a lépcső felé.