6. Fejezet - Felnőttem

 

Olyan békésen aludt. Olyan volt, mint egy kisfiú, és halk szuszogása nekem altatóként csengett. Lassan kezdett forgolódni, azt hittem rosszat álmodott, de nem. Szemei felpattantak, és gyorsan ült fel. Kissé meginogott, majd újra vissza nyerte egyensúlyát. Tekintetünk találkozott, és lassacskán kezdtem elaludni. Ébren kell maradnom!-mondtam magamnak. Jake megsimogatta az arcom. Hát ez nem segített, sőt még jobban kezdtem álmos lenni, míg végül az álom magával ragadott. A tengerparton voltam, és a homokban ültem, mikor hirtelen kiabálást hallottam. "Nessie! Nessie! Itt vagyok!"Jake futott oda hozzám, és lehuppant mellém. Lihegve próbálta elmondani mindazt ami történt vele, de csak annyit értettem, hogy-...mondani akarok valamit...neked...-ennyi. Semmi más. És még mondott valami, amire tekintete ellágyult, de én nem értettem. Próbáltam nem értetlen arcot vágni. Jake arca lassan közeledett.-Jake én....-próbáltam mondani valamit, de csak pár milliméter választotta el ajkaink találkozását. És akkor a tenger felmorajlott, hatalmas hullámokat vetve. Vihar felhők gyülekeztek a fejünk felett. Szétrebbentünk, majd mikor ránéztem Jakere, nem ő volt ott, hanem a sötét alak, és egy gúnyos vigyorral az arcán felkapott és rohanni kezdett velem. A tenger hevesebben csapta a hullámokat, mintha meg akarna menteni. Abban a pillanatban egy hatalmas-ez a jó szó?-egy óóóóriááásiii hullám telibe talált, és belesodort egészen a tengerbe. Kapálóztam ide-oda, de semmi. Ismét a tenger feneke felé süllyedtem. Mint az előző álmomban, most is megrántotta valami a karomat, és az álmomból a valóságba rántott. Mikor kinyitottam a szemem apa kétségbeesett tekintetével találkoztam.
-Ébren vagyok?-kérdeztem félve.
-Igen. Ébren vagy kicsim. Mit álmodtál?-kérdezte. Megérintettem apa kezét, hogy erőt merítsek, mire ő rémült arcot vágott, és dühös tekintettel nézett Jakere.
-Én azt álmodtam....-kezdtem bele.
-Tudom mit álmodtál Nessie. Olvasta a fejedben, amikor megérrintetted a kezemet...-mondta és látszólag megkönnyebbült, hogy tud olvasni bennem. Hát nekem ez nem tetszett.-De most inkább öltözz száraz ruhába...-mondta és a ruhámra bökött. Csuron vizes voltam, bár nem kéne meglepődnöm rajta, hisz az előző álmom is "majdnem" valóságos volt, mégis döbbenten néztem végig magamon. Felkeltem és felkaptam valamilyen ruhát a szekrényből, majd bevonultam a fürdőbe. Pár másodperc alatt felöltöztem, kifésültem a hajamat, és fogat mostam. Halk beszélgetést hallottam az ajtó túlsó oldaláról.
-....te majdnem meg....Jacob, ugye nem mondtad el neki?!....-mondta apa elfojtott dühvel a hangjában.
-...nem mondtam neki semmit....-hallottam Jaket. Kiléptem az ajtón, de nem vettek észre, folytatták "magán" beszélgetésüket.
-Ajánlom is, mert ha mégis, akkor....
-Egyszer úgyis meg kell tudnia!-Vágott vissza Jake.
-Mit kell megtudnom?-vontam kérdőre kettejüket, mire ők kihúzták magukat, és egyszerre mondták, hogy "Semmit"
-Mit hallottál Nessie?-kérdezte apa.
-Itt állok azóta, amióta elkezdtétk a beszélgetést és...-éles fájdalom nyilalt az oldalamba, amire felsikoltottam. Apáék oda rohantak, hogy megtartsanak.
-Carlisle!!!-ordította apa. Nagypapa egy pillanat alatt ott termett, és azonnal beszáguldott velem dolgozó szobájába. A szoba hűvös volt, és kissé rideg. Nem voltam még kórházban, de biztosan hasonlított hozzá. Tele mindenféle orvosi mütyürrel, inyjekció, meg mindenféle gyógyszer-azt hiszem.- A fájdolom felerősödött, mint álmomban, de ez sokkal rosszabb volt. Testem tehetetlenül hánykolódott ide-oda. Szemeimet szorosan összezártam, hogy ne lássam mi folyik körülöttem. Hűvös ujjak símogatták arcomat.
-Ne félj Nessie, nem lesz semmi baj....-mondta anya megnyugtató hangján, de sajnos ez sem lágyított a fájdalom zuhatagán.
-Bella, semmi baj. Nessie csak "átalakul". vagyis felnő...Nem tudom pontosabban megmagyarázni....Túl hamar jött ez az egész, és nem készültem fel....de megbírkózom vele....-nyugtatta meg nagypapa anyut. Mérhetetlenül nagy súly nehezedett rám, és én nem tudtam megszabadulni tőle. Szemeim felpattantak a forró tűz támadásakor. A testem még mindig tehetetlenül mozgott erre-arra, majd a fájdalom csillapodott, de ezzel ezzel együtt a tűz egyre forróbb lángjai erősebben öleltek magukhoz. Úgy éreztem szénné égek. A fejem sajgott, sikítoztam, kiabáltam, minden csináltam, hogy elmúljék, de nem tette.
-Sajog a fejem!!! Anyaaa!!!Nagyon fáj!!-sikítottam.
-Nessie! Nyugodj meg nem lesz semmi baj, itt vagyok! Carlisle mi történik vele?-anya hangja most már kétségbe esett volt. Kezei remegve simítottak végig arcomon, és szemeiben a fájdalom égett. Sós könnyek folytak végig arcomon, és egy szúrást éreztem. És lassacskán minden elsötétült, és a fájdalom egyszerre csak megszünt. Arra ébredtem, hogy egy hűvös kéz símogat. Szemeim lassa felnyíltak, és anya aggódó tekintetével talákoztak.
-Szia...-mondtam elhaló hangon.
-Szia kicsim....vagy mondjam azt, hogy nagy lányom?-mosolygott rám anyu.
-Mennyit aludtam?-lassan felültem,de még mindig szédelegtem egy kicsit.
-3 teljes napot....már kezdtünk aggódni...-ölelt magához.
-És mi történt velem?
-Felnőttél kicsim...most már nagy lány vagy....-anyu arcára nagy vigyor ült ki. Látszólag örül, hogy felnőttem, uyganakkor azt is sejtettem, hogy beszélni is akar majd velem. Leugrottam a betegágyról, és elindultam a szobám felé. Benyitottam, és meglepődve néztem az ágyamat. Hoppá Jake az ágyamban alszik....ilyet se látni minden nap....-gondoltam magamban, és elfojtottam egy mosolyt. A szekrényemhez indultam. Új ruhák! Alice úgy tűnik ebben a 3 napban bevásárolt nekem. Tömérdek új ruhát találtam gardróbomban. Kikaptam egy sőtétkék pólót, és egy fekete szoknyát, majd besétáltam a fürdőbe. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót. Majd a zuhany alá álltam. Jól esett a forró víz testem minden egyes porcikájának. Végtagjaim elernyedtek, és feltöltődtem energiával. Kikászáklódtam a zuhany alól. Megtörölköztem, fogat mostam, megfésülködtem, és felöltöztem. A tükörbe nézve, egy új Nessiet láttam, egy sokkal idősebb Renesmeet. Hosszú hajam már vöröses színben pompázott, szemeim sokkal sötétebbek, mint eddig, és az arcom, mint egy 17 évesé. Csodálkozva bámultam magamat a tükörben. Ez nem lehetek én!-hitetlenkedtem magamban. Túl gyorsan történt, ez az egész. Csodabogár lennék vagy mi? Még 10 éves kis gyereknek kéne látszanom, és nem egy 17 éves gimisnek! Nem vagyok felkészülve, túl gyorsan jött! Végül feladtam az önmagam elleni harcot, és kiléptem a fürdőszobából. Jake csodálkozó pillantását láttam meg legelőször. Párszor végig nézett rajtam.
-Szóval...nagyok lettünk?-viccelődött.Bólintottam egyet, még mindig zavarban.
-Csak furcsa...egyik napról a másikra megváltozni....-mondtam kicsit szomorkásan.-De felnőttem...-vigyorogtam Jakere, aki viszonozva azt megveregette a mellette lévő helyet az ágyon, hogy üljek le.