2. Fejezet - Egy alak a sötétben

A fák között suhanva, meghallottam egy hangot-a nevemen szólított. Ez a hang éppolyan lágy és gyengéd volt, mint amilyen megfélemlítő. Megveregettem Jake hátát, mire ő megállt.
-Mi baj van Nessie?-kérdezte meglepődve.
-Semmi...csak azt akartam, hogy...-tanakodtam, vajon melyik füllentésemet hinné el?-hogy...nem alszol ma nálunk?-kérdeztem ártatlanul. Arca ellágyult, és egy féloldalas mosoly jelent meg rajta. Majd futott tovább. Én hátra sandítottam, és megláttam egy sötét alakot. Rám mosolygott, majd eltűnt a rengetegben. Az út hátra lévő részében, arra gondoltam, vajon ki lehetett az a bácsi. mikor megérkeztünk a házhoz, Jake letett a földre, és az ajtóhoz igyekeztünk, ahol Alice idegesen várt minket.
-Jaj hála az égnek, hogy nincs bajod Nessie!!-rohant oda hozzám a nénikém, és erősen magához szorított.
-Miért mi baja lett volna?-kérdezte Jake sértődötten.
-Hát, ha nem futottál volna tovább az erdőben....akkor....Gyertek be....-félbe hagyva a mondatot betessékelt minket a házba. Anyu, apu és az egész család idegesen toporzékolt. ki állva, ki ülve aggódott, majd mikor megláttak felsóhajtottak. Anya rohant oda hozzám, és ő is, mint Alice néni, magához ölelt, de gyengédebben. Aztán apa jött és így tovább. Nem értettem mi történhetett, hogy mindenki aggódott, így hát csak annyit mondtam:
-Hazaértem!!-széttett karokkal vigyorogtam.
-Gyere Nessie! Menjünk fel!-mondta anya, és felsétáltunk az emeletre, majd onnan tovább a szobámba. Hatalmas volt a házunk, és a szobám is. Mindenhol játékok, bár nem értem miért! Soha nem is játszottam velük, nem is értem hozzájuk. De volt ott egy plüss farkas, amit nagyon szerettem. Vörösesbarna szőre, és fekete szeme volt kitömött állatkámnak, amivel aludni szoktam. Ott volt az a rengeteg állat, de nekem csak a farkas kellett. Annyira hasonlított Jakere, hogy Jakenek neveztem el. Odarohantam az ágyamhoz, felugrottam rá, és a karjaim közé kaptam a farkasomat. Megöleltem, és egy puszit nyomtam az orrára.
-Látom nagyon szereted azt a farkas!-állapította meg anyu, amire csak bólintottam.
-Jakenek neveztem el....-mondtam ki és újból magamhoz vontam a kis vöröses farkast.
-Milyen találó név....Nessie....mi történt az erdőben, amikor jöttetek haza?-kérdezte anya. Az ő szemében is aggódás volt, akár a többi családtagoméban.-Mondd el kérlek!-lazítottam a plüssöm szorításán, nyomtam rá még egy utolsó puszit, és visszahelyeztem a párnámra.
-Hát...egy hangot hallottam...majd mikor újra elindultunk ott áll és rám vigyorgott....-mondatam félve.
-Értem. De nem ment utánatok ugye?
-Nem tudom....én nem láttam, én megijedtem....-könnyek áztatták a szemem, de visszafogtam őket, és magamba szívtam a félelmet.-Anyu...nem aludhatna itt Jake csak ma....légyszi!!-kérleltem. Láttam, hogy fontolóra veszi a dolgot, majd bólint egyet.
-Rendben.-mondta s én már ugrálni akartam örömömben, amikor megszakított fellángolásomban.-Ha Billy bele egyezik!-jelentette ki. Bólintottam, és éppen futottam volna ki az ajtón, amikor kopogtak. Jake lépett be, vigyorral az arcán.
-Tehát maradhatok?-kérdezte anyut, csillogó szemekkel. Anyu bólintott majd kisétált a szobából. Jake-kel abban a pillanatban elkezdtünk nevetni. Tudtam mire gondol. nem volt nehéz kitalálni. Késő este lehetett, amikor kopogtak az ablakon. Jake már aludt, és a kopogtatás sem ébresztette fel. Néztem az ablakot. az nem lehet, hogy onnan kopogtak, hiszen nincs ott senki! Amint kimondtam ez a mondatot gondolatban, megjelent a bácsi sötét alakja az ablakom előtt. Vigyora most nem barátságos, hanem gúnyos és vérszomjas volt. Sikítani akartam de nem tudtam. Megdermedve ültem és néztem az ablakom másik oldalán álló alakot. Szemei vörösek, és tekintete félelmet égetett testembe. 
-Ja...ke...-nyögtem ki, amire végre felébredt. Látta, amint megdermedve az ablakot nézem. Lassan ült fel és ő is az üveget bámulta.
-Nessie, mi a baj? Megint rosszat álmodtál?-kérdezte, miközben az ablakot pásztázta.
-Te...te nem láttad Jake?....egy bácsi...ott az ablakomnál...ott...-mutattam előre, de láttam, hogy már senki sem áll ott.-Hova lett? hol van?-kérdeztem zavarodottan. Az ablakhoz futottam, és kinéztem rajta. A fa előtt állt és rám villantotta ördögi vigyorát. Intettem Jakenek, hogy jöjjön itt van az az alak. Jake szép lassan araszolt oda hozzám. Nem vettem le a bácsiról a szemem. Jake félúton lehetett hozzám, amikor megelégeltem lassúságát, és rá néztem.
-Siess!-suttogtam.-El fog tűn...-és már el is tűnt a fák rengetegében.
-Nessie, nincs ott semi...menjünk vissza aluni.- Vissza feküdtem az ágyamba, Jake pedig a hálózsákjába. Szemeim lassan lecsukódtak, és csak arra ébredtem, hogy a nap erős fénye melegíti bőrömet.