Epilógus - Bevésődés

 

/Bella szemszöge/ 

Renesmee amióta megszületett egyre gyorsabban nő. Már azt sem tudom, hogy most 4 éves-e vagy idősebb. Nagyon várja már a születésnapját, bár szerintem annak örül, hogy egy újabb korosztályt ugorhat át. Most lesz 5 éves, és ezen a napon változik meg a lányom tetőtől talpig. Furcsa látni, hogy még 5 éves sincs mégis kinéz 6-nak 7-nek, és sokkal felelősségteljesebb, mint egy ennyi idős, átlagos gyerek. Nem panaszkodom, csak még nem szoktam hozzá ezekhez a dolgokhoz.

-Mami! Mami!- kiabált a lányom, és én már rohantam is, hogy megnézzem mi baja lehet. Tudom, hogy félig vámpír, mégis olyan gyenge és sebezhető. Amint odaértem, láttam, hogy a lányom föl-le ugrándozik.

-Mi történt Renesmee? Mi baj van?-kérdeztem lágy hangomon.

-Nem, nem! Nézd!! Jake!!-és az erdő felé mutatott, ahol Jake farkas alakban ugrott elő. Bundája vöröses színben csillogott a napfényben. Szemében a boldogság tüze égett. Vissza futott az erdőbe, hogy átváltozzon. Pár pillanat múlva egy szakadt "térdnadrágban" és PÓLÓBAN jelent meg. Jaken szürke póló feszült, kirajzolva izmainak vonalait.-Jake! Jake!-ugrállt a lányom örömében.

-Szia Jake!-mondtam én is, majd rámosolyogtam a barátomra.

-Sziasztok! Szia Nessie!-Felkapta Renesmeet és megpörgette a levegőben. Nem szerettem ha így hívja a lányomat. Olyan mintha a Loch nessi szörnyet hívogatná. Erőt vettem magamon és mosolyogtam egyet. 

-Bella, Beszélhetnénk?-bűnbánó pillantást küldött felém. A testem megfeszült. "Vajon mi lehet? Mi történhetett?"gondoltam magamban. Bólintottam egyet, félve attól vajon mi lesz, majd besétáltunk a házba.

-Nessie!-furcsa, hogy ezt a nevet pont én mondtam ki, de a legviccesebb, hogy Jacob erre felkapta a fejét, és az ajka gúnyos mosolyra húzódott.- Menj fel Rose nénihez!-Renesmee csak bólintott és már el is tűnt az emeleten.-Mondd Jake! Ennyire szörnyű amit mondani akarsz?-kérdeztem kicsit félve a választól.

-Nekem nem szörnyű, de nektek már lehetséges...ömm...Edward?-És azzal a férjem meg is jelent.

-Ülj le Jake!-mondta Edward szigorúan. Jacob csak bólintott és a nappaliban foglaltunk helyet.-Inkább mondd el! A te szádból akarom hallani!-Edward kemény volt, és szigorú. Nem értettem miért ilyen.

-Bella, én nagyon sajnálom! Ez biztos rossz neked is!!

-Jake mondd már el miről van szó!-kezdtem nagyon ideges lenni.

-Be...bevésődtem...-mondta ki lassan és félve ezt az egyetlen egy szót. Bevésődtem...Szóval Jake bevésődött. erről a szóról mindig Sam és Emily jut az eszembe. De Jake szájából egészen más volt hallani. De örültem a hírnek, hiszen Jake végre megtalálta a lenyomatát, és ez jó. Hirtelen nagyon izgatott lettem.

-Ez jó hír!! És ki az a lány?-kérdeztem.

-Bella, én tényleg....-Elharapta  a mondatot. Ennyire csak nem lehet szörnyű a bevésődés!

-Jake! Mi bajod van?

-Semmi csak a lenyomatom...az a lány nem más, mint...-Szemei bocsánatkérően néztek rám, de mégis valami égett a szemében.-Mint....

-Anyu, anyu!! Ide nézz!-Jake felkapta a fejét, és vágyakozó szemekkel nézett a lányomra, aki egy gyönyörű kis szoknyában libegett le a lépcsőn. Tudtam ez mit jelent. Nem kellettek ide szavak, hogy rájöjjek ki lehet az a lenyomat. Rámosolyogtam Jakere. Nem tudom miért, de örültem annak, hogy egy ilyen kedves, és megértő jó barát vigyáz (aki nem sokára, nem csak jó barát lesz Nessie számára) az én lányomra.

-Gyönyörű vagy Nessie!-kezdtem megszokni ezt a nevet, ami azt illeti egész jó kis név.-Nem igaz Jake?-vontam kérdőre Jaket, aki elpirulva válaszolt.

-De...de igen nagyon szép vagy Nessie!-és rákacsintott a lányomra.

-Jake menjünk játszani!!

-Oké! Bella, nem baj ha elviszem egy kicsit??-kérdezte, de ez inkább volt kérlelés mint kérdés.

-Nem, de előbb Nessie menj átöltözni!-Nessie már rohant is a szobájába, hogy átöltözzön.-De nagyon vigyázol rá!-parancsoltam Jakere.

-Nem hagynám, hogy bármi baja essen!

-Tudom! Látom rajtad! Örülök neki!-mondtam lágyan.

-Minek?-kérdezte értetlenül.

-Hogy a lányomba vagy szerelmes...

-Komolyan?

-Igen...-Edward dörmögött egyet, majd kiviharzott a szobából. Nessie pont ekkor érkezett le.-Na menjetek, de La Pusnál tovább Ne!!-mondtam Jakenek,a ki bólintott. Majd felkapta Nessiet és rohantak az erdőbe. Én Edward után mentem aki mint mindig a szobájában ücsörgött.-Drágám nem lesz semmi baja...

-Én nem emiatt aggódom, hanem hogy a lányom egy kutyába lesz szerelmes...-sóhajtott.

-Én nem aggódnék emiatt! Jake rendes, és vigyázni fog Nessiere...És tudod mit?!

-Mit?

-Tetszik ez a név, hogy Nessie! Olyan különleges...-mondtam, majd megcsókoltam szerelmem. Heves csókunk, most nem állt meg, hanem egyre mélyebben elmerültünk egymásban.