5. Fejezet - Kínszenvedés

Csak zokogtam, és zokogtam. Könnyeim nem akartak elfogyni. Csak folytak, és folytak, végig az arcomon, forró nyomokat hagyva maguk után. Ez nem lehet! Hogy tehette ezt? Mégis mi féle szörnyeteg? Lassan kezdtem megnyugodni, és könnyeim ömlése is csillapodni kezdett. Felálltam, és remegő kezekkel nyúltam szörnyű ajándékom felé. Kiemeltem a dobozból és magamhoz szorítottam maradványait. Az én drága farkasom volt az. A kis Jake farkas, széttépve, vérrel össze kenve. Csak feje és az egyik karja maradt a helyén, a többi részét szétmarcangolták. Mit  jelentsen ez? A plüss állatkám égette a kezemet. mintha maga Jake lenne az. A forróság egyre erősödött karjaim közt, és mikor már úgy éreztem lángra kapok, elengedtem a farkast, ami a földre esett. Az égetés rögvest elmúlt, mint apa jó kedve, amikor Jake idejön. Három dologban teljesen biztos voltam. Egy: Meg kell bosszulnom állatkám megölését, akármibe is kerüljék.

Kettő: Életveszélyben vagyok, mivel VALAMI vadászik rám, vagy rosszabb.

Harmadik: Nem sokára felnövök és én dönthetek, mi lesz belőlem, és mit követek el.

A harmadik nem igazán fontos, de ha mégis csak veszélyben vagyok, minél előbb be kéne következnie ennek a felismerésnek. Lenéztem élettelen farkasomra, és csak bámultam. Lassacskán minden elsötétült, és én elvesztem a sötétben. Álmomban egy erdő mélyén futottam valami, vagy valaki elől. Jake szorosan mellettem, és a széttépett farkasom a karjaim között. a lábam hirtelen földbe gyökerezett, és gondolkodni kezdtem. Jake futott tovább, észre sem vette, hogy én megálltam. Rengeteg kérdés halmozódott fel bennem. Például: Miért futok eszeveszetten valami elől, amiről azt sem tudom mi? Mi van ha csak anya, vagy apa az? Vagy miért futnék tovább ha itt és most megbosszulhatom állatkám széttépését? Valami elsuhant mellettem. Hirtelen egy csengő szólalt meg a fejemben. NEEEE!!!-kiáltottam. Jake vette célba, nem engem. Egész végig Jake volt a cél. Rohantam ahogy csak a lábam bírta, mikor Jakehez értem láttam amint farkasként a sötét alaknak ugrik. JAKE NEEEE!!!!-ordítottam, úgy hogy az egész erdő beleremegett, de Jake nem figyelt rám, csak megtámadta ellenfelét. Ekkor felébredtem. Verejtékes testtel hálát adtam az istennek, hogy csak álom volt. Körbe néztem a szobában és egy rémült szempárral találkoztam. Sikítottam egyet, erre a homályos, és sötét "folt" befogta a számat.

-Sssst Nessie! Én vagyok az, Jake!-mondta lágyan, majd elvette a kezét számról. Megnyugodtam. Egyrészt: nem a leveles alak van itt. Másrészt: Jake jól van, tehát nem történt semmi.

-Huh...Hogy kerülsz ide Jake?-kérdeztem, miközben kezemmel legyeztem magamat. 

-Jöttem elbúcsúzni, és a földön fekve találtam rád. Azt hittem történt valami. És ez volt a kezedben!-mutatta fel a levelet, melyet enm rég még a kezemben tartottam. Kikaptam Jake kezéből, összegyűrtem, és a szoba másik végébe dobtam.-Nessie....Ki írta?-kérdezte aggódva. Most mit mondjak neki? Azt, hogy az az alak, aki folyton követ, azóta mióta a parton voltunk vagy mi?

-Nem tudom Jake! Fogalmam sincs....-mondtam végül, és Jake kezére helyeztem a kezem, majd rámosolyogtam. Viszonozta ezt a gesztust egy hatalmas vigyorral, de nem volt túl meggyőző. Láttam rajta még mindig aggódik, és azt is, hogy többször elolvasta a levelet, hogy megértse. Tekintetével a széttépett farkast nézte, amit még tőle kaptam egykor. Azt hiszem, így volt.

-Nem tetszett a farkas? -próbálta viccre fogni, de kihallottam a hangjából a szomorúságot.

-De! Nagyon is! Imádtam....de ha elolvastad a levelet...-erre bólintott egyet, hogy így történt. gondolom nem egyszer.-....ez volt az a dolgog amit elhagytam...pontosabban, amit ez a valaki ellopott...-mondtam elhaló hangon.

-Jól van Nessie, ezt majd megbeszéljük holnap. Most aludj, rendben?-takart be, és halkas osont az ajtó felé.

-Jake! Maradj itt ma éjjel is, kééérleekkk!-állítottam meg, mikor már éppen távozott volna. A mondat utolsó szavát direkt meghúztam, hogy hallja mennyire szeretném, hogy maradjon. bólintott egyet csillogó szemekkel, majd elő halászott a a szekrényemből egy hálózsákoz, és lefeküdtünk aludni. Amint a szemem lecsukódott, a sötét alak jelent meg előttem, az ép farkasommal. Felém nyújtotta. Tétováztam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy csapda, vagy csak jót akar. Megráztam a fejem, hogy nem kell, tartsa meg, mire ő dühös szemekkel meredt rám. Először lassan, majd egyre gyorsabban közeledett felém, míg végül felkapott és egy fához szorított. A hátam nagyon fájt, ahogy egy vagy több faág, egyre mélyebbre hatolt benne. Éreztem ahogy forró vérem távozik testemből. Támadóm megsimogatta hátamat, és lenyalta az ujjáról a vért. "Mmmm..."mormolta szinte magának. A hátam el kezdett égni, és heves fájdalom nyílalt belé. Nyögtem, és felsikoltottam, mikor testemet egyre szorosabban nyomta a fához. Az ágak áthatoltak puha bőrömön, és utat vájtak maguknak. Mély sebek keletkeztek egész hátamon. A fájdalom erősödött, és az egész testem lángolt. Jake segíts!!!-kiáltoztam. Valami megrázta a vállam, és a karom után kapott. Nagyon fájt, ahogy öntudatlanságom kínszenvedő erdejéből a valóságba rántott. Jake karjaiban ébredtem. Mikor eltoltam magamtól, Jake rémült tekintettel figyelte egyszer arcomat, másszor kezét. Csak ekkor vettem észre, hogy a keze véres. A vér apró patakokban folyik le kezéről. A fájdalom ismét belém nyílalt, de most erősebb és valóságosabb volt. Szenvedtem a fájdalomtól, és a ki nem mondható tűztől ami hátamban égett. Jake még mindig rémüldözve kapkodta tekintetét keze és köztem, majd úgy döntött kicsit lenyugszik.

-Nessie, fordulj meg nagyon lassan....-mondta, a lassan szót különösen kihangsúlyozva. Úgy tetem ahogy mondta. Csiga lassúsággal fordítottam hátat Jakenek.-Ne ijedj meg, de vérzik a hátad....-Szemem könnybe lábadt. Még sem álom volt? Talán Jake bántott? Az nem lehet! Jake nem bántana! De akkor mi történt? Mi történik velem? Ez az éjszaka egy kínszenvedés. Jake egy vizes rongyot hozott be, és lassan, és óvatosan lemosta hátamról a vörös foltokat. A vér csordogálása elállt, és a fájdalom is enyhült végre. A lángokat kioltotta a vizes kendő hűvössége, és kényeztették bőrömet. Mikor már egész hátam csillogott a tisztaságtól, úgy döntöttem: nee alszom el.  Félek elaludni. Mi van ha megint ilyen álmom lesz, és megint ez lesz a vége, és ismét a szívrohamot hozom Jakere? Jake már aludt, de néha azért felkelt ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, de én csak olvsatam és megfeletkeztem mindenről, (persze csak ameddig a könvet olvsatam)eddig történt. A könyv jól kezdődött. Unalommal. Az első két fejezetben azt taglalja, hogy miylen sötét az éjszaka és mike leselkedhetnek, és leselkednek ránk. Mikor felnéztem a könyvből már pirkadt. Egy nagyot ásítottam, majd nyútózkodtam, sé Jake arcát kezdtem vizsgálgatni.