8. Fejezet - Elbeszélgetések

Legjobb barátom karjaiban már tisztábban tudtam gondolkodni. Talán így a legjobb. Apa megtudja ezeket a dolgokat, és ha ide jön az az alak, akkor elintézi. De van egy olyan érzésem, hogy csak én látom, hogy csak a képzeletemben létezik. Jake keze simogatta a hátamat. Lélegzetem normális lett, és a szívem is felvette megszokott ütemét.
-Nessie! Kérlek mondd el mi történt!-kérlelt Jake. Lassan felemeltem fejemet mellkasáról és a szemébe néztem. Elvesztem tekintetének melegségében. Csak sodródtam a megnyugvás tengerén, és elfelejtettem mindent amin eddig agyaltam. Ajkam mosolyra görbült, kezeimet összekulcsoltam, mintha imádkoznék valakihez, és úgy vizsgálgattam Jake arcát. Lassan tanulmányoztam arca körvonalát, és minden egyes pontot ami rajta van. Az a csodálatos barna szemeit, a telt ajkát. Melegség áradt szét a testem minden egyes porcikájában, enyhe libabőrt okozva. Jake szeme kezdett nagyon nyugtalan lenni, de én csak tovább tanulmányoztam arcát. Miről is beszéltünk az előbb?-kérdeztem magamtól, mert teljesen elfelejtettem, miről is volt szó. Mi történik velem? Mi ez a fura érzés?
-Mi...miről is van szó?-kérdeztem Jaket, miután kezdtem felébredni. Legjobb barátom csak bambán nézett le rám.
-Elmesélnéd, hogy mi ez a gyűrű dolog?-dugta az orrom elé a kis fehér dobozkát. Remegő kezekkel vettem át Jaketől az ajándékot, majd lassan felálltam.
-Nem...tudom, hogy  miért, azt meg végképp nem, hogy kitől kaptam!-mondtam félve.
-Nem kell félned Nessie! Én itt vagyok melletted jóban is és rosszban is....-mondta vigyorogva. Megkönnyebbültem. Végre valaki aki mellettem áll. Végre valaki aki törődik azzal, hogy félek.
-Köszönöm Jacob!-olyan furcsán mondtam a a nevét. Olyan érzékien és meghatódva, ahogyan  a romantikus, csöpögős filmekben szokták a csók előtt. Összerezzentem. Mikre gondolok? Még hogy én és Jake? Na ne már! Bár ha jobban belegondolok, részemről nem lenne rossz az öt.... Na nem ilyenekre nem szabad gondolnom! Hiszen Jake a barátom, de semmi több! Igaz?-magyarázkodtam, majd tettem fel újabb és újabb kérdéseket magamnak. Önmagammal vitatkozom, hát ilyen nincs! Fejezd be Nessie!-kiáltottam magamra.-Jake!
-Igen Ness?-kapta fel hirtelen a tekintetét.
-Nem csinálunk valamit? Ketten?-kérdeztem, és az utolsó szót kacér hangsúllyal nyomtam meg. Jake tátott szájjal, és kerek szemekkel nézett rám.-Mots mi van?
-Ja semmi...csak nem tudom...mind egy hagyjuk!-rázta meg a fejét.-Séta?-kérdezte. Bólintottam. Csak szabaduljak ki ebből a szobából! Amint kiértünk a szabad levegőre, máris jobban éreztem magam. felfrissültem, és tele lettem energiával. Elindultunk az erdőbe, és volt egy olyan érzésem, hogy valaki figyel. Nem foglalkoztam vele, hanem nyugodtan sétáltam barátom mellett. Az erdő közepe fele járhattunk, amikor Jake megállt.
-Jake! Mi baj van?-tettem a vállára a kezemet.
-Nessie! Ideje haza mennünk!-mondta és megragadta a kezem.
-De én... én még nem akarok!-rántottam ki markából, és hátrálni kezdtem.
-Kérlek Nessie! Ez nem a legjobb idő....-láttam a szemében az aggódást, és a félelmet. Bólintottam és futni kezdtünk a Cullen ház felé. Jake farkas alakban rohant mellettem. A fák lombjai között beszűrődő fény néha-néha megcsillant vöröses barna színű szőrén. Pár perc alatt már otthon is voltunk. Befutottunk a házba, és apáék ott vártak a nappaliban. Mindenki kivétel nélkül, és feszült arccal.
-Kicsim! Gyere ide, légyszíves!-hívott apa, és leültetett a kanapéra. Minden szem rám szegeződött, mintha kihallgatáson lennék. Bár nem sokban különbözött tőle, mindössze, hogy körülöttem a családtagjaim voltak. De még így is szörnyem kínos volt a helyzet.-Mesélj nekem, illetve nekünk erről a levélről!-utasított apa. Nagyot nyeltem. Nem bírtam megszólalni, a torkomban gombóc volt.
-Kérlek!-tette hozzá anya, megnyugtatón.
-Hát valami...alak küldi ezeket és mellé az adándékokat, de nem tudom ki az!....-hadartam. Mindenki meglepődve nézett rám. Ezeket meg mi lelte? Olyan mintha szellemet látnának! Feszülten figyeltem, amint arckifejezésük változik.